Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 15 óra 35 perckor köszönt
be, a királynő holnap este 16 óra 46 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt
honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen
a héten a Mikéc (Mózes 1. 41:1-44:17.) hetiszakaszt olvassuk. Békés szombatot
minden kedves hittestvérünknek!
József
története a mi történetünk: ő volt az első zsidó, aki
„asszimilálódott”,
más népek szokásait vette át, nem zsidó asszonyba
szeretett
bele, zsidó-egyiptomi „kettős identitása” volt. A Makkabeusok
elutasították
a kettős identitást. Mit kezdjünk mi, posztmodern Józsefek
hanukakor
ezzel az ellentmondással?
József
a Fáraó palotájába kerül a Mikéc hetiszakaszában,
Egyiptom
második
embere lesz, udvari zsidó, mint majd sokan utána, az egyiptomi
birodalom
pénzügyminisztere. Megházasodik, egyiptomi lányt vesz el,
egyiptomi
nevet vesz fel, első gyermekét Menásénak nevezi, a név
szerinte
arra utal, hogy elfelejtette vele az Örökkévaló minden múltbéli
nyomorát
és apja házát egészen. Úgy érzi, talán már nem is zsidó többé igazán,
de zavarja ez az érzés. Téved, lehet idegen kultúráktól inspiráltan jó zsidónak lenni, annyira
nagyszerű zsidónak is, amilyen József volt.
A
hanukai csoda előzménye az, hogy a zsidók egy csoportja fellázadt az erőszakolt,
idegen kulturális dominancia ellen, saját életformájának a
védelmében.
Ha József tévedett és jó zsidó tudott maradni, az a bibliai
hős,
akinek történetében a testvérviszályok lezárulnak, a Tóra első
könyve
célhoz ér, akkor az idegen kultúrák iránti vonzalom, a kettős
vagy
többes identitás rendben van.
A Hanuka történetének
tanúsága
szerint
a saját kulturális hagyományaink elfelejtéséért viszont kár
lenne.
A zsidók történetük nagy részét vallási, kulturális kisebbségként
élték
le, saját kulturális hagyományaikból sokat tanult a világ, amikor
a
maga módján elsajátította őket – a kereszténység, vagyis a Nyugat és
az
iszlám is –, és mi is sokat tanultunk másoktól. Az idegen kultúrák
erőszakos
terjesztésével szembeni sikeres ellenállást dicsőítő dalunk dallamát,
a Máoz curét például az evangélikus liturgiából vettük.
A
hanukai gyertyák egyes hászid értelmezések szerint a Messiási kor fényeit
hirdetik előre, a gúri Rebbe szerint azzal, hogy az ablakba
rakjuk
a hanukiát, mások számára is láthatóvá tesszük a fényét.
A
külvilág
lélek nélküliségét átlelkesítjük, bensőségessé tesszük. Üzenünk
a
kommercializálódott ünnepek piaci rituáléiba ájult felebarátainknak
arról,
hogy eltévedtek. Vissza kell téríteni az ünnepeket a stressztől,
a
kapkodástól és a fogyasztás bálványimádásából. Az ünnep lényege, hogy
megtanuljunk
ráérni élni. Kinek-kinek a maga ünnepét, a Hanukát nekünk, a karácsonyt keresztény testvéreinknek.
Az, ha
tanulunk egymástól és figyelünk egymásra, jó, ha szeretjük egymást, még jobb,
ha egymást erősíti a hanukai és az ádeventi gyertyák fénye, nagyszerű, ha
közben ki-ki megőrzi a saját hagyományait és gazdagítja velük a világot. A
József-történet egyszerre igaz a Hanukával. Akkor tudunk beszélgetni és tanulni
egymástól, ha megőrizzük önmagunkat, saját folyton alakuló és változó
hagyományaink folytonosságát.
Békés szombatot kívánunk!
