A Deák Téri Evangélikus Egyházközségben a három nagy monoteista vallás képviselői az irgalmasságról tanácskoztak az assisi vallásközi béketalálkozó szellemében vasárnap. A résztvevők előzőleg fiatal zsidó, keresztény és muszlim önkéntesekkel ünnepi ebéden láttak vendégül rászorulókat.
A Keresztény-Zsidó Tanács és a Szent Egyed közösség szervezésében megvalósult találkozó megmutatta, mit jelent az irgalmasság a három nagy monoteista vallásban. Történelmi pillanatnak is nevezhetjük az eseményt, hiszen a tavaly novemberi közös imaalkalom óta most először rendeztek konferenciát a három nagy egyistenhívő vallás magyar képviselői részvételével és egyedülálló módon az irgalmasság közös gyakorlására is sor került.
Ábrahám hite és vendégszeretete közös örökségünk. Mivel hitt, nagylelkű volt és megvendégelte az idegeneket, akik angyaloknak, azaz Isten küldötteinek bizonyultak: megjövendölték neki, hogy – előrehaladott kora ellenére – fia születik. Az Ábrahám vendégségének nevezett vendéglátás a Deák téri evangélikus lelkészség dísztermében olyan volt, mint az irgalmasság ikonja: a vallások, felekezetek testvérként, szeretetben látták vendégül szegény testvéreiket. Fontosnak tartották, hogy az étel kóser legyen, hogy mind a zsidók, mind a muszlimok részt tudjanak venni a közös ebéden. A kóser cateringet a Mazsihisz Szeretetszolgálata szervezte meg.
A konferencia bevezetőjeként Szőke Péter, a Szent Egyed közösség vezetője megemlékezett arról, hogy 1986. október 27-én II. János Pál pápa Assisibe hívta a keresztény egyházak és a világvallások vezetőit, hogy a békéért imádkozzanak. A Szent Egyed közösség azóta évről évre megszervezi a találkozót, hogy segítse a párbeszédet, amely a béke érdekében végzett nélkülözhetetlen cselekvés. A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny; a közönyre pedig az irgalmasság a gyógyír. Mindhárom vallás arra hívja követőit, hogy forduljanak vendégszeretettel elsősorban azok felé, akiket senki sem lát szívesen – ez valósult meg a tanácskozást megelőző ünnepi ebéden.
Radnóti Zoltán rabbi, a Keresztény-Zsidó Tanács társelnöke a zsidó vallás alapjaként említette, hogy az ember jótékony, célja a világ megjavítása. Hillél talmudi mestert idézte, aki a Krisztus előtti első században így fogalmazott: „Ami számodra gyűlöletes, ne tedd másnak.” Johanán ben Zakáj rabbi a jó szívet nevezte meg az útnak, amelyen az embernek járnia kell. Ez minden más erényt is magában foglal. Ha azonban nincs meg, rés támad az egyéniségben” – fogalmazott Radnóti Zoltán. A zsidó hagyomány szerint a világ három oszlopon áll: a Tóra, Isten szolgálata és a jótékonyság oszlopain. A rabbik parancsolatai között szerepel többek között, hogy ágynál, asztalnál vendégül kell látni a rászorulókat, meg kell látogatni a betegeket, vigasztalni a gyászolókat, segélyezni az árva, szegény lányokat, s vissza kell juttatni tulajdonosukhoz a talált tárgyakat. Az adakozás a világban meglévő igazságtalanság helyreállítása.
A tanácskozás végén a résztvevők aláírták a Ferenc pápa és más vallási vezetők által idén szeptember 20-án, Assisiben elfogadott békefelhívást, amely így fogalmaz: „Semmi sincs veszve, ha ténylegesen párbeszédben állunk egymással! Semmi sem lehetetlen, ha imában Istenhez fordulunk! Mindannyian a béke kézművesei lehetünk.”
Fotók: Merényi Zita / Magyar Kurír
Szőke Péter, a Szent Egyed közösség vezetője szerint Assisi szelleme Budapesten fújt. A közöny korunk nagy betegsége, láthatatlan vírus, amely erőszakban tör ki, ha nem állítjuk meg. Az irgalmasság, az egymás iránti odafigyelés és a párbeszéd állíthatja meg. Ezt a napot ennek szenteltük: zsidók, keresztények és muszlimok a rászorulók felé fordultak étellel, és egymáshoz fordultak meghallgatással, türelemmel és figyelemmel. Korunkban élesedik a szembenállás, nagy szükség van a testvériség és a béke gesztusaira Magyarországon és másutt is.
Radnóti Zoltán így fogalmazott az ebédről: „Fantasztikus, ilyenen még soha nem voltam, megdöbbentő… A katolikus, református, evangélikus, zsidó, muszlim közösség együtt dolgozott egy olyan célért, amelytől jobb lesz a világ. A rászorulók néhány órára embernek érezhették magukat, az otthontalanoknak volt egy kis otthonuk.” Elmondta, hogy igyekeznek ezzel a lelkesedéssel eltelve minél több olyan dolgot tenni, amely által az emberek megérezhetik az isteni közelséget.
A teljes írás ide kattintva olvasható el
