Az Egyesült Államokban, ahol a bagel különösen népszerű, ma van az International Bagel Day. E jeles nap alkalmából írt cikkünkből megtudhatják, hogy ez a különleges péksütemény honnan és hogyan terjedt el a nagyvilágban, s természetesen fény derül arra a kínzó kérdésre is: vajon miért lyukas a közepe? Talán spórolnak a tésztával?
Az első források a „lyukas zsidó zsemle” létezésére a XVII. század első feléig vezetnek vissza minket, méghozzá Lengyelországba, azon belül is a krakkói zsidók asztalára: ami nekünk ma a barhesz, az volt a bagel a lengyel zsidóságnak századokon át.
De mi az oka annak, hogy ma éppen Lengyelországban nem ismerik, New Yorkban pedig a reggeli szinte kihagyhatatlan eleme? Mert a lengyel földről több mint száz éve Amerikába vándorolt zsidók vitték magukkal a megszokott szombati „kalácsukat”, amit idővel annyira megkedveltek a nem zsidók is, hogy
ma New Yorkban még szalonnás változata is létezik, ami számunkra oximoron ugyan, az amerikai nem zsidók számára azonban fejedelmi reggeli.
Amúgy ma már számos fajtája van, hiszen a hagyományos,egyszerű zsemle ízű, enyhén sós bagel az elmúlt száz évben jelentős változásokon ment át. A tésztáját illetően van mákos, szezámmagos, hagymás, sőt fahéjas és mazsolás is, megtölteni pedig szinte bármivel lehet.
Klasszikus recept a sajtos-lazacos bagel, de persze van tükörtojásos, sajtos, humuszos és zöldséges bagel is. Mindegyikben az elkészítés módja a közös: a nyers tésztát először forró vízbe dobják, és csak utána helyezik az előmelegített sütőbe – ez adja a bagel jellegzetes textúráját.
Ha az ember először találkozik vele, az első kérdése természetesen az: ennek a zsemlének miért lyukas a közepe? Spórolni akarnak a tésztával?
Az túl könnyű válasz volna – bár igaz –, hogy ezt követeli a pékektől a zsidó hagyomány. A hagyománytiszteleten túl a bagel közepén lévő lyuk állítólag azért hasznos és fontos, mert így a tészta egyenletesebben és gyorsabban sül meg: a hő a belső lyukon keresztül is eléri a tésztát, így a belseje is megfelelően átsül, miközben a külseje szép aranybarna lesz.
A nevezetes lyuk eredetére a legszebb megoldás mégis az, hogy a régi Lengyelországban a zsidó testvéreink könnyebben tudták szállítani: a bageleket spárgára lehetett fűzni, ami nemcsak az eladók, hanem a vásárlók számára is megkönnyítette a nagy tételben való szállítást.
S ha már megint Lengyelországot említettük: aki jártas az ottani gasztronómiában, az bizonyára ismeri az obwarzanek nevű péksüteményt. Ez állítólag a bagel odahaza maradt unokatestvére, ami egyáltalán nem biztos, a bagel történetéhez azonban szép adalék.
Ha a Nemzetközi Bagel Nap alkalmából ma ez kerül a vacsoraasztalra, akkor jó étvágyat hozzá! Javasoljuk a vajas-kapros-lazacos verziót, ami kevéske fehér borral: remek lakoma!
Címlapkép: Gregor Mima AI-generált képe/Pixabay