Ortodox és neológ múltidézés a Hegedűsben

Szilágyi Iván Péter / Mazsihisz

Folytatódtak a Hegedűs Gyula utcai Körzet télesti beszélgetései. Így év elején a közüzemi számlák bakkecskeszerű megugrásán túl két dolog biztos: a hideg és hogy valamit szerveznek a Hegedűsben.

Ezúttal a hazai vallásos zsidóság három ismert és sokat látott írója, mesélője: Benedek István Gábor (BIG), Deutsch Gábor és Dr. Ungár Richárd mondta el gondolatait. Milyen volt a magyar, a vidéki és a pesti zsidóság múltja, hétköznapjai. Vidám és szomorkás anekdoták sorát hallhattuk. Az est vendégei egy mindmáig aktuális kérdésen keresztül vették górcső alá a zsidó múltat: milyen zsidó vallási irányzatok vannak, és hová vezethet a megosztottság…?

A kérdés mind íróinkat, mind a közönséget megosztotta. Tudvalevő, hogy a vallásos zsidóság nagy része „vándorló életmódot” űz, és gyakran látogat el más zsinagógákba, vallási közösségekbe. Sokszor egy családon belül is különböző irányzatok felé húznak… Bár inkább egységesen ateisták, maximum nagyünnepi zsidók. Sajnos….

A Sabbath köszöntő ima után a körzet dísztermében gyűlt össze a közösség. Tömegekről beszélni túlzás lenne (kint viszont csak úgy tobzódtak a mínuszok), de a nagy asztal körüli széksorok megteltek. Körbeültük, vassolás, majd nassolás, bencsolás... Deutsch László főrabbi rövid tanítást adott, köszöntötte és méltatta az előadókat, majd Egri Oszkár elnök vette át és adta tovább a szót a nem éppen szűkszavúságukról híres íróinknak.

Először a „neológok szórakoztatója”, Dr. Ungár Richárd mesélő ügyvéd tartott rövid visszaemlékezést. Egyik novellájának felolvasásával színesítette az estet. Ungár doktor nemcsak a jogszabályokat csűri-csavarja, de az irodalommal is kiválóan bánik. Dr. Benedek Eleknek is nevezhetnénk csak kedvesen és csendesen. Mint minden jó ügyvédben, benne is egy nagy színész veszett el, akit azóta sikeresen megtalált. Sokatmondó és rendkívül szórakoztató gesztusokkal és mimikával, hatalmas beleérzéssel olvasta fel művét, amely a 30-as évek ortodox-neológ világát és viszonyait elevenítette fel. Történetének hőse, a vidéki vallásos csalódból jött Grünstein Dolfi felvételét kérte az akkoriban vallásos Eldorádónak számító Dob utcába. Az Ortodox Hitközségbe felvételt nyerni korántsem volt egyszerű! Emberünket alaposan kikérdezték, ajánlókat kellett hoznia és még egy szigorú, sosem lankadó figyelmű Dob utcai vallási ellenőrrel, ortodox „Kojak”-kel is meg kellett küzdenie, aki azt vizsgálta: Dolfi szokásai és viselkedése vajon megfelelnek a vallási előírásoknak és méltó-e arra, hogy a közösség tagja legyen? Vajon egy jó zsidónak szabad az utcán fütyörésznie? Mikor és meddig veheti le kalapját? Aki kíváncsi az izgalmas, korhű és fordulatos sztori folytatására, olvasson és hallgasson több Ungár Richárdot (igen élvezetes és ízes stílusú szerző). Nem fog csalódni!

Deustsch Gábor a hazai zsidóság múlt századi történetének egyik legjobb ismerője, név szerint fel tudja idézni a magyar neológia és ortodoxia legnagyobb alakjait, kántorait, rabbijait, egyszerű, de szorgos és lelkes híveit. Olyan élvezetesen tudja feleleveníteni közös múltunkat, hogy hamar beindítja az ember fantáziáját és őt hallgatva egy varázslatos időutazás részesei lehetünk. Az OR-ZSE legendás Deutsch tanár ura tanítványai körében (is) közszeretetnek örvend, most is szelíd derűvel és mély alapossággal elevenítette fel a 20. század zsidóságának történeti érdekességeit. Elmondta, hogy mind a korabeli ortodoxia, mind a neológia sokszínű volt és nem lehet egységes tömegként kezelni őket. Rengeteg vallását tartó, hívő zsidót lehetett találni a neológok között is. A neológnak számító Hegedűs Gyula utcai Zsinagóga egyik fiatal híve például annyira vallásos családból jött, hogy szülei a zsidó iskolák kommunisták által elkövetett államosítása után kérvényt nyújtottak be, hogy Sabbathkor ne kelljen írnia. A neológia sajátos magyar hagyomány lett, hungaricum: orgonával, elől lévő bimával (Tóra-olvasó szekrény), vegyes női-férfi kórussal. A nőket és férfiakat nem különítik el. Sok zsinagóga ma ezt követi. A hagyományos stílust, amely inkább az ortodox tradícióra emlékeztet, ma csak néhány templom követi, itt inkább az archaikusabb előírások megtartása érvényesül. Deustch Gábor előadásából megtudhattuk, hogy ezen feltételeknek jelenleg csupán 2-3 pesti zsinagóga felel meg, köztük a Hegedűs. Külön kitért a „Status Quo” nevezetű, napjainkban újjáélesztett zsidó vallási irányzatra, amelynek követői tragédiaként élték meg a zsidóság megosztottságát és abban reménykedtek, hogy újraegyesül a közösség. Deutsch tanár úr a Dob utcai 35-ben működő ortodox vallási iskolába járt. Amikor a híresen vallásos makói zsidóság vonzáskörzetébe tartozó Mezőkovácsházára került gyermekotthonba, kiderült, hogy a makói „lámedekhez”, vallásos nevelést kapó gyerekekhez képest jóval kevesebbet tud. 12 évesen a 6 évesekkel osztották egy csoportba - a nagy tudáskülönbség miatt. A makói gyerekek 3 nyelven folyékonyan beszéltek és kívülről fújták a chümest. Nemcsak kívülről tudták az imákat, hanem szövegüket értették is. Tehát ortodoxok és ortodoxok között is nagy különbség volt.

Benedek István Gábor a hazai vallásos zsidóság egyik legismertebb és legtermékenyebb írója, a Hegedűs Gyula utcai Zsinagóga rendszeres látogatója „BIG” az utolsó tótkomlósi zsidó, aki büszke gyökereire és szomorúan nézi napjaink különböző vallásos zsidó irányzatainak ellenségeskedéseit. Így is fájóan kevesen maradtunk, hát még megosztva. Tótkomlós zsidósága a makói rabbihoz tartozott, igen erős hitű „mélyzsidósággal”. A közösségen belül nem a vallási irányzatok számítottak, hanem rabbijuk személye, akit tűzön-vízen át követtek. Amikor Trianon után átszervezték a hazai közigazgatást és Tótkomlóst Orosházához sorolták, mindenki változatlanul a makói rabbi tanácsát kérte. A tótkomlósi zsinagóga egyben közösségi hely, vallásos „klub” is volt, mindig nyitva tartott. A hívek napközben is bementek, csevegtek és megbeszélték üzleti ügyeiket. Benedek István Gábor kritikus őszinteséggel leszögezte: szerinte nem az számít, hogy valaki ortodox vagy neológ, mindegyikükben a zsidót látja és a közös gyökerek a legfontosabbak.