Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 19 perckor köszönt be, a királynő holnap este 21 óra 35 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Bálák (Mózes 4. 22:2–25:9.) hetiszakaszt olvassuk fel a zsinagógákban.
A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
Ha erről a hetiszakaszról beszámolt volna egy külpolitikai médiaelemző, az első mondata az lett volna, hogy „radikális geopolitikai változások várhatóak a Közel-Keleten, veszélybe került a térség stabilitása”. Ami a Közel-Keleten nem ritka, tenné még hozzá lemondóan.
Új regionális hatalom emelkedik fel a szemünk előtt: egy nagy csapatnyi Egyiptom felől érkező nomád fosztogatja a térség királyságait és Izraelnek nevezi magát. A helyi politika erős embere, Bálák, Moáb országának királya megpróbálja megállítani Izrael térhódítását és felbérel egy Bileám – ismertebb nevén Bálám – nevű profi prófétát, hogy átkozza meg őket. A próféta először tisztességesen közli, hogy ő ezt nem tudja elintézni, ő csak azt tudja mondani, amit Isten a szájába ad. Később mégis ráveszik, hogy azért csak próbálja meg és ígérnek némi pénzt arra az esetre, ha véletlenül összejönne, hátha így jobban megy majd. Bálám ugyan megint elmondja, hogy nem így megy ez, de azért belevág. Áldozatot mutat be Istennek és nekifut háromszor a feladatnak, három különböző szögből veszi szemügyre Izrael sátortáborát. Igazán meg akar dolgozni a pénzéért, de átka mindannyiszor áldássá válik. „Mily szépek a Te sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael” – csodálkozik rá lenyűgözve a látványra. Ezt, Bálám önkéntelen dicséretét éneklik némelyek ma is, amikor belépnek a zsinagógába. „Csillag születik Jákobból” – jövendöli a Messiásra utalva, Bálám jövendölése miatt nevezték a Róma elleni zsidó lázadás vezetőjét Bár Kohávnak (Bár Kochbának), a Csillag Fiának, mert azt lehetett hinni, ő lesz a Messiás, szóval a barkóba-játék elnevezését is a bibliai próféta-kisvállalkozónak, Bileámnak köszönhetjük tulajdonképpen.
Bileám kétségtelenül ügyes, képes beszélni Istennel és jól visszaadni szavait a körülötte lévőknek, vagyis technikailag ugyanazokat a mutatványokat tudja produkálni, mint Mózes. A legfőbb különbség kettejük között az a modern Tóra-értelmezés nagyasszonya, Nehama Leibowitz szerint, hogy Mózes nem akar próféta lenni, nem akar semmit Istentől. Isten választja ki a feladatára, amelyre nem is érzi alkalmasnak és méltónak magát. Izrael prófétái mind ilyenek: nem karrierpályának tekintik a prófétaságot, csak nem tud megmaradni bennük Isten igéje, elszólíttatnak, ha akarják, ha nem. Nem irányítani, befolyásolni próbálják Istent, kijárni nála valamit, csak engedik hatni önmagukon keresztül azt, amit Ő szeretne.
Bálám állatokat áldoz Istennek, megpróbálja úgy korrumpálni, ahogyan Őt is korrumpálta a moábi király, saját igényeit szeretné Isten parancsaként feltüntetni. Hosszú sornak áll az elejére.
Azóta is lépten-nyomon beleütközünk azokba a gyakran ügyes álprófétákba, akik saját pozíciójuk, hatalmuk védelmére, mások elnyomására használják eszközként a Tórát. Akik mindig készek megmondani, kit miben kell megakadályozni, mit kell másoknak megtiltani, ki mindenkit kell feltétlenül boldogtalanná tenni, természetesen egyedül azért, mert Isten így akarja. Használják Istent ahelyett, hogy bíznának a jóságában: abban, hogy nem akarja, hogy ártatlanul szenvedjünk. Nem merik elhinni, hogy minden korban és minden helyzetben, ma is szól hozzánk. Nem akarják elhinni, amit a zsidó hagyomány tanít, hogy mielőtt Isten hatni engedné a ránk zúduló fájdalmat, mindig előre odakészíti már nekünk az orvosságot is, csak meg kell találnunk. Ők a mi modern Bálámjaink, az átkozódás és mások feltétlenül szükséges szenvedésének hirdetői, akik maguk is vigaszra szorulnak, szegények. Adja Isten, hogy első ősükhöz, Bálámhoz hasonlóan ők is észrevegyék a hegytetőről, milyen szép egy mindenkit egyformán befogadni képes, nagy és sokszínű közösség látványa: hogy mily szépek a te sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael. Hogy mennyire jó az, amikor a testvérek mind együtt vannak, ahogy a zsoltár mondja.
Békés szombatot kívánunk!
