A láson hárá, szó szerinti fordításban „gonosz beszéd”, a zsidó törvények által tiltott különböző beszédformákra utal. A köznyelvben a kifejezés az összes tiltott beszédmódra vonatkozik, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem, és néha „rosszindulatú pletykaként” fordítják. Technikai értelemben azonban a láson hárá csak az igaz, de az alany számára káros beszédet jelenti.
A tiltott beszéd különböző fajtái: Mindegyik láson hárá?
A judaizmusban a problémás beszédnek három fő kategóriája van. A legáltalánosabb a rehilut, vagyis a pletyka. A rehilut nem feltétlenül negatív. Maimonidész úgy írja le a pletykát, mint egyszerűen azt, hogy valaki körbejár, és elmondja az embereknek, mit mondtak vagy tettek mások.
A negatív, hamis negatív beszédet héberül moci sem rá-nak nevezik – szó szerint „rossz hírét kelti”, vagy általánosabban rágalmazásnak vagy becsületsértésnek felel meg.
Végül ott van a láson hárá, amely technikailag azokat a beszédeket jelenti, amelyek kárt okoznak, például ha arról szólnak, hogy valaki rossz sofőr, vagy megszegte a törvényt. Az állítás igaz lehet, de a kimondása árt az érintett személynek. Maimonidész úgy írja le, mint minden olyan kijelentést, amely egyik személyről a másikra terjedve kárt okoz valakinek a testében vagy a tulajdonában, vagy akár bosszantja vagy megijeszti (Misné Tóra, Emberi hajlamok 7:5).
Bár a láson hárá tulajdonképpen csak az igaz beszédre utal, amely káros, és nem a rosszindulatú hazugságra (ez a moci sém rá) vagy az ártalmatlan pletykára (rehilut), a gyakorlatban a köznyelvben mindhárom kategóriát magában foglalja.
Mi a forrása a láson hárá tilalmának?
A láson hárá kifejezés sehol nem szerepel a Bibliában. A legközelebbi megközelítése a Zsoltárok 34:13-14 verse: „Ki az az ember, aki vágyik az életre, aki vágyik a szerencsés évekre? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól [lashon'cha me'rah], ajkadat a csalárd beszédtől”. A héber kifejezés, amelyet „életre vágyónak”, háféc hájimnak fordítanak, a láson hárá törvényeit részletező legfontosabb kötet címe lett, amelyet 1873-ban adott ki Jiszráél Meir Kagan, a lengyel rabbi, aki Chafetz Chaim néven vált ismertté, 1873-ban.
A láhon hárá törvényeit gyakran két tórai forrásból származtatják. Az egyik a 3Mózes 19:16 verse, amely tiltja a pletykálkodást, a másik pedig a 2Mózes 23:1, amely tiltja a hamis híresztelések terjesztését. A 3Mózes könyvéből származó vers a rehilutra, vagyis az egyszerű pletykálkodásra utal – pusztán más emberekről szóló információk ismételgetésére, még akkor is, ha azok igazak, és nem negatívak. Ugyanez a vers azt is megtiltja, hogy tétlenül álljunk felebarátunk vére mellett – lényegében azt, hogy ne mentsünk meg valakit a haláltól. Az, hogy ezek a tiltások egyazon versben jelennek meg, arra utal, hogy a zsidó hagyomány milyen komolyan veszi a láson hárát.
Mennyire rossz a láson hárá?
A zsidó törvények a láson hárá tág kategóriáját jelentős bűnnek tekintik, mivel károsítja a társadalmi kohéziót, és nehezen jóvátehető. Ha az ilyen beszéd egyszer már elszabadult a világban, gyakorlatilag lehetetlen visszafordítani a károkat. A zsidó jog a láson hárá beszélőjét és hallgatóját egyaránt felelőssé teszi.
A láson hárá kimondása során az ember megszeghet más parancsolatokat is. Ezek közé tartozik a lifné iver néven ismert tilalom – szó szerint: botlatókövet állítani a vakok elé, ami alatt általában azt értik, hogy másokat bűnre késztetni. Aki láson hárát beszél, és ezzel vétkessé teszi a hallgatót, az szintén bűnös lehet lifné iver-ben. Egyes hatóságok szerint a láson hárá a Tóra azon parancsolatát is sérti, hogy „emlékezzünk meg arról, amit Isten tett Mirjámmal” (5Mózes 24:9). Ezt a parancsolatot úgy értelmezik, hogy Isten leprával sújtotta Mirjámot, amiért rosszat mondott a testvéréről, Mózesről. Másokról rosszat mondani szintén e parancsolat megszegése lehet. A Cháfetz Chaim számos más Tóra-verset is felsorol, amelyeket a láson hárá beszélői megszegnek.
Az ókori rabbik sokat beszéltek a láson hárá veszélyeiről, néha egészen szélsőséges kijelentéseket is tettek. Lehet, hogy ez részben a láson hárával kapcsolatos Exodus-versnek köszönhető, és amely óva int attól, hogy tétlenül álljunk felebarátunk vére mellett, vagy talán mert a rabbik híresen érzékenyek voltak a káros társadalmi interakciók romboló erejére.
A Talmud a Peszáchimban (118a) azt mondja, hogy aki láson hárát beszél, és mindenkit, aki ezt igaznak fogadja el, a kutyák elé kell dobni.
Az Arakhin 15b-ben a Talmud számos mondást jegyez fel a láson hárá súlyosságáról, egyenlővé téve azt Isten létezésének tagadásával és a három főbűnnel, a gyilkossággal, a bálványimádással és a szexuális erkölcstelenséggel.
A rabbik szintén tiltják azt, amit ávák láson hárá-nak – szó szerint „a láson hárá porának” – neveznek. Ez alatt az olyan beszédet értik, amely burkoltak utal a láson hárára, vagy másokat ösztönöz annak kimondására, például pozitívan beszélni valakiről az ellenségei jelenlétében.
A My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla