Ellenszavazat nélkül nyert felvételt az újjáalakult gyöngyösi hitközség a MAZSIHISZ kötelékébe

Az újjáalakult Gyöngyösi Status Quo Ante Zsidó Hitközséget, 2015. február 15-én a MAZSIHISZ Közgyűlése ellenszavazat nélkül vette fel taghitközségei sorába, így erősítve hazai vidéki hitközség – remélhetőleg tovább bővülő és erősödő – táborát. A közgyűlésen a gyöngyösi hitközséget Weisz Péter elnök, valamint Drelyó Ágnes és Waldner Tibor vezetőségi tagok képviselték.

gyongyos_weiszp__ter.jpg
A Gyöngyösi Hitközség elnöke Weisz Péter (Kinneret Photo)

A tavalyi év decembere minden bizonnyal örökre emlékezetes marad a Gyöngyösön élő zsidó emberek számára. Történelmi adósságot törleszthetett a város kicsiny zsidó közössége, amikor Weisz Péter vezetésével december 11-én, hosszú és komoly előkészítő munkálatok után, újra megalakította a Gyöngyösi Status Quo Ante Zsidó Hitközséget. Emellett egyidőben megalakult a Gyöngyösi Magyar-Izraelita Baráti társaság Kiss Levente Balázs elnökletével, mely elkötelezett támogatója a zsidó és izraeli kultúra népszerűsítésének Gyöngyösön.

gyongyos_alakulo_ules.jpg
Az alakuló ülés

A Mátra aljai kisváros messze földön híres volt zsidó közösségéről a második világháború előtt. A gyöngyösi közösségnek csak kis része kívánt a kongresszusi (neológ) irányzathoz csatlakozni, a többség a kongresszus előtti állapotot kívánta fenntartani, ezért a gyöngyösi hitközség lett az egyik legnagyobb a status quo hitközségek között. Az 1880-as évek elején pedig egy kisebb csoport kivált a hitközségből, és megalakította a helyi ortodox hitközséget.

A patak partján, a legszigorúbb halachikus előírásokat is szem előtt tartva építette fel magának zsinagógáit mind az ortodox, mind pedig a már emlegetett status quo ante közösség a gyöngyösi zsidóság a legsikeresebb és egyben legbékésebb korszakát a 19. század utolsó harmadától élte néhány évtizeden át. A gazdasági élet szinte minden terén előretörtek. Igaz volt ez a mezőgazdaságra, az iparra és a bankszférára is.

A holokauszt Gyöngyös város zsidó közösségét sem kímélték. Az először gettóba zárt majd Auschwitzba deportált zsidó emberek közül csupán néhány száz fő élte túl a borzalmakat. A hitélet nehezen indult meg újra. A mindennapi élet nehézségein túl az épületek, ingatlanok kérdése is megoldhatatlan problémát jelentett a hitközségnek.

1945-ben minden épület kifosztottan, romosan került vissza a hitközséghez. A volt ortodox zsinagóga és a mikve az ’50es években került fenti okok miatt lebontásra, csupán a nagytemplom és a Hősök temploma maradt meg az egykori épületek közül. A megmaradt közösség elképzelhetetlennek tartotta, hogy megváljon templomaitól. Tervbe volt véve azok felújítása, hogy azok újra a vallási élet központjai lehessenek.

Azonban az ’50-es évek politikája itt is közbeszólt. A MIOI (Magyar Izraeliták Országos Irodája) az épületek állagmegóvása helyett a helyi zsidó vezetői feje felet kezdett el tárgyalni az ingatlanos eladásáról a Városi Tanáccsal.

1959-ben végül úgy adta el a MIOI az épületeket, hogy sem a helye, sem a terve nem állt még készen egy esetleges új imaháznak. A helyi zsidóság felháborodása óriási volt. Előbb az indulatok törtek a felszínre, majd a fásultság és beletörődés kezdte el jellemezni a közösség tagjait.

Igaz 1964.szeptember 13-án felavattak egy új imaházat, de a veszteségek – mind szellemi, mind erkölcsi, mind anyagi értelemben helyrehozhatatlanok maradtak. A szerény épület falai között még szerényebb hitélet zajlott. Viszont országosan is ismert és elismert volt a helyben lakó rabbi, Gyöngyös utolsó rabbija – Weisz Dávid.

Az 1980-as évek végére mind kevesebben lettek a vallásukat megőrző izraeliták Gyöngyösön. A nyolcvanas évek elejétől kezdve Protovin Ármin bácsi volt egyszemélyben a hitközségi elnök, a kántor és a rabbi is. Halálával, 1991-től még nehezebbé vált a közösség élet fenntartása. Gy9öngyösön istentisztelet utoljára 1995-ben volt.

A hitközség újraalakulása fontos mérföldkő ennek a komoly múltú zsidó közösségnek az életében. A mintegy 80 tagot számláló kis közösség tagjai között találunk helybeleiket, de akadnak olyan elszármazottak is, akik ugyan ma már más hazai vagy határon túli városokban élik mindenapjaikat, de fontosnak tartják a zsidó közösségi élet újbóli felvirágoztatását.

Elsődleges céljaik között van a vallási élet újraszervezése. Havonta több alkalommal szeretnének péntek esti istentiszteleteket tartani, a nagy ünnepeket méltó módon megünnepelni. S nem utolsósorban a hosszú évtizedeken át méltatlan módon használt nagytemplomot újra a zsidó vallási és közösségi élet szolgálatába bevonni.

S hogy nem csak szavak jellemzik az új hitközséget, hanem tettek is, két héttel ezelőtt a kis közösség a Mazsihisz vezetőségét vendégül látva megtartotta első péntek esti istentiszteltét, ahol a minden probléma nélkül meg volt a minjen.