Német nyomozás a cservenkai tömeggyilkosság ügyében: Csapody Tamás forráskutatásai

Csapody Tamás jogász, szociológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense több, mint tíz éve kutatja a cservenkai tömeggyilkosság történetét és a körülmények, az elkövetők kilétének felkutatására lefolytatott német nyomozást.

Kutatásai során túlélőkkel, a lehetséges elkövetőkkel és leszármazottaikkal, valamint a szemtanúkkal is felvette a kapcsolatot, és személyen tanulmányozott át több ezer oldalnyi német levéltári anyagot. Csapody Tamás a rendkívül alapos és minden részletre kiterjedő kutatás első, de nem teljes eredményeit néhány évvel ezelőtt kezdte publikálni. A cservenkai tömeggyilkosság címmel 2014-ben megjelent e-könyve a kutatás során eddig feltárt tényeket és kérdéseket foglalja össze, a Fons folyóiratban publikált forrásközlés és kísérő tanulmány pedig a német nyomozásról készült összefoglaló jelentést közli (Német nyomozás a cservenkai tömeggyilkosság ügyében, XXIV. évfolyam, 2017. 2. szám).

A munka azonban ezzel korántsem ért véget. Miként személyes beszélgetésünk során Csapody Tamás elmondta, a kutatást folytatni szeretné, és az eddig még nem publikált eredményeket angol nyelven szeretné összefoglalni, annál is inkább, mert az e-könyv és a forrásközlés megjelenése óta is újabb információkhoz sikerült hozzájutni, amelyek részint elmélyítik, részint árnyalják az eddigi képet, de új kérdéseket is felvethetnek. Ezek fókuszában többek között a 2000-ben kezdeményezett, majd elutasított nyomozási kérelem áll, amelyet két, a háború után Franciaországban letelepedett túlélő nyújtott be saját kutatásai alapján.

Csapody Tamás a bori munkaszolgálat történetének kutatása közben kezdett a cservenkai tömeggyilkosság körülményeivel foglalkozni. A bori munkaszolgálat történetét, ezen belül az abdai tömeggyilkosság részleteit, amelynek Radnóti Miklós is áldozatául esett, idestova tizenöt éve kutatja, és számos publikációval járult hozzá a történtek, így Radnóti Miklós halála körülményeinek megismeréséhez is.

A cservenkai tömeggyilkosság kutatása során került kapcsolatba két túlélővel azon hat munkaszolgálatos közül, akik túlélték a sortüzeket, és a gyilkosok távozása után sebeik ellenére még volt erejük kikapaszkodni a tömegsírból. A két, azóta elhunyt túlélő egészen 2000-ig próbálkozott perújrafelvétellel, azonban kérelmük elutasítása után az újabb perújrafelvételre már nem láttak esélyt.

Csapody Tamás 2017-ig számos új információinak jutott birtokába, többek között fotóknak és egyéb, írásos dokumentumoknak. Németországban folytatott kutatásai során a nyomozati anyagok és berlini levéltári és hivatalos források tanulmányozása alapján sikerült azt is megtudnia, hogy 2007-ben még bizonyíthatóan többen éltek az elkövetők (és a szemtanúk) közül, és néhányan még most is valószínűleg életben vannak.

A Csapody Tamás által a Fonsban közölt forrás a nyomozás anyagának magyar fordítása. Az anyag legnagyobb része, mintegy 12 dosszié a Náci Bűnök Kutatására szakosodott Ludwigsburgi Központi Hivatalban, a kisebbik része, összesen két dosszié a Ludwigsburgi Állami Levéltárban található. A tizennégy dosszié körülbelül ötezer oldalnyi nyomozati anyagot tartalmaz. Csapody Tamás megjegyzi, hogy a teljes anyag kutatói engedély birtokában szabadon kutatható, fénymásolható. A forrásközlés elé írt bevezető tanulmányában Csapody Tamás ismerteti a cservenkai tömeggyilkosság és a németországi nyomozás történetét. A cservenkai tömeggyilkosság egyike volt a bori munkaszolgálatosok ellen elkövetett öt mészárlásnak. A Borból való visszavonulás előtt mintegy 26 főt gyilkoltak meg 1944. szeptember közepén magyar és német katonák, továbbá és a dél-bánáti Jabukánál (Torontálalmásnál) németek öltek meg 133 munkaszolgálatost 1944. október elején. Cservenkán október 7-én mintegy ezer munkaszolgálatos esett a tömeggyilkosságnak áldozatul. A cservenkai téglagyárból Zomborig, majd Bajáig vagy Mohácsig tovább indított zsidó munkaszolgálatosok közül mintegy 500 főt gyilkoltak meg német katonák, majd Abdánál november elején követték el a 22 áldozatot követelő tömeggyilkosságot magyar keretlegények.

A Német Szövetségi Köztársaságban 1958 és 2001 között több szakaszban folytattak nyomozást a szövetségi hatóságok a Cservenka—Zombor—Baja útvonalon történt tömeggyilkosság, gyilkosságok és konkrétan a cservenkai tömeggyilkosság ügyében. Az első nyomozás 1958-ban kezdődött, amikor a ludwigsburgi Központi Hivatal előzetes nyomozást rendelt el. A tízéves vizsgálat során több nyomozást kezdtek és szüntettek meg. A nyomozás második és legintenzívebb szakasza 1968-ban kezdődött és az első két szakasz lezárásaként született meg az offenburgi tartományi bíróság államügyészségének Záró határozata. „Az 1972. február 21-én kelt Záró határozatban 104 oldalon foglalták össze 14 év nyomozati munkáját. A Záró határozat 22 volt Waffen-SS tagot nevezett meg, akik gyanúsíthatók lehettek volna a gyilkosságok elkövetésével, de bizonyítékok hiányában ezt a legfőbb államügyész még sem tette meg.” – összegzi Csapody a vizsgálat eredményét.

Két évtizeddel később két Párizsban élő, volt bori munkaszolgálatos új kutatásokba kezdett. Német levéltárakban gyűjtöttek anyagot, összeszedték a magyar nyelven elérhető tanulmányokat és visszaemlékezéseket, és felvették a kapcsolatot volt bori bajtársaikkal, és 2000 júniusában új nyomozást kezdeményeztek, de a kérelmet egy év múlva a hatóságok elutasították. Ezzel hivatalosan 2000-ben lezárult az öt évtizeddel ezelőtti tömeggyilkosságok és gyilkosságok nyomozati folyamata, és ahogyan Csapody Tamás beszélgetésünk során a két, azóta elhunyt túlélő véleményét összefoglalta, aligha van esély újabb perújrafelvételre.

Azonban a tudományos, történeti kutatások függetlenek a hatóságok vizsgálataitól és az esetleg felbukkanó újabb hivatalos vagy személyes források – visszaemlékezések, egyéb dokumentumok – a mikrotörténet és a makrotörténet szintjén is számos új felfedezéssel szolgálhatnak a bori munkaszolgálat vagy a munkaszolgálatosok, köztük Radnóti Miklós egyéni sorsának megismeréséhez.