5. Mecórá 14–15,33

Mózes harmadik könyve
héber és angol nyelven itt olvasható

Lev 14,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 14,2 Ez legyen a törvény a poklosról megtisztulása napján: vezessék a paphoz,

Lev 14,3 és a pap menjen ki a táboron kívül és nézze meg a pap és íme, meggyógyult a poklosság sebéből a poklos,

Lev 14,4 akkor parancsolja meg a pap, hogy vegyenek annak, akinek meg kell tisztulnia, két eleven tiszta madarat és cédrusfát, karmazsint és izsópot.

Lev 14,5 És parancsolja meg a pap, hogy vágja le az egyik madarat cserépedényben forrásvíz fölött.

Lev 14,6 Ami az élő madarat illeti, vegye azt és a cédrusfát, a karmazsint és az izsópot és mártsa ezeket és az élő madarat a levágott madár vérébe, a forrásvíz fölött.

Lev 14,7 És hintsen hétszer arra, akinek a poklosságtól meg kell tisztulnia és jelentse ki tisztának és bocsássa el az élő madarat a mező felé.

Lev 14,8 És mossa meg a ruháit az, akinek meg kell tisztulnia, borotválja le minden szőrét és mosakodjék meg vízben és tiszta lesz; azután bemehet a táborba; de maradjon sátrán kívül hét napig.

Lev 14,9 És lesz a hetedik napon, borotválja le minden szőrét, fejének haját, szakállát, szemöldökét, minden szőrét borotválja le; mossa meg ruháit és fürössze testét vízben és tiszta lesz.

Lev 14,10 A nyolcadik napon vegyen két ép juhot és egy nőstényjuhot, egyéveset, hibátlant, három tized lánglisztet lisztáldozatul, olajjal keverve és egy lóg olajat.

Lev 14,11 És a tisztítást végző pap állítsa az Örökkévaló színe elé a férfit, akinek meg kell tisztulnia és ezeket a dolgokat a találkozás sátrának bejáratánál.

Lev 14,12 És vegye a pap az egyik juhot és mutassa be bűnáldozatul és a lóg olajat és lengesse azokat lengetéssel az Örökkévaló színe előtt.

Lev 14,13 És vágja le a juhot azon a helyen, ahol levágják a vétekáldozatot és az égőáldozatot, a szent helyen; mert éppúgy, mint a vétekáldozat, a bűnáldozat is a papé, legszentebb ez.

Lev 14,14 És vegyen a pap a bűnáldozat véréből és tegye azt a pap annak, akinek meg kell tisztulnia, jobb füle cimpájára és jobb keze hüvelykujjára és jobb lába hüvelykujjára.

Lev 14,15 És vegyen a pap a lóg olajból és öntse a saját bal tenyeréreLev 14,16és mártsa a pap jobb ujját az olajba, amely a bal tenyerén van és hintsen olajat ujjával hétszer az Örökkévaló színe előtt.

Lev 14,17 És az olaj maradékából, amely tenyerén van, tegyen a pap annak, akinek meg kell tisztulnia, jobb füle cimpájára, jobb kezének hüvelykujjára és jobb lábának hüvelykujjára, a bűnáldozat vére fölött.

Lev 14,18 És ami megmaradt az olajból, amely a pap tenyerén van, tegye azt annak fejére, akinek meg kell tisztulnia és engesztelést szerez számára a pap az Örökkévaló színe előtt.

Lev 14,19 És a pap készítse el a vétekáldozatot és szerezzen engesztelést annak a számára, akinek meg kell tisztulnia tisztátalansága miatt és azután vágja le az égőáldozatot.

Lev 14,20 És áldozza a pap az égőáldozatot és lisztáldozatot az oltáron; és engesztelést szerez számára a pap és ő tiszta lesz.

Lev 14,21 De ha szegény és nem telik vagyonából annyi, akkor vegyen egy juhot bűnáldozatul lengetésre, hogy engesztelést szerezzenek számára és egy tized lánglisztet, olajjal keverve lisztáldozatnak és egy lóg olajat;

Lev 14,22 és két gerlicét vagy két galambfiat, amennyi telik vagyonából; és legyen az egyik vétekáldozat és a másik égőáldozat.

