Jó, hát az alkotója, Sólem Áléchem, a jiddis nyelv egyik legnagyobb írója 159 éve ezen a napon született a mai Ukrajna területén található Perejaszlavban.
A stetl. A stetl világa, amely már nem eleven tapasztalata senkinek sem, mégis és éppen ezért mind otthon érezzük magunkat benne. Mert végérvényesen elmúlt, elsodorta a modernitás. És ami véget ért, az hirtelen otthonná válik.
Ő viszont tudta, miről beszél, írásainak kedélyessége súlyos fájdalmakon szűrődik át és még a leghíresebb szövegének musical-feldolgozása, a Hegedűs a háztetőn is a stetl felbomlásáról, a zárt zsidó kisvilág megszűnéséről beszél, amely nem a külső nyomás bomlaszt fel valójában, hanem belső feltételei válnak elfogadhatatlanná egy új nemzedék számára. A szerelem szedi szét, ez az új divat. Az érzések szabadsága, önmagam megválasztásának szabadsága. Az, hogy a modernitásban nem lehet már kényszer zsidónak lenni, hagyománykövető életet élni.
A bölcs Tevje lányait elviszi a szerelem, a forradalom, a külvilág vonzása a hagyományos zsidó életmódtól. A stetl akkor vált irodalmi témává, amikor a világból már lassan kezdett kiköltözni. Akkor érett bennünk nosztalgiává. Akkor siratták el Amerikában is saját apáik és anyáik életmódját a fiak, amikor megszületett minden idők leghatásosabb zsidó-ábrázolása, a Hegedűs a háztetőn. Sólem Áléchem azonban több volt, mint Reb Tevje, mint Tóbiás, a tejesember kitalálója, sokkal több. A zsidó irodalom, egy nagy hagyományú nyelv, a jiddis klasszikusa lelkes cionistasága ellenére is.
Amerikai bevándorló volt a Lower East Side-on, ő is már ott halt meg túlnan, messze, az óceán másik partján, viszonylag fiatalon, tüdőbajban. A hétköznapi használatú neve Solomon Naumovich Rabinovich volt. Neve köszönés volt, üdvözlet, béke Veletek, ezt jelentette.
Legyen Vele a béke.
