A kaifengi zsidók: Kína egyetlen őshonos zsidó közössége

A tolerancia és az asszimiláció egy több mint 1000 éves kínai zsidó közösség majdnem eltűnéséhez vezetett. Kaifengben, a közép-kínai Henan tartományban található városban több mint 1000 éve élnek zsidók. Ezzel a kaifengi zsidók a legrégebbi zsidó közösség Kínában.

A zsidók Kaifengbe érkezésének pontos ideje nem ismert. A legtöbb történész úgy véli, hogy a zsidók először a Selyemúton érkeztek a Song-dinasztia (i.sz. 960-1127) idején Indiából vagy Perzsiából (a mai Irán). Ebben az időszakban a kínaiak a zsidókat „Tiaojinjiao”-nak („az inat eltávolító vallás”) nevezték, mivel a zsidó étkezési törvények (kásrut) tiltják az isiász fogyasztását. Kicsit később, a Ming-dinasztia idején a császár a zsidóknak nyolc vezetéknév közül egyet adott, mert a héber neveket zavarónak találta. A mai napig a kaifengi zsidókat vezetéknevükről lehet felismerni: Ai, Shi, Gao, Gan, Jin, Li, Zhang vagy Zhao.

A kaifengi zsidóság virágzásának csúcspontján a közösségnek mintegy 5000 tagja volt. Bár néhány kaifengi zsidó csendesen visszatért elveszett zsidó identitásához, ma már nincs semmi, ami egy hivatalos, szervezett zsidó közösséget mutatna a városban.

A kaifengi zsinagóga

Kaifeng első zsinagógája 1163-ban épült, és 1461-ben egy árvíz pusztította el. 1600-ban egy tűzvész leégette az eredeti épület helyébe lépett zsinagógát. Egy második árvíz 1642-ben elpusztította a zsinagóga harmadik változatát. Kaifeng utolsó zsinagógáját az 1860-as években egy újabb árvíz pusztította el. A közösség utolsó vallási vezetője ugyanebben az időben halt meg.

A kaifengi zsidók zsinagógájukban héberül és mandarinul is imádkoztak. Imádkozás közben kék fejfedőt viseltek, ami miatt megtévesztett szomszédjaik „kék sapkás muszlimoknak” nevezték őket, hogy megkülönböztessék ezeket a híveket a „fehér sapkás muszlimoktól” (a valódi muszlimok, akik fehér fejfedőt viseltek imádkozáskor). A kaifengi zsidók imádkozás közben nyugat felé néztek – Jeruzsálem irányába.

A Kínán kívüli zsidókhoz hasonlóan a kaifengi zsidók évszázadokon át a zsinagóga köré összpontosították zsidó szokásaikat: megtartották a sábátot és más zsidó ünnepeket, körülmetélték a fiaikat, és a kínai nevek mellett héber neveket is adtak gyermekeiknek.

A kaifengi zsidó közösség hanyatlása 

A kaifengi zsidók évekig elszigetelődtek a világ más zsidó közösségeitől, és csak nagyon kevesen tudtak a létezésükről. Az európaiak nem is sejtették, hogy Kínában zsidó közösség létezik egészen 1605-ig, amikor egy kaifengi zsidó Pekingbe utazott, és találkozott egy Matteo Ricci nevű olasz jezsuitával. Ricci a kaifengi zsidóval való találkozásáról szóló beszámolójában elmagyarázta, hogy a zsidó látogató azt mondta, hogy „egy Istent imád”.

Történelmileg Kína azon kevés országok közé tartozik a világon, ahol gyakorlatilag nincs antiszemitizmus. A nem zsidó Kaifeng lakói hasonlóságot láttak a zsidók és saját maguk között, és bátorították a zsidókat, hogy legyenek a közösség tagjai. Ez végül, szándékosan vagy sem, de még erőteljesebb asszimilációhoz vezetett.

Kínában 1644-ben a háború és a társadalmi változások nehéz időszaka kezdődött. Ez, illetve a kaifengi zsidóknak a han kínaiakkal való házasodási gyakorlata, valamint az asszimilációra való fokozott hajlama a zsidó vallásgyakorlás csökkenéséhez vezetett. Végül a kaifengi zsidók megjelenésükben és gyakorlatukban megkülönböztethetetlenné váltak nem zsidó szomszédaiktól.

Végül a zsinagóga földjét eladták, a Tóra-tekercseket pedig más országok könyvtáraiba vitték. Ma már nem maradt zsinagóga (vagy rabbi) a városban.

A kaifengi zsidó közösség tárgyi emlékei

Bár a kaifengi zsidó közösség ma már igen kicsi, jelenlétüket a zsidó tárgyak megőrzése révén jól dokumentálták. A British Libraryben található egy Tóra-tekercs a kaifengi zsinagógából, amelynek héber betűi nagyon hasonlítanak a kínai írásjegyekhez. Emellett az ohiói Cincinnatiben található Hebrew Union College Klau könyvtárában található egy héber és kínai írásjegyekkel írt siddur (zsidó imakönyv), valamint a Biblia egy ősi héber kéziratos változata, amely a közösség tulajdonában van. Bár a Biblia magánhangzókat tartalmaz, úgy tűnik, hogy valaki olyan írta, aki nem értett hozzájuk, mivel a magánhangzók véletlenszerűen kerültek elhelyezésre. Mivel a modern héberben nincs szükség magánhangzókra, a szöveg a magánhangzók teljes mellőzésével olvasható a legjobban. 

Talán a legjelentősebb, hogy a Klau Könyvtár két haggadát is őriz a kaifengi közösségből. Az egyik a 17. századból származik, zsidó-perzsa kézírással írva, a másik pedig a 18. századból, kínai héber négyzetes írással. Mindkét haggada egy olyan időszakból származik, amikor még a szöveg nem esett át modern kori bővítésen, ezért a könyvek nem tartalmaznak olyan korabeli, európai eredetű énekeket, mint a „Dayenu” és a „Had Gadya”. Érdekes módon a haggadákból hiányzik a macesz feletti áldás is, ami arra utal, hogy a szöveg írója elfelejtette leírni az áldást, vagy az áldás már nem volt része a peszáchi hagyományaiknak. Úgy tűnik, hogy a kaifengi zsidók a héber nyelvet erős kínai akcentussal beszélték, ami a szöveg átírásában is néhány hibához vezetett.

A zsidó gyökerek újrafelfedezése

A diplomáciai kapcsolatok felvétele Kína és Izrael között az 1980-as évek végén, valamint a zsidó turisták Kaifengbe érkezése sok kaifengi zsidót arra ösztönzött, hogy újra felfedezzék zsidó identitásukat. Egy imacsoport évek óta először találkozott, helyi lakosok túrákat tartottak zsidó érdekességű helyszínekre, és 2015-ben 50 fős peszáchi szédert tartottak. A zsidóság nyilvános gyakorlása azonban rövid ideig tartott.

Zsidó élet Kaifengben ma

A Kaifengben ma 500-1000 ember vallja magát zsidónak. Bár a legtöbben nem beszélnek héberül, nem ünneplik a zsidó ünnepeket, és nem gyakorolják a hagyományos vallási meggyőződéseket, ezek a kínai polgárok mégis zsidónak vallják magukat.

A közösség néhány tagja emlékszik arra, hogy gyermekkorában peszáchot és jom kipurt ünnepeltek, vagy hogy gyermekkori otthonukban Dávid-csillagok voltak. Mindazonáltal ma az egyetlen kifejezetten zsidó szokás, amelyet a legtöbb kaifengi zsidó betart, az a sertéshús fogyasztásának mellőzése. Körülbelül 100 kaifengi zsidó van, akik teljesebb mértékben követik a zsidóságot.

2016-ban a kommunista kínai kormány, amely minden vallást ellenez, bezáratta a Kaifengben létező néhány zsidó szervezetet, és arra kényszerítette a kis zsidó közösséget, hogy zárt körben ünnepeljen, tanuljon és imádkozzon. Emellett a hatóságok eltávolították a kaifengi zsidó történelemre utaló összes nyilvános jelet, és a helyi zsidó közösség tagjait a jelentések szerint a hatóságok megfigyelés alá vonták.

Néhány kaifengi zsidó az elmúlt években alijázott Izraelbe, de zsidóságuk bizonyítása bonyolult. A kínai származás patrilineáris, ami azt jelenti, hogy a leszármazást csak a férfiágon keresztül számítják. A zsidók hagyományosan anyai ági leszármazást használnak annak megállapítására, hogy valaki zsidó-e. A kínai gyakorlat hatására a kaifengi zsidók a zsidó származást patrilineáris vonalon keresztül követik nyomon. Ez a gyakorlat extra kihívásokat jelent a kaifengi zsidók számára, akiket a nagyobb zsidó közösség zsidóként szeretne elfogadni – különösen azok számára, akik Izraelbe szeretnének költözni. Mivel a kaifengi zsidók nem felelnek meg az izraeli visszatérési törvény kritériumainak, egyéves konverziós folyamaton kell keresztülmenniük ahhoz, hogy izraeli állampolgárok lehessenek.

Míg a Kína más városaiban, például Pekingben és Sanghajban élő zsidók az elmúlt generációkban érkezett külföldi zsidók leszármazottai, addig a kínai kormány a kaifengi zsidókat zsidó származású kínaiaknak tekinti. A kaifengi zsidók úgy gondolnak magukra, mint az egyetlen igazi kínai zsidó közösségre a világon. Bár a kommunista Kína soha nem ismerte el a judaizmust engedélyezett vallásként, a judaizmust éveken át nem hivatalosan az egész országban tolerálták.

Nemrég Kaifengben ez megváltozott, és a kormány szigorított a nem kormány által jóváhagyott vallásokkal szemben. A kínai kormány úgy érzi, hogy a kisebbségi státuszra igényt tartó etnikailag kínai csoportok társadalmi és politikai instabilitáshoz vezethetnek. Ezzel szemben a nem kínai zsidók (a Kaifeng területén kívüli Kínában élő zsidók) szabadon gyakorolhatják a judaizmust mindaddig, amíg nem népszerűsítik a judaizmust a kínai lakosság körében.

A myjewishlearning.com írása alapján Zucker-Kertész Lilla fordítása