"Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc az emancipáció okán vált fontossá a zsidók körében, viszont az egyenjogúsítás a kiegyezés keretében valósult meg. Ekkor bontakozott ki az izraelita 48-as részvétel történeti emlékezete" – Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
(Mazsihisz) elnökének ünnepi gondolatai az 1848-49-es forradalom és
szabadságharc 176. évfordulója alkalmából.
1848
a modern magyar állam és a modern magyar nemzeti közösség szimbolikus
megtestesülése. A magyar zsidóság nemzethez tartozásának a 19. századi
kifejeződése. Minden jelenséget a maga környezetében kell megérteni. Ezért
fontos, hogy március 15-ikét az emancipáció korának kontextusában szemléljük,
és így tekintsünk a zsidók forradalomban való részvételére. Ez a kor az új
törekvések, mozgalmak, elképzelések ideje. Ezekkel a modern jelenségekkel viszont
együtt éltek a régi világ testületei, gondolkodásmódjai és emberi viszonyai.
Az
1848-49-es forradalom és szabadságharc az emancipáció okán vált fontossá a
zsidók körében, viszont az egyenjogúsítás a kiegyezés keretében valósult meg.
Ekkor bontakozott ki az izraelita 48-as részvétel történeti emlékezete. A magyar
nemzet részévé vált zsidó polgár, és az újonnan, törvényesen bevett izraelita felekezet
büszkén tekintett vissza a múltra. 48 nagyjainak kijelentéseit a felekezet útmutatásként
is értelmezte a társadalom számára. Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Jókai Mór
szavai a zsidóság melletti kiállásokat jelentették, abban az esetben, ha később
megkérdőjeleznék a zsidók nemzetben betöltött helyét. Nemcsak a társadalomban
volt egyfajta többszólamúság, hanem a zsidóságon belül is. A vallási tanítások,
parancsolatok ugyanúgy hatottak, mint ahogyan a koronás főben az Örökkévaló
saját dicsőségét látták megtestesülni, még ha annak nem is teljes valójában,
hanem sokkal inkább visszatükröződésében. Annak ellenére, hogy a zsidó
elöljárók egyenlő szabad emberek voltak, továbbra is ügyek pártfogóiként
tekintettek a zsidósággal nem ellenséges arisztokratákra, főpapokra.
Löw
Lipót és Löw Immánuel, szegedi rabbik példája jól illusztrálja ezeknek a
viszonyulásoknak bonyolultságát és összefonódását. A Bach-korszak megtorlását
elszenvedő Löw Lipót Szegeden magyar nyelvű imát írt Ferenc József koronás
királyért és a hazáért. Fia, Löw Immánuel a megpróbáltatások idején a hozzá, és
a közösségéhez szóló királyt, valamint az emancipáció és recepció aláíróját
tisztelte benne. Ugyanakkor Kossuthról, Széchenyiről, Eötvösről és március
15-ről is számos ünnepségen megemlékeztek.
Így
tekintsünk ma 48-ra.
Egyszerre lássuk benne a zsidók egykori szerepét a
közösségi emlékezetben és annak mai örökségét, amely az önmeghatározásunk egyik
fontos elemét képezi.
Az
1848-as események zsidó résztvevőinek, hőseinek és áldozatainak emlékéből
fakadjon áldás!
