Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 16 óra 36 perckor köszönt be,
a királynő holnap délután 17 óra 44 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a
honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a
héten a BESÁLÁH hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
A fáraók gyakorta
nem restek a rosszra, szorgalmasak.
Jónak lenni sem lehet másképp: kitartóan,
fárasztóan, nem látványosan, jól tűrve a monotóniát. Néha még a kezünket is
össze kell piszkolnunk hozzá. Amikor Izráel népe
elment, a fáraó vissza akarta hozni őket.
A hetiszakasz elején befog harci
szekerébe, hogy utánunk menjen, nem csak saját maga vezette az utánuk zúduló
egyiptomiakat, de még a harci szekerébe is ő maga fogott be, ahogy a midrás, a
rabbinikus kommentár a Tóra szövege nyomán hangsúlyozza. Nem volt rest maga
fogni a szekér elé a lovakat, hiába volt fáraó, hiába állt volna rendelkezésére
szolgák légiója. Nem átallott gonosz terve megvalósításáért maga intézkedni,
nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, ha saját kezével tehetett rosszat,
megtette.
Fontos tanulság
ez.
A világ uzurpátorai, elnyomói, kizsákmányolói, bántalmazói nem lusták a
rosszra, elég csak körülnézni, hogy lássuk, milyen ügybuzgóak. A fáraók
fáradhatatlanok. A szabadság, a felszabadítás, a felhatalmazás és a vigasz erői
hajlamosak viszont a lezserkedésre, kényelmeskedésre. A finnyásságra. Arra,
hogy ők ne koszolják össze a kezüket a gonoszsággal. Inkább egyenek meg a
férgek minthogy a férget megegyem-írja Karinthy Frigyes. És ebben, kivételesen
nem volt igaza.
Néhány hete, az
előző könyv vége felé szó szerint ugyanezt olvastuk egy másik nagy hatalmú
emberről, Józsefről, ő is maga fogatott be, ugyanazokkal a szavakkal írja le a
Tóra mint a fáraó esetét, hogy apja elé induljon a Kánaánba. Józsefnek,
Egyiptom második emberének sem derogált befogni saját kezével, csakhogy ő az
apja iránti szeretetből tette, figyelmeztet a midrás. És a fáraó gonosz terve
részben ezért bukott meg, mert volt valaki, aki megelőzte, aki épp úgy nem volt
rest és finnyás a jóra, ahogy ő sem volt finnyás és rest a rosszra. De attól,
hogy József már beletett elég nem fáraó-helyettesnek való munkát a jószándék
ügyébe, a fáraó szorgalma már hiábavalónak bizonyult. Nem érte utol,
ismeretesen, Izráel népét végül soha.
Jónak lenni
szintén aprómunka, sziszifuszi és kitartó, gyakran becses méltóságunkon aluli,
mint a fáraónak a lovak befogása, nem igényel intellektuális csillogást, össze
kell vele piszkolni, a legnagyobb mértékben, kifinomult, elegáns és felső
középosztályos, magas státuszú kezeinket. Csinálni kell, napra nap, monoton
kitartással, akkor is, ha éppen nincsenek kamerák a közelben. Ha néha nem is
látszik semmi eredménye éppen. Csinálni kitartóan, unalmasan, szépen. Jónak
lenni elsősorban szorgalom, alázat, kitartás. Semmi extra, az a lényege, hogy
semmi extra. Nem látványos, nem heroikus, merőben mindennapi, minden egyes
napon újra csinálni kell. Jónak lenni kitartó jelenlét, ott, ahol éppen szükség
van ránk.
Békés ünnepet
kívánunk!
Vári György írása