Lev 14,23 És vigye el azokat a nyolcadik napon, megtisztulása után a paphoz, a találkozás sátrának bejáratához, az Örökkévaló színe elé.

Lev 14,24 És vegye a pap a bűnáldozat juhát és a lóg olajat és lengesse azokat a pap lengetéssel az Örökkévaló színe előtt.

Lev 14,25 És vágja le a bűnáldozat juhát és a pap vegyen a bűnáldozat véréből és tegyen annak, akinek meg kell tisztulnia, a jobb füle cimpájára, jobb kezének hüvelykujjára és jobb lábának hüvelykujjára.

Lev 14,26 És öntsön a pap az olajból saját bal tenyerére;

Lev 14,27 és hintsen a pap jobb ujjával az olajból, amely bal tenyerén van, hétszer az Örökkévaló színe előtt.

Lev 14,28 És tegyen a pap az olajból, amely tenyerén van, annak, akinek meg kell tisztulnia, jobb füle cimpájára, jobb keze hüvelykujjára és jobb lába hüvelykujjára, a bűnáldozat vérének helyén.

Lev 14,29 Ami pedig megmaradt az olajból, amely a pap tenyerén van, azt tegye annak a fejére, akinek meg kell tisztulnia, hogy engesztelést szerezzen számára az Örökkévaló színe előtt.

Lev 14,30 És készítse el az egyiket a gerlicék közül vagy a galambfiak közül, abból, ami telik vagyonából;

Lev 14,31 azt, ami telik vagyonából, az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul a lisztáldozattal együtt; és a pap szerezzen engesztelést annak, akinek meg kell tisztulnia az Örökkévaló színe előtt.

Lev 14,32 Ez a törvény arról, akin poklosság sebe van, akinek nem telik vagyonából, megtisztulásakor.

Lev 14,33 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz mondván:

Lev 14,34 Ha bementek Kanaán országába, amelyet nektek adok birtokul és én a poklosság baját teszem a ti országotoknak valamelyik házára,

Lev 14,35 akkor jöjjön az, akié a ház és jelentse a papnak, mondván: Úgy látszik, hogy poklosság van a házon.

Lev 14,36 És parancsolja meg a pap, hogy ürítsék ki a házat, mielőtt odajön a pap megnézni a bajt, hogy ne legyen tisztátalan minden, ami a házban van; azután pedig menjen be a pap, megnézni a házat.

Lev 14,37 És nézze meg a bajt, és íme, a baj a ház falaiban van, zöldes vagy vöröses mélyedésekben és színük alacsonyabb a falnál,

Lev 14,38 akkor menjen ki a pap a házból a ház bejáratához és zárja el a házat hét napig.

Lev 14,39 És jöjjön vissza a pap a hetedik napon és nézze meg íme, terjeszkedett a baj a ház falain,

Lev 14,40 akkor parancsolja meg a pap, hogy húzzák ki a köveket, melyeken a baj van és dobják ki azokat a városon kívül tisztátalan helyre.

Lev 14,41 És vakarja le a házat belül köröskörül és szórják ki a vakolatot, amit levakartak, a városon kívül tisztátalan helyre.

Lev 14,42 És vegyenek más köveket és rakják be a kövek helyébe és vegyen más vakolatot és vakolja be a házat.

Lev 14,43 És ha újra kifakad a baj a házon, miután kihúzták a köveket és levakarták a házat és miután bevakolták,

Lev 14,44 jöjjön oda a pap és nézze meg; íme, terjeszkedett a baj a házban, pusztító poklosság az a házon, tisztátalan az.

Lev 14,45 Rontsa le a házat, köveit és gerendáit és a ház minden vakolatát és vigyék ki a városon kívül tisztátalan helyre.

Lev 14,46 És az, aki bemegy a házba az alatt, amíg elzárták, tisztátalan legyen estig;

Lev 14,47 és aki a házban hál, mossa meg ruháit és aki eszik a házban, mossa meg ruháit.

