Bálint gazda ma volna 102 éves – fakadjon áldás emlékéből!

A tavaly nyáron életének 101. évében meghalt Bálint György – népszerű nevén Bálint gazda – kertészmérnök, újságíró, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, volt országgyűlési képviselő 1919. július 28-án született Gyöngyösön. Hosszú élete során egyszerűen csak tette a dolgát a Misna szellemében: „szeresd a munkád, fütyülj a pozíciókra és kerüld minden hatalom közelségét”.

„Ha egy facsemetét tartasz a kezedben és valaki azt mondja Neked, gyere gyorsan, mert megjött a Messiás”, először ültesd el a facsemetét és csak azután menj a Messiás köszöntésére” – ez a midrás olyan, mintha Bálint gazdáról írták volna.

Ő éppen ilyen szemléletű ember volt, a huszadik század gyermeke, egyszerre magyar és zsidó, akinek a tragédiákból többszörösen kijutott. Nincs mit csodálkozni rajta, hogy sokszor jobban érezte magát a természetben, mint az emberek között: azt mondta, akkor volt a legboldogabb, amikor egyedül kilovagolt a természetbe, leheveredett egy fa alá és magányosan szemlélte a világ szépségét.

Tanult, dolgozott és tanított. Tette a dolgát, az volt a titka. Az, ami a Misnában, Az Atyák tanításaiban áll: szeresd a munkád, fütyülj a pozíciókra, és kerüld minden hatalom közelségét. Ez a hosszú élet titka: az értelmesen élt élet.

Bálint György 1919. július 28-án Gyöngyösön gazdálkodó hagyományokkal rendelkező zsidó családba született. Édesapja Braun Izidor több nyelven beszélő, vállalkozó és kísérletező szellemű középbirtokos volt, édesanyja Koch Rozália. Fiatal korától kezdve a mezőgazdaság szeretetére és ismeretére nevelték.

1937-ben érettségizett a főgimnáziumban, 1941-ben kertészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan először a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. Utóbbiból két barátjával egy nappal a tábor felszabadulása előtt megszöktek, az éjszakát a német–amerikai fronton töltötték. Másnap reggel egy amerikai katonai konvojtól tudták meg, hogy a tábor felszabadult. A holokauszt során egy testvérét kivéve teljes családját kiirtották. A háború után hazatért családi birtokára, ám a kommunista hatalomátvétel után internálással fenyegették meg, és földjét elvették.

Kertészmérnöki oklevelét a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián 1941-ben kapta meg, majd 1949-ben a Magyar Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát is szerzett. Dolgozott főagronómusként és főkertészként, agrártankönyveket írt, különböző kertészeti szaklapokat szerkesztett és több újságban rendszeresen publikált is.

1981-től 2009-ig a Magyar Televízió Ablak című közérdekű magazinműsorának állandó munkatársa volt, 1991-től főszerkesztője lett a csatorna Gazdaképző című adásának. Televíziós szerepvállalása óta nevezik „Bálint gazdának”.

2017-ben Hazám-díjat és Prima Primissima-díjat kapott, 2018-ban kiérdemelte a Magyar Szabadságért díjat. 2020. június 21-én hunyt el.