04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
Költő, izraeli nemzeti hős, akit a brit hadsereg ejtőernyővel dobott le Jugoszlávia területére a második világháború idején, hogy Magyarországra visszajutva segítsen a holokauszt borzalmai elől menekülő zsidóknak. Szenes Hanna emlékművét avatták fel egykori iskolájában, a Baár–Madas Református Gimnáziumban a közelmúltban. Ulicza Tamás beszámolója az eseményről a református.hu oldalon.
Emlékjelet kapott Szenes Hanna költő, izraeli nemzeti hős egykori iskolájában, a fővárosi Baár–Madas Református Gimnáziumban az „Üres padok – Állítsunk emléket a holokausztban elpusztított diákoknak!” programban. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója, Zsiga Renáta által tervezett emlékjelet eddig tizenkét magyarországi iskolában helyezték el.
A II. kerületi oktatási intézményben november negyedikén leplezték le az emlékművet, a diákok műsorukkal megemlékeztek Szenes Hannáról: olvastak fel naplója gimnáziumi részeiből, idézték verseit, és elbeszélték élete egyes fejezeteit.
A megemlékezésen Tombor László, az iskola igazgatója arról beszélt, hogy a középiskolás évek mindenki számára meghatározóak, hiszen ebben az időszakban keresi a kamasz helyét a világban. Ebből a szempontból Szenes Hanna sem lógott ki a sorból, de tanulmányaiban és művészi teljesítményében „nem átlagos diák volt”.
A magyar történelem tele van olyan időszakokkal, amikor sokaknak kellett eltávozniuk az országból – emlékeztette a hallgatóságot, majd hozzátette: sokan közülük távoli országokban tettek szert hírnévre, de Szenes Hanna köztük is kitüntető figyelmet érdemel, mert bár elüldözte ez az ország, de visszatért menteni az üldözötteket. Amikor őrá emlékezünk, annak az országnak, annak a hatalomnak a szégyenéből, becsületvesztéséből adunk vissza valamit a társadalomnak – jelentette ki.
Fotó: Hirling Bálint
Az eseményen felszólalt Balog Zoltán, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke is. Ami ebben a világban üres, azt előbb-utóbb betölti valami, hacsak nem döntünk úgy, hogy megőrizzük üresen, mert jelentősége van. Mint az üres padnak – kezdte köszöntőjét a püspök. A hiány, amit a soá, a holokauszt borzalma ütött a magyar kultúrában, tudományban, gazdaságban, összetartozásban, még ma is ott van – jelentette ki Balog Zoltán, s felhívta a figyelmet arra is: amikor azt mondjuk, a „holokauszt borzalma”, akkor ki kell mondanunk, hogy konkrét emberek, konkrét döntéshozók, konkrét végrehajtók konkrét bűneiről van szó, köztük bizony magyarokéról is. – Szenes Hanna az áldozatok között is kivételes, a mártírok között is kiemelkedő: hős. Kevés hős volt abban az időben, nagyon kevés.
A püspök elmondta, hogy amikor még kicsit bátrabb és talán meggondoltalanabb volt, sokszor feltette magának a kérdést: miért nem volt több ellenállás? Hozzátette, szerinte az a baj ezzel a kérdéssel, hogy a keserű válasz minket vádol. – Hogyha van ennek a hiánynak mára szóló tanítása az az, hogy ne bagatellizáljuk a másik embernek, a felebarátnak az idegenné tételét, az ellenséggé nyilvánítását – jelentette ki Balog Zoltán, és arra hívta a jelenlévőket, hogy ne engedjék betemetni a hiányt, hanem őrizzék és tudatosítsák. – Mi egyet tehetünk: ne álljunk be a gyűlölet és a gyűlölködők közé, és ne álljunk melléjük se. Ne mentegessük őket se gondolattal, se szóval, se cselekedettel, se mulasztással. – S a püspök szerint az a tapasztalat, hogy ez még kevés: Szenes Hanna mintájára föl kell kelni, szembe kell szállni, ellen kell állni.