Lev 14,48 És ha odajön a pap és látja, íme nem terjeszkedett a baj a házban, miután bevakolták a házat, akkor tisztának jelentse ki a pap a házat, mert meggyógyult a baj.

Lev 14,49 És vegyen a ház megtisztítására két madarat és cédrusfát, karmazsint és izsópot.

Lev 14,50 És vágja le az egyik madarat cserépedényben forrásvíz fölött.

Lev 14,51 És vegye a cédrusfát, az izsópot és a karmazsint és az élő madarat és mártsa ezeket a levágott madárnak vérébe és a forrásvízbe és hintse a házra hétszer;

Lev 14,52 és tisztítsa meg a házat a madárnak vérével és forrásvízzel és az élő madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.

Lev 14,53 És bocsássa szabadon az élő madarat a városon kívül a mező felé; így szerez engesztelést a ház számára és az tiszta lesz.

Lev 14,54 Ez a törvény a poklosság minden bajáról és az ótvarról,

Lev 14,55 és a ruhának poklosságáról és a házéról,

Lev 14,56 és a daganatról és a varról és a fehér foltról,

Lev 14,57 hogy megtanítsák, mikor tisztátalan valami és mikor tiszta; ez a törvény a poklosságról.

Lev 15.Lev 15,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván:

Lev 15,2 Szóljatok Izráel fiaihoz és mondjátok nékik: Ha egy férfi testéből magva folyik, folyása miatt tisztátalan.

Lev 15,3 És ez legyen az ő tisztátalansága a folyása alatt: akár nyálkásan választja ki teste a folyását, akár elzárult teste a folyástól, tisztátalansága az.

Lev 15,4 Minden fekvőhely, amelyre fekszik, akinek folyása van, tisztátalan legyen, és minden tárgy, amelyen ül, tisztátalan legyen.

Lev 15,5 Aki megérinti fekvőhelyét, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,6 És aki ráül a tárgyra, amelyen ült, akinek folyása van, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,7 És aki megérinti annak a testét, akinek folyása van, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,8 És ha az, akinek folyása van, köp arra, aki tiszta, ez mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,9 És minden ülőhely, amelyen rajta ül, tisztátalan legyen.

Lev 15,10 És bárki megérint bármit, ami alatta volt, tisztátalan legyen estig; aki hordja azokat, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,11 És mindenki, akit megérint az, akinek folyása van, anélkül, hogy kezét megmosná vízben, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,12 És a cserépedényt, amelyet megérint az, akinek folyása van, törjék össze, minden faedényt pedig öblítsenek ki vízzel.

Lev 15,13 És midőn az, akinek folyása van, megtisztul a folyásától, akkor számláljon hét napot megtisztulása számára, mossa meg ruháit és fürössze meg testét forrásvízben és tiszta lesz.

Lev 15,14 És a nyolcadik napon vegyen magához két gerlicét vagy két galambfiat és menjen az Örökkévaló színe elé, a találkozás sátrának bejáratához és adja oda azokat a papnak.

Lev 15,15 És készítse el azokat a pap; az egyiket vétekáldozatnak és a másikat égőáldozatnak és szerezzen engesztelést az ő számára a pap az Örökkévaló színe előtt folyása miatt.

Lev 15,16 És ha valamely férfiúból kiömlik a mag, fürössze meg vízben egész testét és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,17 Minden ruhát és minden bőrt, amelyen van magömlés, mossanak meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,18 És az asszony is, akivel hál egy magömléses férfi; fürödjenek meg mind a ketten vízben és tisztátalanok legyenek estig.

Lev 15,19 És ha egy asszonynak folyása van, még pedig vér a folyása a testén: hét napig legyen elkülönítve és bárki megérinti, tisztátalan legyen estig.

Lev 15,20 Minden, amin fekszik tisztulásában, tisztátalan legyen, és minden, amin ül, tisztátalan legyen.

