Bálint gazda halálára (1919-2020)

2020. Június 21. / 21:39


Bálint gazda halálára (1919-2020)

Valami ilyesmit jelenthet egy tisztán megélt emberi élet teljessége: Bálint György sok szeretettel megélt és még több szeretettel övezett életívének gazdagságát az emberi kor szinte legvégső határáig. Száz éven át derűsen nézni arra az országra, amely egykor ki akarta vetni magából, végül azonban: a szívébe zárta.


Vérzivataros korban, magyar zsidóként megszületni 1919 nyarán, túlélni forradalmakat és diktatúrákat, világháborút, vészkorszakot, majd egy ország szeretetétől övezve a magyar médiatörténet egyik legrokonszenvesebb szereplőjeként bevonulni egy egész ország szívébe. Micsoda élet! Egyszer azt mondta, hogy egész életében azok voltak számára a legszebb pillanatok, amikor kilovagolt az erdőbe, leült egy fa alá, és némán, elbűvölve és elragadtatva nézte a természetet, amelynek ő éppen olyan egyszerű elemének tartotta magát, mint amilyen az a fa volt, amelynek árnyékában elhevert. 

Tanult, dolgozott és tanított, tette a dolgát, ez volt a titka. Az, ami a Misnában, Az Atyák tanításaiban áll: szeresd a munkát, az embert, mert a hosszú élet titka nem a pénz hajszolása és a hatalom megragadása, habem az értelmesen és szeretetben megélt élet. A hosszú élet titka a tisztesség, a szerénység, a felelősség, a közjő szolgálat és a sztoikus derű. 

Pedig mindaz, ami születése óta történt vele, arra akarta rábírni, hogy legyen keserű, gyűlölködő, az emberiség gonoszsága miatt folyton csalódott ember. Nem az lett. Volt egy pillanat, amikor fölragyogott benne a szellem és a humánum napvilága, és nem nyugodott le soha: akárkivel találkozott és akárkivel beszélgetett hosszasabban, mindenki e felfoghatatlanul áradó derű hatása alá került. 

Nyugodt és bölcs volt, mint egy sokat látott, vén diófa. 

Szerencsések vagyunk, hogy az ő gyönyörűségesen hosszú emberi élete olykor találkozott a miénkkel, hiszen olyankor – zsidó szokás szerint – taníthatást kaphattunk tőle. Nyugodt és bölcs diófaként hagyta, hogy az árnyékában erőre kapjunk, s valami olyasmivel gazdagodjunk, amit nem árulnak patikában, holott gyógyszer, vagy legalábbi gyógyszernek nem minősülő készítmény: úgy hívják, hogy a mindig másokért dobogó emberi szívből áradó szeretet. 

Lélekben szebbnek, jobbnak, értékesebbnek érezte magát mellette az ember, holott éppen ő volt a lélekben szebb és jobb és értékesebb – köszönjük neki, hogy száz éven át velünk volt, és hajszálgyökerei révén át- és átszőtte életünket.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek