A Mazsihisz hírei most
elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a
kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál
kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a
szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti
gyertyagyújtás időpontja Budapesten 19:56 óra, a Szombat királynője 21:11
órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig
találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Behár-Behukotáj”
(Mózes 3. 25:1–27:34.) páros hetiszakaszt olvassuk otthonainkban.
A Tóra mostani
hetiszakaszát suttogva szokás felolvasni a zsinagógákban. Az Örökkévaló arra
figyelmeztet minket, hogy felelőtlen döntéseink következményei ránk hullanak
vissza.
De miért fenyegetőzik,
ijesztget az Ég és Föld teremtője? Miért nem szeretettel motivál? Milyen szülő
az, aki a félelemre építi tekintélyét?
A legliberálisabb
szülő is „ijesztgetéssel” tántorítja el a gyerekét attól, hogy bedugja az ujját
a konnektorba, hogy kiszaladgáljon az úttestre. A féltés, a gyöngédség, a
szeretet néha a szigor nyelvén beszél. Néha akkor vagyunk felelősek, ha
„ijesztgetünk”, pontosabban szólva szembesítjük azokat, akikért felelősek
vagyunk döntéseik lehetséges következményeivel. Vannak olyan hibák, amelyeket
el kell követnünk, amelyeket hagyni kell elkövetni a ránk bízottaknak, és
vannak hibák, amelyeket feltétlenül el kell kerülnünk, mert jóvátehetetlenek.
A világot közösségek
összeműködése, ezek közösen elfogadott, változó normái tartják egyben. Ha ezek
a normák, írott és íratlan szabályok elgyengülnek, ha megszűnik a közösségi
kohézió, az a lassú, teljes szétesés következik be, amelyet a Tóra bemutat
ebben a félelmetes hetiszakaszban. Az ilyen közösség kiszolgáltatottá válik
saját bűneinek, elhiszi saját hazugságait, a szolidaritás hiánya
kiszolgáltatottá teszi külső ellenségeinek, a bizalmatlanság légköre
felszámolja az együttműködés hatékonyságágát. Puszták lesznek útjaitok, a
leépülés utolsó fázisában elvész az ország, a föld, amelyet megígértem
számotokra. Ahogy Bibó István helyesen mondta, a politikában, a közösségi ügyek
intézésében lehet, talán elkerülhetetlen alkalomadtán hazudni, de politikát
tartósan hazugságra építeni nem lehet.
Hasonlóképpen a
természeti környezet kizsákmányolása is önmaga büntetésévé válik, azzal, hogy
amit tönkreteszünk, tönkremegy. A földre nem hull eső, éhínség és járványok
járnak saját züllésünk nyomában. Nem Ő büntet meg bennünket, hanem mi magunkat.
Ő egyszerűen előre szól, figyelmeztet egy elkerülhető lehetőségre.
Mindettől olyan
közösségek védhetnek meg minket, amelyekben egyszerre érvényesül a hagyomány
orientációja és a szabadság, segítő és értékközösségek. A jól működő
társadalmakat ilyen szervezetek, munkahelyi közösségek, lakóhelyi közösségek és
egyházak hálózzák be, ismét Bibót idézve, „a szabadság kis körei”. Ezek a
szervezetek, ha rá is szorulnak, nem az állami támogatástól erősek igazán,
híveik ereje az erejük. A híveké, akik befektetnek ezekbe a közösségekbe,
használják a szolgáltatásaikat és igényeket fogalmaznak meg, ellenőrzik a
közösség működését és részt vesznek benne. Erre várjuk, kérjük Önöket, legyenek
velünk, támogassák, ellenőrizzék, vegyék kezükbe a Mazsihisz sorsát, hiszen
Önökért van és az Önöké. Nyitott jövőjű szervezet.
A próféták nem
jövendölnek, mert a jövő, a zajló emberi élet korlátlanul nyitott a mindig
épp aktuális megtérésre, a próféták kemény szavakkal óvnak, a szigor nyelvén
szóló gyöngédség közvetítői.
Ahogy Jonathan Sacks
rabbi mondja, a Biblia által elvetett jóslás akkor sikeres, ha bejön. A
prófécia akkor sikeres, ha nem jön be.
Jó szombatot kívánunk!