Szabad-e a zsidóknak szerencsejátékozni?

A zsidó hagyomány a szerencsejátékot rosszallja ugyan, de nem tiltja.

Bár nincs kifejezett tilalom a szerencsejátékra, a Talmud rabbijai nem álltak pozitívan hozzá. A legegyértelműbb állásfoglalás a Misna Szánhedrin traktátusában található, amely kimondja, hogy

aki „kockajátékot űz”, az nem szolgálhat tanúként.

E tilalom részleteiről azonban vita folyik.

A Misna egyik véleménye szerint a tilalom csak abban az esetben érvényes, ha a szerencsejátékosnak nincs más foglalkozása – azaz hivatásos szerencsejátékos. E nézet alapján a Talmud azt sugallja, hogy az ilyen személyt azért tiltják el a tanúskodástól, mert semmi hasznosat nem tesz hozzá a világhoz. Egy másik vélemény szerint a szerencsejáték a tolvajlás egy formája, mivel a fogadás vesztes fele akarata ellenére adja oda a pénzét. Ez pedig azt vonja maga után, hogy még egy alkalmi szerencsejátékos sem szolgálhat tanúként. Ez a vélemény azonban nem általánosan elfogadott, mivel feltehetően a fogadásban részt vevő mindkét fél önként vállalja a fogadást, és ezért szabad akaratukból veszik magukra a veszteség lehetőségét.

A szerencsejáték halachikus megengedhetősége azon múlik, hogy ezek közül melyik az az ok, amiért a szerencsejátékos tanúként érvényteleníthető. Ha pusztán azért, mert a szerencsejáték komolytalan elfoglaltság, akkor az alkalmi fogadás megengedett lehet. Ha a szerencsejáték tolvajlás – ami egyes rabbinikus hatóságok álláspontja –, akkor mindenkor tilos. Mindkét esetben tilos lenne a kényszeres vagy hivatásos szerencsejáték.

Kérdéses, hogy ez utóbbi megközelítés a szerencsejáték minden formájára, vagy csupán azokra a fogadásokra vonatkozik-e, amelyekben az egyik fél nyer, a másik pedig veszít. A kaszinó szerencsejátékok egyes formái, amelyekben az egyén a ház ellen játszik, nem pedig más játékosok ellen, talán nem ütköznek a lopással kapcsolatos aggályokba. Az is kérdéses, hogy a lottójátékok esetében felmerül-e ez a probléma. Egyes zsidó szellemi vezetők, mint például a néhai szefárd főrabbi, Ovadia Yosef, úgy döntöttek, hogy a lottószelvény vásárlása a lopás egy formája, mivel a szelvényt megvásárló személy feltételezhette, hogy nyerni fog, és ezért akaratlanul adja át a pénzét. A néhai izraeli rabbi, Ovadia Hedaya úgy döntött, hogy a lottójátékok megengedettek, mivel az ember nem közvetlenül egy másik személytől, hanem egy pénzalapból vesz el pénzt.  A lottójátékok, tombolák és hasonlók, ha jótékonysági céllal végzik, nem tekinthetők tiltottnak, és számos történelmi és jelenlegi példa van arra, hogy zsidó közösségek adománygyűjtési céllal lottójátékokat rendeznek.

E megfontolások egyike sem foglalkozik a szerencsejáték erkölcsi veszélyeivel, amelyek a zsidó hatóságok figyelmét a történelem során és napjainkban is felkeltették. A szerencsejáték-szabályok megszegőit általában kiközösítéssel, megostorozással, pénzbírsággal és a zsinagógai kitüntetések megtagadásával büntették. A megrögzött szerencsejátékosokat bűnösöknek minősítették, akiket a családi élet károsításával és Isten elfeledésével vádoltak. A szokást utálatosnak, rútnak, komolytalannak és erkölcsileg tisztátalannak minősítették. A Tul HaAroch, a középkori tekintély, Jákob ben Áser rabbi Tóra-kommentárja szerint Mózes a halála előtt figyelmeztette a zsidó népet, hogy ne váljon rabjává a szerencsejátéknak.

Egyesek a szerencsejátékok visszaszorítására irányuló erőfeszítések számát és az e döntések alóli kivételeket annak bizonyítékaként és mutatójaként értékelik, hogy milyen népszerű lehetett a szerencsejáték a zsidók körében.

Történelmileg a szerencsejáték-tilalom enyhült olyan zsidó ünnepeken, mint a hanuka, a purim és az újhold ünnepe (Ros Hódes). A bolognai hatóságok a XV. században kifejezetten engedélyezték a kártyázást a böjti napokon „a fájdalom elfelejtése érdekében, feltéve, hogy az ember személyenként legfeljebb egy quattrinót tesz fel egy játékban”. Hasonló kivételeket tettek a középkori Európában az esküvők és születések alkalmával, valamint karácsony estéjén, amelyet egyes ortodox közösségekben „Nittel-Nacht”-ként ismertek.

A szerencsejátékokkal kapcsolatosan, különösen romboló hatásukkal kapcsolatosan aggodalmak napjainkban is fennállnak. Az 1980-as években a Zsidó Filantrópok Szövetsége (ma UJA-Federation of New York) munkacsoportot hozott létre a szerencsejáték-függőséggel kapcsolatban, hogy foglalkozzon azzal, amit egy tisztviselő „a zsidó közösségben jelentkező jelentős problémának” nevezett.  Shmuly Yanklowitz, ortodox rabbi és társadalmi igazságossági aktivista az elmúlt években több olyan cikket is írt, amelyekben a szerencsejátékok veszélyeivel kapcsolatos régi zsidó aggodalmakra hivatkozott, és olyan tanulmányokat is megemlített, amelyek a szerencsejáték-függőséget a csőd, a családon belüli erőszak, a bűnözés és az öngyilkosság kockázatával hozzák összefüggésbe.

A  My Jewish Learning írása alapján  Zucker-Kertész Lilla fordítása