Glatt kóser mikvét avattak Miskolcon, a neológia vidéki fellegvárában

– Markovics Zsolt főrabbi szervező munkájának hála, ebben a városban hetente legalább négyszer van minjen, ami még Budapesten sem evidencia. Ez a közösség megérdemli a mikvét! – mondta dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke a miskolci rituális fürdő ünnepélyes avatásán. A mikve felújítására a Mazsihisz teremtett elő forrásokat: az állam 40 millió forinttal támogatta a beruházást.

Amint az a fotóinkon is látható, gyönyörűen felújították a Miskolci Zsidó Hitközség rituális fürdőjét, amelynek ünnepélyes avatását a héten tartották. A legjobb minőségű anyagokból, kiváló kivitelezéssel valósult meg a rituális fürdő felújítása, amely – mint az el is hangzott az ünnepségen – nemhogy kósernek, hanem glatt kósernek minősül. Ennek egyik fő oka, hogy a miskolci mikve nem csupán esővizet tartalmaz, hanem természetes forrásvizet, azaz élővizet, így a legszigorúbb vallási előírásoknak is megfelel. 

Az avatáson Veres Pál miskolci polgármester azt emelte ki, hogy a város az elmúlt századokban sok változáson esett át, de akárhogyan is teltek az évszázadok, az itteni polgárság gerincét a helyi zsidóság alkotta a vészkorszakig.

– A zsidóságnak ebben a városban számos nagy fia volt, akik sokat tettek Miskolc fejlődéséért. Sajnos ennek vetett véget az a történelmi bűn, ami a helyi zsidóság zömének elpusztításával járt. Ezért ennek a városnak kötelessége emlékezni és emlékeztetni az áldozatokra, továbbá segítenie az itteni közösséget – mondta a polgármester.

Az avatáson többek között beszédet mondott Deutsch Miklós, a Miskolci Zsidó Hitközség elnöke is, aki azt mondta: a vallásos zsidó ember számára a mikve rendszeres látogatása igen fontos, még a zsinagógánál is fontosabb, ezért óriási dolog a hosszú ideje romos állapotban lévő rituális fürdő felújítása. 

Kitért rá, hogy a mikve felújításának tervét felkarolta Heisler András, a Mazsihisz akkori elnöke, akinek közbenjárására Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 40 millió forintos állami támogatást juttatott a beruházásra.

Deutsch Miklós hitközségi elnök

Markovics Zsolt miskolci főrabbi e szavakkal fordult a közönséghez:

– Higgyék el nekem, pontosan tudom, hogy az elmúlt hónapok milyen sok küzdelme árán lehetünk ma itt, a mikve avatásán. A mi hagyományunk azt mondja: ha egyszer meg is szűnik minden áldozat, a hála és a köszönet áldozata soha nem szűnik meg. Hálával és köszönettel tartozunk a Miskolci Zsidó Hitközség egészének, mindenkinek, aki részt vett a beruházásban.

A főrabbi a beszédében méltatta Deutsch Miklósnak, a Miskolci Zsidó Hitközség elnökének az érdemeit, akinek kapcsán így fogalmazott:

– Senkit nem szeretnék megsérteni azzal, hogy a felsorolásból kihagyom a nevét, de egyetlen embert hadd emeljek ki: ha nekünk nem olyan elnökünk van, aki, ha kell, a falat is átrúgja, akkor ez a mikve ma nem áll. 

Markovics Zsolt főrabbi a feleségével

Markovics Zsolt megemlítette, hogy a miskolci mikve az erdőbényei után a második az országban, ahol esővízen kívül élővíz is megtölti a medencét, s amikor egy amerikai rabbi közölte a miskolci rasekollal, hogy ez a mikve nemhogy kóser, de glattkóser, akkor Deutsch Miklós azt mondta: „ha ez a mikve glatt kóser, akkor addig nem nyugszom, míg fel nem avatjuk".

– Köszönjük neki ezt a kitartást, amely lehetővé tette annak a csodáját és örömét, hogy ma itt vagyunk – hangsúlyozta Markovics Zsolt.

