Egy pogrom, egy visszavágás és egy átalakult régió, avagy 600 nap mérlege

Hatszáz nap telt el a 2023. október 7-i terrortámadás óta, ebből az apropóból szemlézzük Herb Keinon véleménycikkét a Jerusalem Postból. A szerző szerint nem vitás, hogy az október 7-én történtek kapcsán sok kérdésre még mindig nem kaptunk megfelelő magyarázatot, de az sem kérdés: Izrael az elmúlt hatszáz napban megerősítette katonai dominanciáját a térségben.

A mai szerda az Izrael-Hamasz közötti háború 600. napja. Hatszáz nap telt el azóta, hogy a Hamász egy dzsihádista agyrém alapján a zsidó állam elpusztítására készülve áttört egy felfoghatatlanul könnyen bevehető határt, és végrehajtott egy olyan pogromot, amire a keresztes lovagok, a kozákok és a nácik is büszkék lettek volna. Nem kevés. 

Október 7-e véráztatta levél volt egy olyan zsidó múltból, amelyről sokan azt hitték, hogy Izrael állam megalakulásával végleg a történelemkönyvek lapjaira vonult vissza. Tévedtek.

Október 7-e felfoghatatlan katasztrófa volt. Hogyan engedhette az ország, hogy egy népirtásra törekvő szervezet terrorista hadsereggé alakuljon át? Egy állam, amely oly híres a hírszerző képességeiről, miért volt képtelen arra, hogy észlelni tudja a határ megrohamozására összegyűlt, több ezer terroristát? Hová lettek a kulcsfontosságú figyelmeztető jelzések?

De ami még rosszabb és felfoghatatlanabb: ha léteztek hírszerzési információk, miért nem született rájuk válasz? Miért reagált olyan lassan a hadsereg, különösen a légierő?

Hatszáz nap elteltével ezek a kérdések még mindig felfoghatatlanok. És sok izraeli véleményét éppen az említett kudarcok – beleértve az összes túsz hazahozatalának sikertelenségét – formálják a háborúról. 

(...)

A Hamász október 7-i támadásának eredményeként Irán vitathatatlanul most a leggyengébb az 1980-as évek közepén lezajlott iráni-iraki háború óta. Az az „ellenállási tengely”, amelybe Irán milliárdokat költött – Hezbollah, Hamász, Szíria –, súlyos csapásokat szenvedett el. A húszik még mindig fegyverben állnak, de közel sem jelentenek akkora fenyegetést, mint egykor az említett másik három.

Sőt, Iránnak az Izrael ellen tavaly elkövetett két támadása rámutatott: Irán a legnagyobb erőbedobással sem kelhet versenyre Izrael légvédelmével szemben, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei segítettek. Teherán meg sem karcolta Izraelt, ugyanakkor Izrael ellentámadásai a hírek szerint megsemmisítették Irán légvédelmi rendszerét, és súlyosan védtelenné tették az Iszlám Köztársaságot.

Ezek is Izrael eredményei ebben a háborúban.

Tehát ezen a 600. napon jogos és szükséges mélyen bánkódnunk a még mindig fogságban lévő túszok miatt, meggyászolnunk az elesetteket, és dühöngenünk az október 7-hez vezető kudarcok miatt. A fájdalom valós, és hatalmas árat fizettünk érte. 

De azt is el kell ismernünk, hogy Izrael mit ért el azóta. Izrael példátlanul súlyos károkat okozott az ellene felsorakozott erőknek. Újra megerősítette katonai dominanciáját, visszanyerte elrettentő erejét és újrarajzolta a régió térképét. Ezeknek az eredményeknek súlyos ára volt, és habár nem törlik el a veszteségeket és nem is kisebbítik a gyászt, de azért számítanak. 

És ezek az eredmények fogják meghatározni a térség jövőjét.

Forrás: Jerusalem Post. Borítókép: IDF/Facebook