Gabor Zsazsa, a világ első celebje (1917-2016)

Ha eddig nem tudták, hát tudják meg, hölgyek és urak: 80 évvel ezelőtt nem volt szebb lány a Gábor Sárinál Pesten. Gábor Sárinál, azaz Gabor Zsazsánák, aki tegnap, hetekkel a 100. születésnapja előtt elhunyt Los Angelesben. Az életművészet új műfajával gazdagította hosszú élete során az emberiséget: ő volt a legelső „celeb” a világon.

A budapesti zsidóság jobb köreiből származott, édesapja, Gábor – egykor még Grün – Vilmos katona volt, édesanyja a sikkes Gábor Jolie, testvérei, Éva és Magda is ünnepelt szépségek és színésznők lettek. Erre születtek mind: hódítani, látszani, ünnepelve lenni. És az a helyzet, hogy ha ezekből a számokból világbajnokságot rendeztek volna, Gábor Zsazsa lenne máig is az örökös csúcstartó.

Tizenkilenc éves, amikor magyar szépségkirálynővé választják és elindul énekes színészi karrierje is.

Első válása után, amikor már látja, hogy ez is jól fog neki menni, elindul Hollywoodba, ahol tökélyre fejlesztheti mindazt, amit Pesten látott. Színésznő lesz ott is, nem is rossz filmekben játszik, de nem ez az érdekes számára: ő nem színésznő akart lenni, hanem Gabor ZsaZsa.

Ahol ő van, ott vannak a kamerák hosszú évtizedeken keresztül: mindenki mindig arra kíváncsi, mi történik éppen Gabor Zsazsával, hol okoz botrányt, kit pofoz meg, kihez megy hozzá, kitől válik el. „Én arról vagyok híres, hogy híres vagyok” – mondja elégedetten. Van teljesítménye, de arra nem büszke, csak arra, hogy híres. Gabor Zszsa, ez a nagy társadalomfilozófus megelőzte korát: nem csak az első önmagáért érdekes celebbé vált a földön, de megalkotta a celebritás szótári definícióját is: arról híres, hogy híres. És általában véve is nem csak szép volt és ismert, de páratlanul szellemes is.

„Nagyszerűen csinálom a háztartást. Ha egy férfit el is hagyok, a házát azért mindig megtartom”. Vagy: „azért hívok mindenkit kedvesemnek, mert nem emlékszem a nevükre”. Vagy „olyan férfira vágyom, aki kedves és megértő. Olyan nagy kérés ez egy milliomostól?”Csak azért elválni egy férfitől, mert nem szereted, majdnem akkora butaság, mint puszta szerelemből hozzámenni”.

Frivol volt, merész és nem kötött erkölcsi kompromisszumokat. A celebritás furcsa módon nála épp azt jelentette, hogy nem játszotta meg magát. Elenyészően kevés olyan ember van, akit nem kötnek a szociális normák, mindig azt mondják és teszik, amit éppen szeretnének. Ez, persze, roppant veszélyes, néha feltétlenül elítélendő, de azért, valljuk be, egyszerűen elragadó. Mindenben igyekezett megfelelni a férfiak közvetítette testképnek, mégis kevés olyan forradalmára volt a női szerepek megújításának, amilyen éppen ő, szegény.

És képzeljék, elképesztően, angyalian régimódi volt: az első világháború vége felé, a történelmi arisztokrácia végső összeomlásának idején született, de imádott gróf meg báróné lenni. Egy részüket a címeinek valószínűleg csak úgy kitalálta, de nem számít: ízig vérig hercegnő volt úgyis. Frivol, szemtelen, de az udvari etikettet azért jól ismerő és kedvvel játszó hercegnő.

A magyar wikipedia oldalán áll róla egy talán egészen észre sem vett, pontos kifejezés néhány év előttről: „a 93 éves díva”. ”Gábor Zsazsának celebként nem kellett semmiféle színpad, hogy föllépjen, amerre lépett, körülötte minden színpaddá változott. És éppen ezért le sem jött soha a színről: egészen a mai napig, amíg az életből vissza nem vonult, nem volt hová visszavonulnia. Egy 99 éves díva távozott tegnap e világról.

Nagy, műfajteremtő úttörője volt az életművészetnek ez a bájosan pimasz, aggastyánkorú díva, saját műfajának ezerszeres Oscar-díjasa. Mindenki más már a második meg a harmadik volt csak, az már mindegy is. Az első, a legelső Gabor ZsaZsa volt.

Reméltük, hogy köszönthetjük majd jövő február 6-án, a születésnapján, a 100 éves dívát. Az Örökkévaló máshogy akarta és előrehozta ezt az írást. Ebben az évben valahogy mindenki meghalt, neki pedig mindig hibátlan volt az ütemérzéke: nem akart lemaradni, ő akart lenni most is a slusszpoén. Azt lehetett hinni, hogy csak egy dolgot nem tud: lelépni a színről. És most tessék: viharos taps és könnyek.

A hírek szerint Budapesten, édesapja mellett szerette volna megtalálni a végső nyugalmat, a Kozma utcai Zsidótemetőben.

Menj békével, Gábor Sári, menj békével tündöklő, gonosz, okos szépség. Áldott az Igaz Bíró.