Lev 15,21 És bárki megérinti fekvőhelyét, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,22 És bárki megérint bármely tárgyat, amelyen ül, mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,23 És ha a fekvőhelyen van vagy a tárgyon, amelyen a nő ül, midőn megérinti, tisztátalan legyen estig.

Lev 15,24 És ha hál vele egy férfi és tisztulása reá száll, akkor tisztátalan legyen hét napig és minden fekvőhely, amelyen fekszik, tisztátalan legyen.

Lev 15,25 Ha egy asszonynak folyik a vérfolyása több napon át tisztulásának idején kívül, vagy ha folyós lesz tisztulásán túl, éppúgy legyen tisztátalansága folyásának minden napjában, mint tisztulásának napjaiban; tisztátalan ő.

Lev 15,26 Minden fekvőhely, amelyen fekszik folyásának minden napjában, úgy legyen, mint tisztulásának fekvőhelye és minden tárgy, amelyen ül, tisztátalan legyen, tisztulásának tisztátalansága szerint.

Lev 15,27 És bárki megérinti azokat a tárgyakat, tisztátalan legyen; mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan lesz estig.

Lev 15,28 De ha megtisztult folyásától, számláljon hét napot és azután tiszta lesz.

Lev 15,29 És a nyolcadik napon vegyen magához két gerlicét vagy két galambfiat és vigye el azokat a paphoz, a találkozás sátrának bejáratához.

Lev 15,30 És készítse el a pap az egyiket vétekáldozatnak és a másikat égőáldozatnak és szerezzen engesztelést a pap az ő számára az Örökkévaló színe előtt tisztátalanságának folyása miatt.

Lev 15,31 És óvjátok Izráel fiait tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságukban, amidőn megtisztátalanítják hajlékomat, amely közöttük van.

Lev 15,32 Ez a törvény arról, akinek folyása van és arról, akinek magömlése van, úgyhogy tisztátalan legyen általa;

Lev 15,33 és a tisztulásban szenvedő nőről és akinek folyása van, akár férfi, akár nő, és a férfiúról, aki tisztátalan nővel hál.

***

MAGYARÁZATOK A TÁZRIA-MECORÁ
PÁROS HETISZAKASZOKHOZ

Ne támaszkodj kizárólag a saját ítéletedre!

A Tóra harmadik könyvének ezek a páros hetiszakaszai a rabbinikus hagyomány szerint lényegében a gonosz pletykákról szólnak, arról, hogyan ne beszéljünk. 

De hogyan igen? Hogyan kell okosan megdicsérni a körülöttünk lévőket, hogy motiváció legyen a változásra, ne a nárcizmus keltetője?

A rejtélyes, de semmiképpen sem vonzó kiütés-félét, amellyel a Tázriá-Mecorá  hetiszakasz foglalkozik, a rabbik, áldott emlékű bölcseink a gonosz nyelvvel hozzák kapcsolatba. Ha, akár mégoly indokoltan, szidalmazzuk társainkat, csak a negatív energiákat cirkuláltatjuk a világban, ráadásul az egész indirekt önigazolás: ezek ilyenek, mi ezzel szemben jók vagyunk. Nem a legszebb módja az önvizsgálat elkerülésének, az önigazolásnak, de mértéktelenül népszerű, nehéz neki ellenállni.

Nem túl eredeti, de tagadhatatlanul igaz úgy gondolni, hogy az ellenkezőjére kell törekednünk, arra, hogy minél több jót próbáljunk mondani egymásról, az életmód-tanácsadó bestsellereknek ebben igazuk van. Csak nehéz követni őket, mert nem mindig ad okot az emberiség arra, hogy agyondicsérjük. Hogyan érdemes megpróbálni?

A legrosszabb módja az, ha úgy láttatjuk, szeretteink (ha valakinek őket is sikerülne dicsérni: ellenségeink) született jó tulajdonságai egészen kivételesek már eleve. Minden „bevezető a nárcisztikus személyiségzavar kialakulásába” típusú könyvben szerepel, mennyire kártékony az a szülői nagyzolás, hogy „te különleges vagy”. Ha valakit az elképzelt-elvárt kivételességéért jutalmaznak, tényleg tönkreteszik.

