140 éve született a Világ Igaza, Slachta Margit

140 éve, szeptember 18-án Kassán született Slachta Margit Borbála, a Szociális Testvérek Társaságának alapítója, az országgyűlés első női képviselője, aki a társadalom legnagyobb feszítő erejének a szociális problémákat tartotta, érvelt a nők taníttatása mellett, társadalmi környezettanulmányokat írt, napilapokban publikált. Slachta Margit az egyesült államokbeli Buffalóban, a Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában halt meg 1974. január 6-án, 90 éves korában. 1969-ben Izrael államtól elnyerte a Világ Igaza kitüntetést, emlékét a tiszteletére ültetett fa őrzi a Jad Vashem kertjében.

A női választójogért harcoló, a keresztényszocializmustól ihletett konzervatív, katolikus monarchista volt, több száz zsidó megmentője Budapesten, aki a hatvanon túl még a kiépülő sztálinista hatalommal is szembeszállt. Makacs, nehéz ember volt és – ahogy Sík Sándor, a zsidó eredetű piarista szerzetes mondta – „szent”.

Slachta Margit lengyel nemesi családba született Kassán, már túl volt a húszon, amikor édesapja tönkrement, szülei és testvérei Amerikába mentek, de ő nem tartott velük.

Tanítónő lett az egyre súlyosabb szociális feszültségektől terhelt kései dualizmus időszakában és nem tudta nem észrevenni ezeket a problémákat. Már 1908-ban, 24 évesen elhagyta a tanári pályát, és csatlakozott a frissen alakult Szociális Missziótársulathoz: a szervezet nem volt szerzetesrend, de komoly fogadalmat és elköteleződést jelentett a tagjának lenni, Slachta pedig mindezt nagyon komolyan vette.

Rendkívüli szorgalommal és elhivatottsággal népszerűsítette a női választójog ügyét, a munkásnők erős érdekképviseletét, közösségét és művelését, keresztény családi értékekre nevelését, szolgálatának középpontjában a nőkérdés, a szociális kérdés és a katolicizmus álltak.

A megszilárduló Horthy-rendszer legelején vált az első női parlamenti képviselővé, így mindezt egy rövid ideig az Országgyűlésben is hasonlóan önzetlen makacssággal képviselhette, férfi képviselőtársai gyorsan megtanulták tisztelni. A nők szociális emancipációját és a családközpontúság ügyét olyan fontos kérdések napirenden tartásával kapcsolta össze, mint a gyerekhalandóság vagy az anyák védelme.

Nem sokkal azután, hogy megszűnt képviselői megbízatása, távozott személyes, szervezeti, egyházszemléleti konfliktusok miatt a Szociális Missziótársulatból is, megalakította és vezette a Szociális Testvérek Társaságát.

A ’30-as évektől kezdve újra a munkásnők megszervezése, képviselete kezdte foglalkoztatni, ebben lesz fontos munkatársa Salkaházi Sára (róla itt írtunk), akivel az üldözött zsidók mentésében is együttműködnek 1944-ben, amikor Salkaházi embermentőként mártírhalált hal védenceivel együtt a nyilas uralom idején. Ahogy erősödött a nácik befolyása a magyar politikában, úgy fordult vele egyre élesebben és hangosabban szembe Slachta Margit.

Együttérzést kért keresztény olvasóitól a munkaszolgálatosok iránt: „fogadj szívedbe egy munkatáborost, akit a korszellem kizár a testvér-közösségből. Merd ezekben a halálosan komoly időkben szívedből kiűzni a közönyt, a szeretetlenséget, a gyűlöletet – merd bent, a szíved legmélyén testvérednek elismerni azt a másik anyát és fiát, merd befogadni fájdalmát és hordani segíteni keresztjét.” Tiltakozott a kamenyec-podolszki deportálás ellen, a szlovákiai zsidók deportálása ellen, elment még a pápáig is és némi eredményt is sikerült elérnie, 1944-ben pedig százakat bújtatott, a Testvériség Thököly úti épületében rejtőzött el, rengeteg más ártatlan üldözött mellett Gyarmati Fanni, Heltai Jenő (róla szóló születésnapi bejegyzésünk ), vagy Márkus Emília, a zulgói nyilas pártház közvetlen közelében.

1945 után, amikor ismét képviselő lett, már végleg idejétmúltnak hatottak politikai nézetei, királypártisága, konzervativizmusa, ezt használták ki a sztálinisták, hogy megbélyegezzék, valamiféle az időben eltévedt klerikális reakciósként szorítsák partvonalra a szociális Slachtát, a szociális lelkiismeret egyik legfontosabb egykori ébresztgetőjét, a nőjogi harcost, zsidók százainak megmentőjét. Slachta Margit figuráját azonban még ekkor is megnemesítette törhetetlen hite, meg nem alkuvó bátorsága. A magyarországi sztálinizmus elől, túl a hatvanon, Amerikába megy, feltűnik még a Szabad Európán, próbál segíteni az ’56-os menekülteknek, önzetlen áldozatkészsége és hite soha nem hagyja el 90 éves korában bekövetkező haláláig.

Sík Sándor piarista atya mondta róla még életében, hogy „Slachta Margit is egyike azoknak, akiket szentnek gondolok. Nem az én gusztusom szerint, de a szentek általában nem a mi gusztusunk szerint valók, többnyire saját gusztusuk van.”