– A
tökéletesség volt a cél, ennél alább nem adta. Sugárzott, akárcsak a gyertya,
amely a környezetének fényt és meleget ad, de mindeközben saját magát
felemészti. Hirtelen, váratlanul,
felkészülésre és búcsúzásra nem hagyva időt hagyott itt bennünket – mondta Verő Tamás főrabbi Hadas Kriszta temetésén ma a Kozma utcai temetőben.
Szerettei, barátai, kollégái és tisztelői ma vettek végső búcsút az 53 évesen meghalt Hadas Krisztától. A temetést Verő Tamás, a Frankel-körzet rabbija vezette, az újságíró-társadalom nevében Rangos Katalin méltatta az elhunytat. Az alábbiakban Verő Tamás főrabbi beszédét közöljük.
Verő Tamás főrabbi. Fotók: Papajcsik Peter/Index
BÚCSÚ
HADAS KRISZTÁTÓL
„Or hadas al Cion tair, venizkeh
kulanu meheira l’oro”. „Ragyogtass új fényt Cionra, és legyünk hamarosan mindannyian
méltók arra, hogy részesedjünk a fényében” – hangzanak a
reggeli ima szavai.
Az „or" szó jelentése „fény", a „hádás" pedig azt jelenti: „új".
Kriszta minden tekintetben Hadas
volt. Újra és újra képes volt megújulni, még többet, még jobbat adni önmagából,
tehetségéből. Még mélyebbre tekinteni az emberi kapcsolatokban, történetekben,
a felszín mögötti valóságot kutatva. A tökéletesség volt a cél, ennél alább nem
adta. Sugárzott, akárcsak a gyertya, amely a környezetének fényt és meleget ad,
de mindeközben saját magát felemészti. Hirtelen,
váratlanul, felkészülésre és búcsúzásra nem hagyva időt hagyott itt bennünket.
Így most fentről néz bennünket, amint itt együtt állunk: család, barátok,
kollégák.
Ha most itt lenne, mindenkihez odalépne és lenne pár kedves szava, na
meg persze néhány frappáns kérdése. Elmesélné, hogy mennyire jó együtt látni a
családot, akik számára a világot jelentették.
János, akivel osztálytársként
indult kapcsolatuk boldog családi élethez vezetett. A gyerekek, Sári és Zsiga,
a kisunoka, Róza, az édesanya, Julika. Mindannyian hozzájárultak Kriszta
boldogságához, legyen az egy családi ebéd vagy nyaralás. De ezekben a
pillanatokban is mindig ott égett
Krisztában a vágy, hogy új dolgokkal
töltődjön fel, hogy aztán az összegyűlt energiát mások javára fordíthassa. A
nyaraláson nemcsak a hely története érdekelte, de a londíner családi háttere
és a pincér lakáshelyzete is.
Szociális érzékenysége nem hagyta el egy
pillanatra sem. Odafigyelt a környezetére, törődött az emberekkel. Ismerős és
ismeretlen egyaránt számíthatott rá. Büszke volt a munkájára, a sikereire, de
soha nem volt teljesen elégedett. A legnagyobb elismerést a „Jön a baba” műsor hozta
el Krisztának, amely, mint mondta: mindent megadott neki, amire szakmailag,
emberileg vágyott. Nyitott, őszinte, elfogadó közösséget, kedves ismerősöket és
barátokat. A Prima primissima-közönségdíj elnyerése sokat jelentett számára,
mivel szeretett közössége ítélte meg számára, és egy egész mozgalmat indított
el vele, melynek tagjai közül most sokan itt vannak.
Kriszta 20 éves korában vesztette el
imádott nagypapáját, Napit, akinek hiánya végig kísérte életét, de most már
ismét együtt lehetnek. A holokauszt sötét árnyékával beborított családi
történetek és a zsidó hagyományok nyújtotta értékek egyaránt fontos elemei
voltak identitásának.
„Or hadas al Cion tair, venizkeh kulanu meheira l’oro”.
„Ragyogtass új fényt Cionra, és legyünk hamarosan mindannyian méltók arra, hogy
részesedjünk a fényében” . Évtizedeken át részesültünk Hadas Kriszta
emberségének, tudásának, törődésének, humorának fényében, amiért mindannyian
hálásnak lehetünk. Ez a láng most kialudt, de akárcsak a kiégett csillagok
fénye, Kriszta lángja is még nagyon sokáig bevilágítja majd az itt maradottak
életét.
Emléke legyen áldott.