Jonathan Sacks  főrabbi, legyen áldás az emléke, felidézi a híres tanító, Johánán ben Zákkáj  dicsérő szavait tanítványairól. Azok közül, akiket ezen a ponton kivételesnek, mindenki másnak felülmúlónak neveznek a Misnában , az egyiket, Rabbi Eliezert  később ki kell közösíteni, mert képtelen elfogadni a többségi döntéseket, ha ő kisebbségben marad. Egy másik tanítvány pedig saját maga távolodik el a bölcsektől, kollégáitól, másik városba költözik, ahol nincs kivel beszélnie a Tóráról.

Róla mondja, vele kapcsolatban figyelmeztet a Talmud: „költözz oda, ahol a Tórát tanulmányozzák és ne mondd azt, hogy a Tóra majd követ Téged, mert csak társaid teszik azt állandó tulajdonoddá. Ne támaszkodj kizárólag a saját ítéletedre”.

A „különleges vagy”  pusztító dicsérete a legjobbakat, a tényleg különlegeseket is tönkreteszi. Sacks egyszerű, de alighanem helyes tanácsa szerint a lehetőségeit kell dicsérni mindenkiben, nem a képességeit elsősorban, hanem az eredményeit, az önmagán végzett munkáját. 

Az ember csak saját lehetőségeiben képmása Istennek és megszégyenítő szidalmazása éppen úgy, mint rossz dicsérete akadályozza abban, hogy ezeket a lehetőségeit beváltsa, beváltsuk.

Forrás:  Mazsihisz.hu

***

Radnóti Zoltán: Amikor a csodák terhét viszed magaddal!

Minden írásomban, beszédemben próbálom elmondani azt, hogy a zsidóság: történelem és érzelmek állandó kölcsönhatása. Ez a precíz tradíció. Nem csupán tényhalmaz, hanem érzelmi kapcsolódás…

„Legyél ott!” – szoktam mondani, és nem véletlen, hogy a hágádá a zsidó nép első közös élményéről azt írja: „minden embernek úgy kell tekintenie magára, mint ha ő maga jött volna ki Egyiptom országából!

Kedden volt a jom hásoá , a holokauszt emléknapja. Jövő kedden lesz jom házikáron : az Izraelért elesett katonák és polgárok emléknapja, és a rákövetkező nap jom háácmáut:  Izrael  függetlenségének ünnepnapja. 

Ez a három nap a legújabb kori zsidó történelem tanúságtétele:
– Varsó;
– „Palesztin mandátum”;
– Izrael.

Szeretnék a következőkben néhány dátumot leírni.

1947. november 29-én az ENSZ határozata kimondta a brit mandátum megszűnését, így lehetővé vált a Zsidó Állam megalakulása. 

Ám még a függetlenség kikiáltása (1948. május 14. / 5708. ijár 5.) előtti napon – több hetes elkeseredett védekezés ellenére – az Arab Légió elfoglalta Gus-Ecjon kibucok területét és az ottani hősi halottak emlékére nyilvánította e napot 1963-ban Izrael parlamentje (Kneszet) emléknapnak. 

Izrael államát  Tel-Avivban  1948. május 14-én kiáltották ki, amely azóta az önálló zsidó állam függetlenségének napja. A majd kétezer év után létrejött, önálló, független államot deklaráló nyilatkozatot Dávid ben Gurion, a későbbi miniszterelnök olvasta fel, hivatkozva az ENSZ 1947. november 29-i határozatára, a brit mandátum lejárta előtt nyolc órával:

Kiáltvány Izrael megalapításának tárgyában: 

 1. A zsidó nép Izrael földjén kelt életre, ezen a földön formálódott ki szellemi, vallási és politikai egyénisége, itt élt önálló nemzeti életet és innét adta a világnak a Bibliát. 

 2. Országából erőszakkal történt elűzetése után a szétszóratásban is hű maradt a nép hazájához a diaszpórában és soha nem szűnt meg ajkán az ima, szívében a remény, hogy vissza fog térni ide és visszaszerzi függetlenségét. 

