Mai születésnaposok: Hacsek és Sajó (Vadnai László)

Hogy mi köze van Marlene Dietrichnek Hacsekhoz és Gregory Pecknek a párjához, Sajóhoz? A választ Vadnai Lászlónak hívják: az ő fejéből pattant elő teljes fegyverzetben a pesti kávéházak Stan és Panja és ő írt forgatókönyvet Dietrichnek és Pecknek, miután ’38-ban – a jól ismert okok miatt –elhagyta Magyarországot.

Újságíróként kezdte és nem is ment messzire ettől a pályától. Az ő fejét is a legellenállhatatlanabb budapesti Múzsa csavarta el: a kabaré Istennője. A „könnyű műfaj” számtalan jelenetre és slágerre ihlette – ő váltotta, Karinthy Frigyes csúfos bukása után – konferansziéként Nagy Endrét, de mindebből csak egy-egy sora élt túl afféle szállóigeként. Mindössze két teremtménye váltott örökbérletet az evilági halhatatlanságba: Hacsek, aki úgy csinál, mintha nem értene semmit a század ép ésszel tényleg fel nem fogható abszurditásából (Pisti a vérzivatarban) és Sajó, a bennfentes, jólértesült kávéházi politológus. Apjuk Vadnai, anyjuk és névadójuk a telefonkönyv volt.

Amikor Nagy Endre kérte, hogy ne az legyen már az első jelenet címe, hogy „Két ember beszélget”, a ma 112 éve született Vadnai felcsapta a telefonkönyvet, amely először a H-nál, egy Hacsek nevű polgár, majd az S-nél, egy Sajó nevű előfizető számánál nyílt ki. És ezzel meg is volt a „keresztelő”, már ha feltesszük, hogy nevezettek nem zsidónak születtek, mint alkotójuk és előadóik: Komlós Vilmos (Komlós Juci színésznőnek, a Szomszédok Lenke nénijének édesapja) és Herczeg Jenő. Születésük után rögtön felköltöztek mindketten a színpadon működő kávéházukba, és azóta is ott tartózkodnak, holnap bejönnek, de igazából el se mennek. Ami elment: az a nagy gazdasági válság (azóta már a sokadik), a világháború, a hidegháború, a rendszerváltás volt - és így tovább.

A zsidótörvények idején Komlós így-úgy fel tud lépni néha, partnerét pedig különböző trükkökkel helyettesíti és a létező szocializmus is hamar rájön, hogy sokkal jobban jár, ha betiltás helyett háziasítja a kabaré nevű polgári csökevényt, Hacsek és Sajó marad, bár Vadnai neve valahogy elfelejtődik.

hacseksajo_2.jpg

Karinthy Frigyest nagy világlátomásra ihlette egykor a páros, tőle tudjuk, hogy írna Hacsek és Sajót Albert Einstein, Sigmund Freud és Ady Endre. Komlós és Herczeg 30 évig játsszák a szerepet, aztán elmennek szegények, de Hacsek és Sajó rendíthetetlenül ülnek tovább asztaluknál (amikor szabadságon vannak, klónjaik, Lujza és Jenő, Major Tamás és Psota Irán váltják őket).

Első jelenetükben a genfi békekonferenciáról diskurálnak, hogy mióta is csinálják pontosan a nagyhatalmak Genfben a békét: jó nagy béke lesz abból – jövendöli Hacsek, mert a jó munkához idő kell és mi azóta is várjuk, mert most már tényleg borzasztó régen csinálják Genfben és másutt a békét.

Vadnai írt még filmforgatókönyveket is – a Meseautótól a Lovagias ügyig – és aztán, amikor neki el kellett hagynia a pesti kávéházakat 1938-ban, ebből élt Amerikában is: az Egy frakk történetének Gregory Peck, A bizsunak Marlene Dietrich játszotta a főszerepét. Sikeres volt a tengeren túl is, csak azt nehezményezte folyton, hogy a legközelebbi kávéház mintegy 3000 mérföldre fekszik a lakásától.

Utolsó pesti látogatásán éri a halál: rövid élete majdnem felét éli le Amerikában, de hazajön távozni Budapestre, a városba, ahová igazán tartozott, amelynek emblémáit, Hacseket és Sajót megteremtette. Azóta, fájdalom, a pesti kabaré is jobblétre szenderült már, de Hacsek és pláne Sajó holnap is bejön, ha százszor pusztul is el addig a világ, ebben az egyben biztosak lehetnek.