.jpg)
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) Könyvtára által szervezett irodalmi rendezvénysorozat keretében Veiszer Alinda beszélget egy-egy kortárs magyar íróval irodalomról, saját műveikről, zsidó témákról, az identitások sokszínűségéről és arról, hogy létezik-e magyar zsidó kortárs irodalom. A „Kortárs zsidó irodalom – Könyvtári esték Veiszer Alindával” című sorozat vendége legutóbb Szántó T. Gábor volt, december 10-én pedig Tompa Andrea következik.
Ma alighanem Szántó T. Gábor a legismertebb és legnépszerűbb kortárs magyar zsidó író, hiszen ő olyan alkotó, aki nemcsak származása, hovatartozása, de a munkássága, főbb témái, az őt foglalkoztató fontosabb társadalmi kérdések felől nézve is magyar zsidó író. Veiszer Alinda természetesen őt is megkérdezte arról, hogy létezik-e kortárs magyar zsidó irodalom, amire Szántó T. radikális véleményt fogalmazott meg: számára – amerikai irodalmi példák nyomán – zsidó irodalom az, amiben akár rejtett módon, de hangsúlyosan tetten érhető a zsidó kultúra, hagyomány, vallás hatása.
.jpg)
Jobbról balra: Tamási Balázs, az OR-ZSE Könyvtár igazgatója, a sorozat szervezője; Veiszer Alinda újságíró és Szántó T. Gábor író
– Az irodalmi recepcióban és kritikában bátrabban kellene foglalkozni a zsidó jelenséggel – jegyezte meg, azaz: Szántó T. Gábor definíciója szerint azokat a műveket is a zsidó irodalom körébe lehetne vagy kellene sorolni, amelyeknek a szerzője nem is hirdeti magáról, hogy zsidó.
Az ő esete azonban más, hiszen az írói pályája kezdete óta éppen a zsidóság az, amiből munkássága táplálkozik, akár még tudattalanul is. Erről az író azt mondta: egy egyesült államokbeli tartózkodása idején, ottani irodalmat tanulmányozva értette meg és látta be, hogy milyen elementáris erővel hat a művei megszületésére az a tény, hogy másodgenerációs túlélő.
A beszélgetésben olyan művei kerültek szóba, mint a Keleti pályaudvar, végállomás, amelyben négy család élettörténete keretezi az 1949-es évet, a Rákosi-diktatúra legsötétebb időszakát. Természetesen nem maradt említés nélkül a Hazatérés című elbeszélése, amely a maga tömörségével, sűrítettségével, visszafojtott lélegzetű, csöndes drámájával kimondott remekmű, s amelyből Török Ferenc forgatott hatalmas sikert aratott játékfilmet 1945 címmel. A rendezőnek és Szántó T. Gábornak azóta elkészült egy újabb forgatókönyve is, amely Hajós Alfrédról szól, de sajnos eddig nem sikerült rá támogatót találni, legalábbis ami a magyar állami filmes pályázatokat illeti – szerencsére az író nem könnyen adja fel. Sok évig tartott az is, míg az 1945 című film számára megnyíltak a források és lehetőségek, remélhetőleg a Hajós-film is moziba kerül egyszer.
Az OR-ZSE Könyvtára által szervezett irodalmi rendezvénysorozat első vendége Zoltán Gábor volt, a beszélgetésről készült cikkünket itt olvashatják.
Veiszer Alinda kérdezte az írót a nemrég megjelent, A jazzprofesszor című regényéről is, ami azért unikális, mert nem „saját" téma volt. Gonda Jánosról szól, a magyar jazz kimagasló, iskolateremtő alakjáról, s meglehetősen misztikus, hogy Szántó T. már sok éve megérezte: egyszer neki a jazz még témája lesz. Holott nem kimondott jazzrajongó, nem is muzikális alkat. S hogy még misztikusabb legyen: a konkrét megkeresés előtt (ami arról szólt, hogy írna-e regényt Gondáról) ő már hónapokkal korábban várta, hogy egy ilyen lehetősége adódjon, s lám: megadatott.
Fotók: Ritter Doron
Mivel a beszélgetés előtt nem sokkal került nyilvánosságra, hogy az SZFE „zsidó szakot" indít, Veiszer Alinda megkérdezte az író véleményét a kezdeményezésről, s arról, létezik-e zsidó színház, mire Szántó T. frappáns választ adott: amiről ilyen értelemben sokan beszélnek, az igenis létezik. Ugyanakkor elmondta azt is: az eddigi ismeretei szerint szerencsésebb lett volna a szakot vagy szakirányt csak szemináriumi formában meghirdetni. Igaz, ez esetben nem szólt volna a dolog olyan nagyot, márpedig a kezdeményezők egyik célja szerinte éppen ez lehetett.
Veiszer Alinda vendége december 10-én este Tompa Andrea lesz a rabbiképző dísztermében. Jöjjenek el, megéri!