3. Ez a történelmi és erkölcsi kapcsolat volt az, amely zsidókat minden korban arra késztetett, hogy ősi hazájukba visszatérjenek. Az utóbbi évtizedekben az országba való visszatérés vágya tömegeket mozgatott meg. Életük veszélyeztetése árán, akadályt nem ismerő úttörők és harcosok érkeztek ide, akik termékennyé tették a sivatagot, feltámasztották halottaiból a héber nyelvet, városokat és falvakat építettek és nagy, fejlődő, önálló kultúrával rendelkező közösségeket teremtettek. Békében akartak élni, de meg tudták védeni magukat és az emberi haladás áldásaival ajándékozták meg az ország összes lakosait. 

 4. Az 5657. (1897.) évben Theodor Herzlnek, a zsidó állam eszméje megteremtőjének hívására ült össze az I. Cionista Kongresszus, amely kimondta, hogy a zsidó népnek joga van saját országában nemzeti újjászületéshez...

- - -

A ma: a jelen, a holnap: a jövő. Mi itt Magyarországon minden nap találkozunk ezzel a kérdéssel, érzéssel. Remélünk. Sokan reméljük, hogy lesz itt még erős zsidóság, ám sokan nem értik meg, hogy ez sokszor rajtunk múlik. Kevesünkön. Sokunk ősei élték meg a holokauszt fájdalmát, ám a jövő alakítható! Keresni és hívni kell testvéreinket! Tudom, ez furcsán hangzik, ám ez a tény… És ezt sokféle képen lehet. 

Én nagyon hiszek a betűkben, hiszen ezekkel a betűkkel, ezekkel a szavakkal lett teremtve a világ. Sőt, a Tóra és a zsidóság! Elvesztek a betűid? Keresd meg! 

Amikor Auschwitzban voltam néhány éve, utána kérdezték tőlem: „borzalmas volt?”. Azt mondtam: „nem”, hiszen az én lelkem is ott volt, és mégis zsidó akar lenni.

A múlton nem tudunk változtatni, ám a jelenünkön igen! Mi az életünkkel tüntetük!A zzal, hogy élünk!I smerjük a történelmünket. 3300 esztendős. Sok minden elvettek tőlünk és elvesztettünk… Ám a zsidó lelkesedés, a zsidó hit nem veszett el. Lelkesedés kell!

Ezek az emléknapok erről mesélnek. Jom hásoá: Varsó hősei. Jom házikárom: Izrael hősei. Jom háácmáut: Izrael feltámadó ál(la)ma. A ma, a jelen, a holnap: a jövő. 

Mit tehetünk mi? 

Azt adjuk, amink van: mindig önmagunkat. Fenntartás nélkül és egészen. Saját magatoknak, egymásnak, a közösségnek, a zsidó történelemnek, a héber betűknek. Ábrahámnak, Mózesnek, Dávidnak, Rámbámnak, Ben Gurionnak, Golda Meirnak...

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

***

Szerdócz Ervin: ,,Ki akar élet-elixírt?"

„…törvény a poklosságtól megtisztulása napján...”  (III.M. 14/1-2.)

Bölcseink szerint a poklosság (lepra) a helytelen viselkedés miatt támadta meg az embert, elsősorban a helytelen beszéd (rossznyelvűség) következményeként. A tórai hagyomány a „mecorát”-t (poklosságot) nem pusztán betegségként értelmezi, hanem erkölcsi kontextusba is helyezi olyan értelemben, hogy forrásának a rosszindulatú beszédet tartja. 

A „mecorá”   kifejezés három szótagra tagolható: „moci”,  „sém”   és „rá”  , és ez arra a bűnre utal, ha valaki rosszat beszél, pletykát mond, valamint ha rossz hírét kelti felebarátjának. Salamon   példabeszédei szerint: „Hat dolog van, amit gyűlöl az Örökkévaló!”. Ebből négy a rossz beszéd változatai: „hamis nyelv, hazugság lehelője, hamis tanú, és aki viszályt indít testvérek között” (6/16).

