Mai születésnapos: Latabár Endre, a legnagyobb magyar színészdinasztia alapítója

Egy református joghallgató összeveszett a papájával és csatlakozott énekesként egy színész-társulathoz. Ez a felelőtlen ballépés odavezetett végül, hogy megszületett Magyarország történetének legrégibb és leghíresebb – részben zsidó – színészdinasztiája.

Latabár Endre, Latabár Kálmán dédapja ma 205 éve, 1811. november 16-án érkezett a világra Kiskunhalason. Köznemesi családból származott és a 19. század Magyarországán különösen nagy becsben álló jurátusi pályára szánta az édesapja. A híres debreceni református kollégiumban végzett és el is kezdte jogi tanulmányait, de – hamisítatlan, jól ismert romantikus fordulat – nézeteltérése támadt a pályáját egyengető édesapával és „elzüllött”: 20 éves korában elszegődött színésznek és énekesnek.

Fellépéseivel körbejárta az országot és már ő is főleg humoros szerepekben remekelt, „szeleburdi gavallérokat” játszott leginkább a pályaképek szerint. Tíz év után saját társulatot alapított és a szabadságharc leverése utáni rémes években életben tartotta, megújította a vidéki színjátszást. Fordított könnyed darabokat franciából, de német és olasz munkákat is átültetett és maga is írt darabokat. Bemutatott prózai munkákat, operát és operettet egyaránt, rajongott Moliére-ért és még társulatvezetőnek is nagyszerű volt, a korszak nagyjaival működött együtt, nem utolsósorban a nagy Dérynével, Déryné Széppataki Rózával.

Élete utolsó éveiben Kassán dolgozott színigazgatóként: eddigre már, persze, bőven felváltották a „szeleburdi gavallér” szerepkörét a „kedélyes apaszerepek”. És –bármilyen igazságtalan is, hogy így van – végül „apaszerepben”, az alapító atya szerepében bizonyult a legjobbnak. „Kedélyessége” immár hat generáción keresztül is átöröklődött, úgy látszik, tényleg kifogyhatatlan volt belőle, mert immár két évszázada jut a családjában mindenkinek. A legtöbb mégis a magyar színpad legnagyobb táncoskomikus testvérpárjának „a két Latabárnak” jutott.

Kálmánok és Árpádok két generációja váltotta egymást, soraikban táncoskomikusokkal, amíg 1902-ben és 1903 ők is megszülettek: ifj. Latabár Árpád és Latabár Kálmán, akik már részben zsidó eredetűek voltak – annyira mindenképpen, hogy leparancsolják őket a színpadról és bújkálniuk kelljen a vészkorszak idején. Charlie Chaplinnek ördögi szerencséje volt, hogy a két egyszerre fergeteges humorú és láttatóan mély clown csak itt, Magyarországon született és úgy döntöttek, hogy inkább mégsem csinálnak világkarriert. De eljön az ideje annak is nemsokára, hogy róluk is megemlékezzünk.

Ma a 205 éve született, kedélyes ősapa-szerepekben tündöklő dinasztiaalapító emléke előtt hajtjuk meg a fejünket, aki protestáns emberként, tudtán kívül, életre keltett egy talán a világon is páratlan, részben zsidó színészdinasztiát, amelynek mindmáig nem szakadt magva. Isten éltesse a színész Latabárokat még legalább hat újabb nemzedéken keresztül.

Ha így lesz, akkor a mazsihisz.hu megemlékezik majd Latabár Endre születésének 305. évfordulójáról is. Addig már ne is menjenek sehova, maradjanak velünk és a Latabárokkal.