Sokan tudjuk itt, Magyarországon, milyen érzés lehet kiskamaszként megtudni, hogy zsidók vagyunk. De vajon milyen lehet az ellenkezője? Amikor valaki – mondjuk, a világ egyik későbbi leghíresebb színésze – 13 évesen tudja meg, hogy eddig rosszul tudta, ki az apukája és tévesen hitte, hogy zsidó.
Igen, így zajlott le Orlando Bloom férfivá avatása, képletes „bármicvója”. Születése óta úgy tudta ugyanis, hogy az a bácsi, aki négy éves korában meghalt, az anyukája férje, Harry Saul Bloom dél-afrikai eredetű zsidó író, a feketék jogaiért küzdő értelmiségi volt a papája, de éppen 13 éves korában a mamája félrevonta egy sötét sarokba és bevallotta neki, hogy tévedett. Igazi, biológiai édesapja a család egyik barátja volt. Az egyetlen dolog, ami számára ezen túl a bátor zsidó íróból megmaradt, az a híresen zsidós hangzású Bloom név. Mégis: élete első 13 évét abban a tudatban élte le, hogy ő egy zsidó kisfiú. Aztán a világ egyik leghíresebb színésze lett.
A színiiskola elvégzése utáni napokban kapta meg a szerepet, amely azonnal a világhírig repítette: ő lett Középfölde tündéinek képviseletében a Gyűrű Szövetségének elf tagja, Frodó hobbit segítője küldetésében, hogy a gonosz Egy Gyűrűt elpusztítsa a Végzet-hegyénél és megtörje Szauron sötét uralmát. A 20. század legnagyobb eposza, a Gyűrűk Ura egyik főszereplője, Legolas lehetett tehát, a földöntúli szépségű és tisztaságú tündék legfontosabbika a filmen. Vagyis: férfieszmény. Ezt a szerepet vitte tovább a Hobbit-ban és A Karib-tenger kalózaiban is, Johnny Depp oldalán. Az elmúlt években ő volt Hollywwod egyik férfi-ikonja, 30 évesen a filmtörténet 15 legnagyobb kasszasikeréből négyben is szerepelt.
És nem igaz, hogy semmi köze hozzánk, hogy semmit nem kapott tőlünk: nem csak az egész világ által megismert nevét, hanem az első négy, meghatározó év gondoskodó szeretetét is egy kiváló és bátor zsidó írótól, Harry Saul Bloomtól kapta.
Ma lett 39 éves, Isten éltesse!