A főrabbi hozzátette: a magyar neológia és az egyetemes zsidóság számára azt kívánjuk, hogy ez a mikve ne múzeum, hanem minél több zsidó ember által használt fürdő legyen, amelynek vize életet és áldást jelent.

A mikve bejáratánál zsidó hagyomány szerint mezüzéket helyeztek el, egyet Markovics Zsolt főrabbi, egyet Avraham Braun rabbi erősített oda. 

Fotók: Mazsihisz.hu

*  *  * 

Az alábbiakban dr. Grósz Andor Mazsihisz-elnök beszédét közöljük teljes terjedelmében.

Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke

Különleges és örömteli pillanat érkezett el miskolci közösségünk és az egész neológ zsidóság számára. Mikvét avatunk. Különleges pillanat ez az én számomra is, hiszen életemben először avatok fel szakrális teret, méghozzá olyan teret, amely nagyon közel áll hozzám.

Hogy miért? Mert orvosként szinte hazaérkeztem egy rituális fürdőbe.Mert minden egészségügyi szakember első leckéje, hogy megtanuljon kezet mosni! Mert a tiszta forrásvíz vagy esővíz az emberi higiénia alapja. De tudom, ezzel nem mondtam újat az itt jelenlévőknek. 

Orvosként csodálom a háromezer esztendős zsidó vallásjogot.

 Törvénykönyveink előírják, hogy felkelés után mossunk kezet, és mondjunk rá áldást; hogy toalett után mossunk kezet, és mondjunk rá áldást; hogy kenyérevés előtt mossunk kezet, és mondjunk rá áldást. 

És most itt állunk egy mikve épületében, amiről azt mondja a Tóra és a mestereink, hogy a nászéjszaka előtt mindkét fél menjen el a rituális fürdőbe és teljes testét mossa meg, majd mondjon áldást a fürdésre; ha idegen tér be a zsidó közösségbe, előtte menjen el a rituális fürdőbe és teljes testét mossa meg, majd mondjon áldást a fürdésre; a férjezett nők ciklikusan fürödjenek meg, majd mondjanak áldást a fürdésre. 

És ha egy közösségnek csak annyi pénze van, hogy vagy zsinagógát építsenek vagy mikvét, akkor mikvét kell építeniük, mert imádkozni bárhol lehet, ám tökéletes tiszta vízben megfürödni csak mikvében. Milyen csodás módon védte meg a Teremtő Isten a népét! Törvénybe adta a fürdést, a kézmosást.

A mikve kapcsán idézhetjük a teremtéstörténet idevonatkozó részét. Az első  napon  Isten megteremti az eget, a földet és a fényt. A második napon Isten megteremti az égboltozatot, hogy elválassza az égi és földi vizeket. És a harmadik napon? 

Azt mondta Isten: „JIKÁVU HÁMÁJIM”, gyűljenek össze a vizek egy helyre az ég alatt! „JIKÁVÚ” – ez bizony a mikve szó. A mikve az a hely, ahol összegyűlnek a vizek, akár égi vizek, azaz eső, akár földi vizek, azaz forrás. Mikve, ahol lehet fürdeni, tisztálkodni. A Tóra egyértelműen leírja: Isten hamarabb teremtett egy óriási mikvét, mint növényeket, állatokat vagy magát az embert. 

Orvosként már beszéltem, most hadd beszéljek zsidóként… Mikvét avatunk Kelet-Magyarország egyik legszebb, élettel teli közösségében. Itt a mikve nemcsak látványosság, hanem szerves része a helyi hitéletnek. Markovics Zsolt főrabbi szervező munkájának hála, itt a városban hetente legalább négy alkalommal van minjen, ami még Budapesten sem evidencia. Ez a közösség megérdemli a mikvét! Éppen ezért nagy örömmel jöttem ma Miskolcra mikvét avatni. 

Ez fontos pillanat, mert a zsidóság a szertartások népe: amíg vannak szertartásaink, addig van zsidóság. Áldást mondunk minden parancsolatra. A maceszra, a sófárra, a sábeszi bárheszra és a mikvére is. 

