Ma 25 éve halt meg Walter Matthau Oscar-díjas filmszínész

A kaktusz virága; Hello, Dolly!; Napsugár fiúk; Várlak nálad vacsorára. Emlékeznek még ezekre a nagyszerű filmekre? Ha nem, akkor a kedves olvasó bizonyára már csak a Dennis, a komisz című fimből ismeri az imént felsorolt alkotások sztárját: Walther Matthau Oscar-díjas filmszínészt. Az ukrajnai és litvániai zsidó szülők gyermekeként 1920-ban született Walther Matthau negyedszázaddal ezelőtt, 2000. július elsején hunyt el. 

Olyan különleges arca, tekintete és hangja volt, amilyenről minden filmvígjáték-rendező álmodik: ráadásul ez az arc, tekintet és hang idővel egyre jellegzetesebb lett. Walter Matthau ugyanis az idő múlásával nem öregedett, hanem ,,waltermatthausodott". Még az is jól állt neki, hogy idős korában festette a fiatalkorában még koromfekete haját – pedig egy férfi esetében a hajfestés nagyon gáz (hogy a Gáz van, jövünk! című filmjének címéből vett fordulattal éljünk).

Kelet-európai zsidó bevándorlók voltak a szülei, ő maga már az Újvilágban született 1920. október 1-én, méghozzá New Yorkban. A születési helyének azért van jelentősége, mert Walter Matthau (akkor még Walter John Matthow) egy New York-i zsidó színházban (New York Yiddish Theater) kezdte a pályáját. 

Mivel a neve remek vígjátékokkal forrt össze, aki nem tudja, nehezen képzelné el róla, hogy Walter Matthau a II. világháborúban törzsőrmesterként szolgált az Egyesült Államok hadseregében. S hogy fokozzuk a meglepetést: ugyanabban az egységben szolgált, mint egy másik, később szintén Oscar-díjassá lett filmszínész: James Stewart.

S ha már Oscar-díj: Walter Matthau nem a nagyszerű főszerepeivel, hanem egy mellékszereppel érdemelte ki a filmvilág legnagyobb elismerését, ráadásul egy olyan, 1966-ban bemutatott komédiában nyújtott alakításáért, amelyre már alig emlékszik valaki: a címe az volt, hogy Sógorom, a zugügyvéd (The Fortune Cookie). 

A többség a bevezetőben említett filmekből emlékszik rá: A kaktusz virága; Hello, Dolly!; Napsugár fiúk; Várlak nálad vacsorára... Igaz, az 1990-es években is emlékezetes filmekben játszott, ilyen volt a Dennis, a komisz; A szomszéd nője mindig zöldebb (I-II.); vagy a Tengerre, tata!

Élete utolsó éveit sajnos súlyos betegség keserítette meg, de az lesz a legjobb, ha nem ezen kesergünk, hanem annak örülünk, hogy egy szegény kelet-európai zsidó családból származott Walter Matthau mennyi-mennyi nevetést, felhőtlen percet és sok-sok vidámságot szerzett nekünk.

Legyen áldott az emléke!