Egyszer egy kereskedő az utcát járva értékes portékát kínált fennhangon hirdetve: „ki akar élet-elixírt?". 

Ezt hallva Jánnáj rabbi   azonnal vásárolni akart a termékből. A kereskedő azonban visszautasította azzal, hogy neki ilyesmire nincs szüksége. Jánnáj rabbi nagyon elcsodálkozott, mire a kereskedő a 34. zsoltárt (13-14) idézte: 

„Ki az az ember, aki életet kíván, szereti élete napjait, hogy jót lásson? Óvd meg nyelvedet a rossztól, és ajkaidat a csalárd beszédtől!”

Ráv Jánnáj ekkor nagy boldogságot érzett és kijelentette: „egész életemben mondtam ezt a verset, de nem értettem meg az egyszerű jelentését, egészen addig, míg a kereskedő el nem magyarázta” (Vájikrá rábbá 16:2).

Jakob ben Wolf Kranz  , a híres dubnói Mággid   (1741-1804) – újraértelmezve a történet tanulságát – kijelentette: „A helyes beszéd és a hosszabb, jobb minőségű élet között valóban van összefüggés… De a jobb (hosszabb) élet nem a jutalma, hanem természetes következménye annak, ha az ember kerüli a rosszindulatú beszédet, a losen hárát  , mert ezzel elkerüli az abból fakadó indulatokat, és az értelmetlen és felesleges konfliktusokat".

Rav Szafra nevében Rav Dimi mondta: „soha ne beszéljen az ember embertársa pozitívumairól mások jelenlétében, mert ezáltal végül óhatatlanul előjönnek a negatívumok is… Még Mirjám, Mózes nővére is beleesett a rossznyelvűség vétkébe, rossz hírét keltve testvérének (Arachin 16a.).

A Jeruzsálemi Talmud   Bráhot 63b. szerint „minden beszélgetés (lehetőségében) rossz, kivéve, ha a Tóráról szól, és minden hallgatás jó, kivéve a Tóra szavaival kapcsolatban. Hiszen ez áll: figyelj, és halld, Izrael” (V.M. 27:9)

Rabban Gámliél   mondta: „aki túl sokat beszél, bűnt hoz magára”. (Ávot 1:17)

Salamon király   mondta: „még a bolond is bölcsnek számít, ha csendben marad” (Mislé 17:28). Jehosuá ben Práchjá   mondta: „…minden embert jó oldaláról ítélj meg!” (Ávot 1/6) A „losen hárá”   elkerülésének egyik lehetősége, ha az ember erősíti magában a jóindulatot.

Mi hát a megoldás? 

Lévi Jichák   rabbi (1740-1809) egy szombat délután Berdicsev utcáin sétált, és egy dohányzó zsidóba ütközött. 

– Kedves barátom – szólította meg a rabbi –, talán elfelejtetted, hogy ma sábesz van? 

– Nem! Tudom, hogy sábesz van – válaszolta az ember.

– Akkor talán nem vagy tisztában azzal, hogy dohányzol? – faggatta a rabbi. 

Az ember összecsapta a kezét: 

– Rebbe, el tudod képzelni, hogy nem tudom, hogy dohányzom?!

Erre Lévi Jichák rabbi már-már könyörgésbe kezdett. 

– Akkor talán azt felejtetted el, vagy esetleg nem is tanultad meg soha, hogy tilos szombaton dohányozni? 

De az ember nem hagyta annyiban: 

– Természetesen tudom, hogy tilos dohányozni sábeszkor.

Ekkor a Rebbe az égre nézett és így szólt: 

– Világ Ura, mit szólsz Izrael népéhez? Ennek a zsidónak minden lehetőséget megadtam, hogy hazudjon, és ezzel próbálja enyhíteni elkövetett bűnének súlyát, de ő elutasította ezt. Nincs a világon ehhez fogható becsületesség, ez az Eljövendő Világhoz (Olám Hábá), az Igazság Világához tartozik!

Forrás:  Mazsihisz.hu