A mikve különleges parancsa az Örökkévalónak. Belegondoltak már? Egy embernek anyszült meztelenül teljesen le kell merülnie a vízben, hogy onnan – egy pillanatnyi halál után – kiemelkedve újjászülessen. Akár feleségként, akár zsidóként. 

Néhány másodpercet kell tölteni egy olyan világban, ahol az ember nem tudna élni, vagyis a víz alatt, ám Isten azt parancsolta: ez a pár pillanat kell a tisztább élethez. Az ember – akár a megszületendő gyermek, amikor kikerül az anyaméhből, a magzatvízből – magához tér ebben a furcsa világban. 

Nekünk, magyarországi modern vallásos zsidóknak is kellett néhány évtized, hogy magunkhoz térjünk. Magunkhoz térjünk a vészkorszak rettenetes pusztítása, a magyar zsidóság tragédiája után. Nem szándékozom elkomorítani az örömteli ünnepi hangulatot, de a holokauszt után nyolcvan évvel, az idei emlékévben nem tehetem meg, hogy ne emlékeztessek az akkor történtekre. Emlékeztetnünk és emlékeznünk kötelesség, mindig és mindenhol. 

Emlékeznünk kell arra a több mint 15 ezer miskolci és környékbéli zsidóra, akiket öt szerelvényen június közepén szállítottak a gettóból a halálba. Emlékeznünk kell a miskolci munkaszolgálatosokra, akik a gázkamrákat elkerülték ugyan, de a golyók általi lemészárlást nem. 

Emlékeznünk kell arra, hogy a háború előtt tízezres miskolci közösség a holokauszt után, 1949-re 2025 főre apadt. És utána? Fájdalmas hiányuk azóta is érezzük. Keserű vigasz, hogy a náci gyilkosok és hazai csatlósaik terve nem sikerült, a zsidó népet nem tudták megsemmisíteni. 

Ma itt, a mikve avatásával is mutatjuk, hogy élünk és küzdünk közösségünk jövőjéért, fejlődéséért. Nem hátrálunk meg, nem fogunk elkullogni. Ez különösen fontos most, amikor világszerte növekszik az antiszemitizmus, és olyan szinten tetőzik, ami az elmúlt nyolc évtized alatt példátlan. Diákok lázadnak elitegyetemeken Izrael megsemmisítését követelő jelszavakat ordítva. Egy megtámadott állam jogosan védekező vezetőit ugyanarra a vádlottak padjára akarják ültetni, ahol az őket aljasul megtámadó terrorista vezetőknek van helye. Erre csak egyetlen válaszunk lehet: ilyen körülmények között is folytatnunk kell közösségünk építését, fejlesztését. 

Tartozunk ezzel magunknak, gyerekeinknek, de tartozunk ezzel felmenőinknek és minden holokausztban elpusztított családtagunknak. Tartozunk azzal, hogy a magunk módján továbbvisszük álmaikat, be nem fejezett mondataikat, önazonos és szeretetteljes zsidóságukat. Mert a méltó emlékezés nem a könnyek törölgetése, hanem egy káddis elmondása minjenben. 

Kedves barátaim, öröm, hogy közösségünk építésében eljutottunk odáig, hogy bölcsödénk, óvódánk, tizenkét évfolyamos iskolánk, egyetemünk, szeretetotthonunk, kórházunk, szakszociális ellátónk mellett most már van új mikvénk is. Hála azoknak, akik fáradoztak, hogy ez a mikve újból működjön, akik anyagilag támogatták, munkájukkal támogatták, tudásukkal támogatták, hogy miskolc városában ismét legyen rituális fürdő: Freund család, Grósz család, Dorogi-Deutsch család, Markovics főrabbi úr és családja.

A Mazsihisz elnökeként azt kívánom Miskolc zsidó közösségének, hogy használják sokat a mikvét! Kol szászon vekol szimhá! Amikor ezt a mikvét felavatom, nem kívánhatok mást, hogy minél többen használják! Legyen sok zsidó vőlegény és sok zsidó menyasszony a városban! Térjenek vissza sokan atyáik hitéhez és Ábrahám hitéhez!

Sálom ál Jiszráel! Béke legyen Izrael népén!