„Nem bírom én egyedül vinni az egész népet, mert nehéz az nekem”

Jó szombatot, Shabat Shalom

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:20 óra, az ünnep kimenetele: 21:41 óra.

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:20 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:41 óra után.

A Tórából ezen a héten az „BEHÁÁLOTCHA” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És Mózes hallotta, amint a nép sír családjai szerint, kiki sátra bejáratánál; és fölgerjedt nagyon az Örökkévaló haragja és Mózes szemeiben is visszatetszett. És mondta Mózes az örökkévalónak: Miért bánsz rosszul szolgáddal és miért nem találtam kegyet szemeidben, hogy rám vetetted az egész nép terhét?” (Mózes 4. 11:10-11). Dr. Bernstein Béla fordítása.

BEHÁÁLOTCHA – MIDŐN MEGGYÚJTOD
(Mózes 4. 8-12.)

„És adtam a levitákat, átadva Áronnak és fiainak Izrael fiai közül, hogy végezzék Izrael fiainak szolgálatát a gyülekezés sátorában és engesztelést szerezzenek Izrael fiaiért, hogy ne legyen Izrael fia között csapás, midőn odalépnek Izrael fiai a szentélyhez” (8:19). E versben öt alkalommal szerepel az „Izrael fiai” kifejezés, ami megegyezik a Tóra könyveinek számával, és ez a tény bölcseink szerint arra vall, hogy a Tóra hangsúlyozni kívánja, mennyire kedvesek számára a zsidó nép tagjai.

A guri Rabbi Jichák Meir teszi fel a kérdést: „Vajon miért egy olyan pászukban utal a Tóra Izrael gyermekeinek kedves voltára, melyben a levitáknak a gyülekezés sátrában végzendő feladatait részletezi?” Válasza így hangzik: „e helyen arról olvashatunk, hogy a leviták ki lettek választva a törzsek közül arra, hogy végezzék Izrael fiainak szolgálatát”.

Egy ilyen helyzet feszültségeket szülhet, mivel a többi törzset érzékenyen érintheti, hogy nem ők kapták a különleges felkérést, azonban itt szó sem volt hasonlóról. Ötször említi a Tóra Izrael fiait, mert azt akarja tudatni: Noha öt különálló könyvet foglal magába, mégis együtt alkotják a Tórát, ugyanígy a zsidó nép esetében a kohénok, a lévik és a többi „egyszerű” zsidó együtt alkotnak népet. Más vélemény szerint az inkriminált kifejezés ismétlése azt tudatja, hogy ha Izrael népe nem szerez különösebb érdemeket, akkor is olyan kedves lesz az Ö-való előtt, mint a Tóra öt könyve. Hogy miért? Az atyák érdemei miatt.

„És szólt Mózes Izrael fiaihoz, hogy készítsék el a peszách-áldozatot” (9.4).
Miért volt szükséges, hogy az Ö-való ismételten megparancsolja Izrael fiainak a peszách-áldozatot? Hiszen már több helyen is olvashattuk a Peszách részletes leírását.

Rabbi Chájim ben Átár szerint azért, mert az Aranyborjú vétkének elkövetése után felmerült a kétség, hogy jogosultak-e Izrael fiai bemutatni az áldozatot. Az Ö-való megismételt parancsának az volt az oka, hogy tudassa a zsidó néppel: vétkükért engesztelést nyertek.

„Készíts magadnak két ezüst trombitát…ha megfújják azokat, akkor gyülekezzék hozzád az egész község…ha pedig csak egyet fújnak meg, akkor gyülekezzenek hozzád a fejedelmek” (10:2-4). Rálbág (Rabbi Lévi ben Gerson) szerint természetes, hogy a pusztában táborozó többmilliós közösség egybehívásakor megfújták a trombitákat, de miért kellett így tenni a tizenkét törzsfő esetében is? A mester válasza szerint a kóved miatt, mert ha küldöttek által hívták volna a törzsfőket, akkor minden bizonnyal lett volna köztük több is, aki elégedetlenkedett volna, hogy miért előzte meg a felkeresés során valamely kollégája, miért ő az első, vagy az utolsó, ezt elkerülendő, felharsantak a trombiták.

„A férfiú Mózes pedig szerényebb volt mind az embereknél, kik a föld színén vannak” (12.3). Nem találunk az egész Tórában hasonlót, hogy az Ö-való hasonló módon kitüntető jelzővel illetne valakit. Ráadásul úgy, hogy nem az élete végén lévő Mózest dicséri, hanem az aktív időszakát élő férfiút, hiszen e szavak elhangzása után Mózes még 38 esztendőn keresztül vezette a zsidó népet. Az igazán figyelemreméltó pedig az, hogy miután Mózes hallotta az Ö-való dicséretét, akkor sem kezdte el fennhordani az orrát, hanem megmaradt ugyanolyannak, mint amilyen előtte volt. Ez a szerénység legmagasabb foka. (Rabbi Iszráel Lipkin alapján)

„És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: I-sten, kérlek, ó gyógyítsd meg őt!” (12.13). Beteg nővéréért, Mirjámért imádkozott Mózes. Mose rábénu imájából megtanulhatjuk többek között azt is, hogy a szívből jövő ima nem feltétlenül hosszú, hiszen a testvére felépüléséért mondott (és meghallgatásra talált) rövid fohásza mindössze öt szóból áll.

Ehhez kapcsolódik a talmudi történet. Történt egyszer, hogy egy ifjú Rabbi Eliezer előtt imádkozott. Meglehetősen hosszan, és a Rabbi többi tanítványa berzenkedett miatta: Mester, túl hosszan imádkozik! Rabbi Eliezer így válaszolt: Egyáltalán nem hosszabb a szükségesnél, hiszen írva van: „és az Ö-való elé vetettem magamat, mint első ízben, negyven nap és negyven éjjel” (V. Mózes 9.18).

Egy másik alkalommal az előimádkozó a többiek szerint túl röviden imádkozott. Ismét panaszra mentek, de a rabbi megnyugtatta őket, hogy az ima túl rövid sem lehet, hiszen írva van: „I-sten, kérlek, ó gyógyítsd meg őt!”. Az ima jelentősége felbecsülhetetlen, de ugyanilyen fontos, hogy a beteget megfelelő orvosi ellátásban részesítsék.

A midrásban olvasható elbeszélés szerint Rabbi Jismáel és Rabbi Ákivá egy paraszt társaságában Jeruzsálem utcáján sétáltak, odalépett hozzájuk egy beteg, aki orvosi tanácsot kért tőlük. Mikor a két rabbi (akik jártasak voltak a gyógyításban) választ adott, a paraszt kifogást emelt: „az Ö-való sújtotta a beteget betegséggel és ti (ennek dacára) meg akarjátok őt gyógyítani?” „Te nem így cselekszel?” – válaszolták. „Noha az Ö-való megteremtette a földet, mégis neked kell azt bevetni, szántani, hogy hasznodra legyen. Nemde írva van, hogy az ember élete hasonlatos a fáéhoz. A test a fa, az orvosság felel meg a föld trágyázásának, az orvos pedig az, aki megműveli a földet”.

Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE