Kurucz Ákos: A sok rossznak magasabb rendű célja van

A 18. század egyik kiemelkedő tóratudósa, a dubnói mágid néven elhíresült Jákob ben Wolf Kranz (1741-1804) egy nagyon egyszerű kérdést tett fel peszáchhal kapcsolatban: miért köszönjük meg Istennek, hogy az Egyiptomi rabszolgaságból kivezetett minket?

A dubnói mágid szeretett analógiák, hasonlatok útján tanítani, ezért a következőt mondta erre a kérdésre: hálálkodunk az orvosnak, aki a törött kezünket begipszeli és meggyógyítja? Persze. És akkor is, ha előtte az orvos törte el a kezünket?

A hasonlattal a dubnói mágid azt kérdezi: miért kellett hálát adni a szabadulásáért? Hiszen az Örökkévaló vitt minket Egyiptomba, nem egy hódító hadsereg hurcolt el minket rabszolgának.

A Teremtő már Ábrahámnak megígérte a Lech lechá hetiszakaszban (Berésit 15:13), hogy “tudd meg, a leszármazottaid idegenek lesznek egy országban, ami nem az övék, rabszolgasorba taszítom és leigázom őket 400 évig.” Látjuk, hogy kezdetektől fogva az egyiptomi rabszolgaság volt a Mindenható terve.

A dubnói mágid szerint peszáchkor a rabszolgaságot is köszönjük Istennek, nemcsak a szabadságot (ezért is esszük a márort, a keserűfüvet). A rabszolgaság szükséges volt, mert az abból való megszabadulást övező csodák az egekig növelték az istenhitet. Amikor évszázadokon át rabszolgaságban voltak, csak a szenvedést, a fájdalmat, a gyötrelmeket érzékelték, de azt nem látták, hogy ennek a sok rossznak magasabb rendű célja van. Ez a cél pedig a néppé válás, majd utána a tóraadás. A két komponens együtt tett minket néppé: a szabadság csak az azt megelőző rabszolgasággal együtt eredményezte azt, hogy néppé vált a zsidóság. A néppé válás két lépésből állt: első volt a rabszolgaság, a második a szabadság.

Boldog ünnepet, kóser peszáchot!
Kurucz Ákos rabbijelölt