Amszterdam
több mint négy évszázadon át biztonságos menedékként szolgált az üldöztetés
elől menekülő zsidók számára. 1492-ben
Spanyolország nehéz választás elé állította a zsidókat: kiutasítás vagy áttérés
a kereszténységre. Spanyolország elhagyása számos veszélyt hordozott magában, a
kalózoktól az éhínségig. Sok spanyol zsidó úgy döntött, hogy Spanyolországban
marad, nyilvánosan áttért a kereszténységre, de titokban hű maradt zsidó
örökségéhez. Őket conversónak nevezzük.
A
titkos spanyolországi zsidó élet azonban nem bizonyult kevésbé veszélyesnek. A
hírhedt spanyol inkvizíció levadászta a zsidóság gyakorlásával gyanúsított „új
keresztényeket”, megkínozta és máglyán elégette őket. A tehetősebb conversók
különösen veszélyben voltak, mivel az egyház minden ürüggyel igyekezett őket megvádolni, hogy elkobozhassa pénzüket és vagyonukat.
Fizikai
biztonságot és családjuk ellátásának lehetőségeit keresve néhány spanyol titkos
zsidó Amszterdamba költözött, egy fejlődő kikötővárosba, amely kereskedelmi
lehetőségeket kínált. Abban az időben a vallásgyakorló zsidók nem voltak szívesen
látottak Amszterdamban. Nem lehettek biztosak abban, hogy az inkvizíció hosszú karja nem ér majd el odáig. Ezért a conversók továbbra is rejtve tartották hitüket,
még akkor is, ha közösséget építettek.
1496-ban
Portugália követte Spanyolországot a zsidók kiutasításában és erőszakos
megtérítésében. Azokkal is így bántak, akik korábban Spanyolországból érkeztek ide. A portugál zsidók egy része még Amszterdamot is biztonságosabb menedéknek találta, akkor is, ha továbbra sem gyakorolhatták nyíltan a
vallásukat.
A 16.
században a hollandok a Spanyolországtól való függetlenségükért harcoltak. Bár
a háború nyolcvan évig tartott, és 1648-ban ért véget, a 17. század fordulójára
a Holland Köztársaságot már független országként ismerték el szomszédai. A 17.
század folyamán a Holland Köztársaság aranykorát élte, és a világ pénzügyi és
kereskedelmi központjává vált.
Miután
megszűnt a spanyol befolyás, a Holland Köztársaság egyre elfogadóbbá vált a
zsidókkal szemben. 1619-ben új törvényeket adtak ki a vallási toleranciáról,
amelyek lehetővé tették, hogy minden város saját politikát vezessen be a
zsidókkal kapcsolatban. Amszterdam vezetői szívesen fogadták a zsidókat, bár
nem egyenrangú állampolgárokként. A kereskedelmi és politikai jogaikban
korlátozott zsidók végül mégis szabadon gyakorolhatták vallásukat.
A
Spanyolországból és Portugáliából származó conversók már 1619-től kezdődően lassan
előbújtak a rejtekhelyükről. Az első zsinagógát, a Beth Jacobot 1602-ben
alapították Amszterdamban.
Amszterdam
első főrabbija, Uri Halevi rabbi a mai Németországban található Emden városából
származott. A Spanyolországból menekülők egy csoportját szállító hajó
letért az útról, és a conversók hamarosan Emdenben találták magukat. Az egyik helyi házon
héber feliratot látva rájöttek, hogy Emdenben zsidók élnek. Elindultak egy
helyi rabbihoz, Uri Halevi rabbihoz, és könyörögtek neki, hogy tanítsa meg őket
a zsidóságra.
Halevi
rabbi beleegyezett a szívből jövő kérésükbe. Azt javasolta, hogy telepedjenek
le Amszterdamban. Halevi rabbi és családja csatlakozott a csoporthoz
Amszterdamban, ahol zsinagógát alapítottak. Halevi rabbi tanította a híveket a judaizmus alapjaira és ő végezte a körülmetéléseket. Fia,
Áron kántorként szolgált az új zsinagógában. Így egy askenáz rabbi döntő
szerepet játszott az amszterdami szefárd közösség fejlődésében.
A zsidó
oktatás hiánya volt Amszterdam fiatal zsidó közösségének legnagyobb kihívása. A
conversók szívesen visszatértek volna a zsidósághoz, de nagyon keveset tudtak a
zsidó törvényekről és gyakorlatokról. Amikor a 17. század elején megalakult az
első zsidó iskola, a Talmud Tóra, a hagyományos zsidó tanulmányok mellett a
judaizmus alapjait is oktatták azok számára, akiknek fel kellett zárkózniuk. A
tanárok a zsidó szövegek spanyol fordításait használták a diákok segítésére.
A
közösség nagy hangsúlyt fektetett a zsidó oktatásra. Ösztöndíjalapot hoztak
létre az anyagilag nehéz helyzetben lévő diákok számára. A szegény családok
gyermekeit tálitokkal, imához szükséges eszközökkel, valamint élelemmel és ruhákkal is ellátták.
1639-ben
három amszterdami szefárd zsinagóga egyesült, így jött létre a Kahal Kadosh Talmud
Torah. Ez a mai napig portugál zsidó közösségként ismert. Bár tagjai közül
sokan inkább Spanyolországból, mint Portugáliából érkeztek, a Holland
Köztársaság és Spanyolország között zajló háború miatt úgy döntöttek, hogy nem
említik Spanyolországot.
A
közösség beszélt nyelve a portugál volt, de írásban a spanyol nyelvet
használták. Kezdetben az istentisztelet egyes részei portugálul zajlottak, a
héberül még tanuló conversók kedvéért. Később az istentiszteletek héberre
váltottak, de a bejelentések a mai napig portugálul hangzanak el.
A
közösség az első rabbikat és kántorokat Olaszországból, Szalonikiből, sőt
Marokkóból hozta, de ahogy Amszterdamban nőtt a zsidó tudományosság, a helyi
jesiva Eitz Chaim végzősei kezdtek rabbiként és vallási vezetőként szolgálni. A
jesiva kiterjedt könyvtárát ma is a világ egyik legjelentősebb zsidó
könyvtárának tartják.
A
szefárd közösség nemcsak vallásgyakorlásában, hanem gazdagságában és
befolyásában is növekedett. A konvavok széles körű kereskedelmi
tapasztalataikkal részt vettek Amszterdam növekvő kereskedelmében és gazdasági
terjeszkedésében. Különösen a gyémántiparban kaptak kiemelt szerepet. A közösség egyre jobban növekedett, így építkezésbe kezdtek. Ennek eredményeképpen egy csodálatos zsinagógaépületet építettek. Az Esnoga -
portugálul „zsinagóga” - elnevezésű épületet ma is használják. Az 1675-ben
elkészült Esnoga a világ egyik legrégebbi működő zsinagógája.
A
közösség továbbra is ragaszkodik szeretett szefárd hagyományaihoz. A kántor a
tebahról - egy olyan emelvényről, amely nem a központban, hanem a bejáratnál
található - vezeti az istentiszteleteket. A zsinagóga padlóját homokkal
borítják, hogy tompítsák a lépések hangját és tisztán tartsák a padlót. Az
imákat lassan mondják, a hagyományos spanyol és portugál dallamokkal.
Amint
Amszterdam a zsidók számára biztonságos menedékként egyre nagyobb hírnévre tett
szert, az európai üldöztetés elől menekülő askenáz zsidók is Amszterdamba
érkeztek. Az első askenáz zsidók 1620-ban jöttek Németországból,
és csatlakoztak a szefárd közösséghez. 1635-re már elég aszkenáz zsidó volt
ahhoz, hogy zsinagógai közösséget alapítsanak saját hagyományok szerint.
Az
1648-1649-es ukrajnai és lengyelországi Chmielnicki-mészárlások után az
askenáz bevándorlás újabb hulláma érkezett Amszterdamba. Először saját
zsinagógát alapítottak, de 1673-ban egyesültek a német közösséggel. Végül
az askenáz zsidók száma meghaladta a szefárd zsidókét. Ők építették a Nagy
Askenázi Zsinagógát, amely 1671-ben készült el. Az épületben jelenleg az
amszterdami Zsidó Történeti Múzeum található.
Bár a
szefárd és az askenáz közösségeknek voltak elkerülhetetlen konfliktusaik,
közösségi és vallási kérdésekben többnyire együttműködtek. A 18.
és 19. század folyamán, valamint a 20. század első felében Amszterdam zsidó
lakossága folyamatosan növekedett. Az 1930-as években Amszterdam ismét a náci
üldöztetés elől menekülő német zsidók biztonságos menedékévé vált.
1941-re
az amszterdami zsidó közösség létszáma 79 ezer fő volt. A nácik 1941
februárjában kezdték meg az amszterdami zsidók koncentrációs táborokba való
deportálását. Míg a helyiek egy része együttműködött a nácikkal, mások zsidókat
bújtattak és próbálták megmenteni az életüket. Körülbelül 25 ezer zsidót
bújtattak el a hollandok. Sajnos körülbelül egyharmadukat felfedezték és
deportálták, köztük Anne Frankot és családját. Anne Frank háza ma múzeumként
működik. A
holland zsidóknak mindössze 20%-a élte túl a holokausztot. A többségüket
különböző koncentrációs táborokban gyilkolták meg.
1945
májusában a kanadai erők felszabadították Amszterdamot. Négy nappal a
felszabadulás után újraindult az istentisztelet az Esnoga zsinagógában, amely
túlélte a náci pusztítást. Az amszterdami zsidó közösség megkezdte az
újjáépítést.
Ma
Amszterdamban élénk zsidó közösség él, amely körülbelül 15 ezer embert számlál.
Több mint egy tucat zsinagóga, valamint három zsidó iskola, több kóser étterem
és egy zsidó nyugdíjas otthon is működik. Ahogyan a múltban, úgy Amszterdamban ma is egymás mellett élnek szefárd és askenáz zsidók, akik közös közösségi
rendezvényeket tartanak, és közös ügyek érdekében fognak össze.
Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla