A szülői szidalom felelőssége: Isten csak figyelmeztet– Jó Szombatot, Shabat Shalom!

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 19:56 óra, a Szombat királynője 21:11 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Behár-Behukotáj” (Mózes 3. 25:1–27:34.) páros hetiszakaszt olvassuk otthonainkban.

A Tóra mostani hetiszakaszát suttogva szokás felolvasni a zsinagógákban. Az Örökkévaló arra figyelmeztet minket, hogy felelőtlen döntéseink következményei ránk hullanak vissza.

De miért fenyegetőzik, ijesztget az Ég és Föld teremtője? Miért nem szeretettel motivál? Milyen szülő az, aki a félelemre építi tekintélyét?

A legliberálisabb szülő is „ijesztgetéssel” tántorítja el a gyerekét attól, hogy bedugja az ujját a konnektorba, hogy kiszaladgáljon az úttestre. A féltés, a gyöngédség, a szeretet néha a szigor nyelvén beszél. Néha akkor vagyunk felelősek, ha „ijesztgetünk”, pontosabban szólva szembesítjük azokat, akikért felelősek vagyunk döntéseik lehetséges következményeivel. Vannak olyan hibák, amelyeket el kell követnünk, amelyeket hagyni kell elkövetni a ránk bízottaknak, és vannak hibák, amelyeket feltétlenül el kell kerülnünk, mert jóvátehetetlenek.

A világot közösségek összeműködése, ezek közösen elfogadott, változó normái tartják egyben. Ha ezek a normák, írott és íratlan szabályok elgyengülnek, ha megszűnik a közösségi kohézió, az a lassú, teljes szétesés következik be, amelyet a Tóra bemutat ebben a félelmetes hetiszakaszban. Az ilyen közösség kiszolgáltatottá válik saját bűneinek, elhiszi saját hazugságait, a szolidaritás hiánya kiszolgáltatottá teszi külső ellenségeinek, a bizalmatlanság légköre felszámolja az együttműködés hatékonyságágát. Puszták lesznek útjaitok, a leépülés utolsó fázisában elvész az ország, a föld, amelyet megígértem számotokra. Ahogy Bibó István helyesen mondta, a politikában, a közösségi ügyek intézésében lehet, talán elkerülhetetlen alkalomadtán hazudni, de politikát tartósan hazugságra építeni nem lehet.  

Hasonlóképpen a természeti környezet kizsákmányolása is önmaga büntetésévé válik, azzal, hogy amit tönkreteszünk, tönkremegy. A földre nem hull eső, éhínség és járványok járnak saját züllésünk nyomában. Nem Ő büntet meg bennünket, hanem mi magunkat. Ő egyszerűen előre szól, figyelmeztet egy elkerülhető lehetőségre.

Mindettől olyan közösségek védhetnek meg minket, amelyekben egyszerre érvényesül a hagyomány orientációja és a szabadság, segítő és értékközösségek. A jól működő társadalmakat ilyen szervezetek, munkahelyi közösségek, lakóhelyi közösségek és egyházak hálózzák be, ismét Bibót idézve, „a szabadság kis körei”. Ezek a szervezetek, ha rá is szorulnak, nem az állami támogatástól erősek igazán, híveik ereje az erejük. A híveké, akik befektetnek ezekbe a közösségekbe, használják a szolgáltatásaikat és igényeket fogalmaznak meg, ellenőrzik a közösség működését és részt vesznek benne. Erre várjuk, kérjük Önöket, legyenek velünk, támogassák, ellenőrizzék, vegyék kezükbe a Mazsihisz sorsát, hiszen Önökért van és az Önöké. Nyitott jövőjű szervezet.

A próféták nem jövendölnek, mert a jövő, a zajló emberi élet korlátlanul nyitott a mindig épp aktuális megtérésre, a próféták kemény szavakkal óvnak, a szigor nyelvén szóló gyöngédség közvetítői.

Ahogy Jonathan Sacks rabbi mondja, a Biblia által elvetett jóslás akkor sikeres, ha bejön. A prófécia akkor sikeres, ha nem jön be.

Jó szombatot kívánunk!