Napi Talmud - Bava Batra 150: „Mi a helyzet a rabszolgákkal?"

A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A   My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

Most a Bava Batra 150-hez kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek. 

Amikor valaki "ingóságait" ajándékozza el, felmerülhetnek kérdések azzal kapcsolatban, hogy pontosan mely tárgyak tartoznak ebbe a kategóriába. A mai Gemara rámutat arra, hogy az ajándékozás pontos megfogalmazása is befolyásolhatja annak jelentését:

Nyilvánvaló, hogy ha valaki azt mondta: „Az ingó vagyonomat (metaltalai) adom ennek és ennek,” akkor az illető megszerzi az összes használati tárgyát, kivéve a búzát és az árpát.

Ha azt mondta: „Az összes ingó vagyonomat adom ennek és ennek,” akkor az illető még a búzát és az árpát is megszerzi, sőt a felső malomkövet is; mindent, kivéve az alsó malomkövet (amely sosem mozdul).

Ha azt mondta: „Minden mozdítható dolgot adok ennek és ennek,” akkor az illető még az alsó malomkövet is megszerzi.

Három enyhén eltérő megfogalmazás három teljesen különböző ajándékot eredményez. Ha valaki azt mondja, hogy az ingó vagyonát adja másnak anélkül, hogy az „összes” szót vagy konkrét tételeket említene, akkor hétköznapi értelemben feltételezzük, hogy az illető az összes mozdítható eszközét és tárgyát adja, kivéve a betakarított terményt. Bár a gabonakészletek technikailag mozdíthatóak, a búzát és az árpát általában nem nevezik metaltalainak. Ha azonban az ajándékozó kifejezetten azt mondja, hogy az összes ingó vagyonát adja, a kategória kibővül, és olyan tárgyakat is magában foglal, amelyeket általában nem tekintenek metaltalainak, például a terményt és a felső malomkövet is, amelyet ritkán, de időnként mozgatnak. Az alsó malomkő azonban rögzített a padlóhoz, és szinte soha nem mozdul. Mégis, ha az ajándékozó még pontosabb megfogalmazást használ, és kijelenti, hogy „minden, ami mozdítható,” akkor még az alsó malomkő is az ajándék részévé válik.

A Gemara most egy határesetet vizsgál, amelyet több helyen tárgyal: Vajon a rabszolgák beletartoznak-e az ingóságok ajándékozásába?

A bölcsek előtt felmerült egy dilemma: A rabszolga jogi státusza inkább a földhöz hasonló, vagy inkább az ingó vagyonhoz?

A jog számos területén — például öröklés, eskük és tulajdonszerzés esetén — a rabszolgákat a földbirtokkal egyenértékűnek tekintik. De vajon ajándékozás esetén is így van-e? A Gemara egy szövegrészt hoz, hogy választ adjon erre a kérdésre.

Rav Áhá, Rav Avjá fia, ezt mondta Rav Ásinak: Jöjj, és hallj egy bizonyítékot egy misnából: Az a földbirtokos, aki eladja a várost, eladja vele együtt a házakat, az árkokat, a barlangokat, a fürdőházakat, az olajpréselőket és az öntözött földeket, de nem az ingó vagyont. Ha azonban az eladó azt mondta a vevőnek: „Eladom neked, és mindent, ami benne van,” akkor még az állatok és a rabszolgák is eladásra kerülnek.

Rav Áhá, Rav Avjá fia szerint a fenti misna bizonyítja, hogy a rabszolgák az ingó vagyon kategóriájába tartoznak. Hiszen ha jogilag a földdel egyenértékűek lennének, akkor a város földbirtokának eladásakor automatikusan beletartoznának az adásvételbe. Rav Ási azonban rámutat az érvelés hibájára:

Az ő státuszuk valóban az ingó vagyonhoz hasonló? Ha igen, akkor miért mondja a misna, hogy „még a rabszolgák is eladásra kerülnek”? Inkább mit mondasz? Az ingó vagyon, amely önállóan mozog, különbözik attól, amely nem mozog önállóan. És még ha azt is mondod, hogy a rabszolga jogilag a földhöz hasonló, a mozgó föld különbözik a nem mozgó földtől.

Rav Ási rámutat, hogy ha a rabszolgát ingó vagyonnak tekintenénk, a misnának nem lenne oka a második részben tisztázni, hogy „még a rabszolgák (és az állatok) is eladásra kerülnek.” Rav Ási magyarázata szerint még ha a rabszolgák és az állatok általában az ingó vagyon kategóriájába tartoznak is, mivel önállóan mozognak, nem kezelhetők azonos módon. A misna tisztázza, hogy ebben az esetben — egy egész város eladása — ők is beletartoznak. Alternatívaként azt is mondhatjuk, hogy a rabszolgákat sok szempontból jogilag a földhöz hasonlónak tekintik, de mivel képesek mozogni, ahogyan a tényleges föld nem, vannak esetek, amikor a státuszuk eltér. Végül Rav Ási válasza szerint ebből a misnából semmi nem bizonyítható egyértelműen.

Rav Ási válasza rávilágít a rabszolgák tulajdonként való besorolásának jogi problémáira. Bár a rabbik általában nem osztják a rabszolgasággal szembeni erkölcsi ellenszenvünket, mégis kénytelenek szembesülni azzal, hogy a rabszolgák nem illeszkednek szépen másfajta tulajdonhoz; az önálló mozgás és az önálló tudatosság kombinációja sui generis  [önálló fajta/egyedi dolog - a ford.] példává teszi őket.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla

A Bava Batra 150 ITT olvasható.