„És történt a nyolcadik napon...”

– Mózes tanítómesterünk a példás életével nyilván kiérdemelte volna, hogy Isten a népének világi vezetői státusza mellett a főpapi titulust is neki adja. Ám az életben nem minden lehet, nem minden szabad és nem minden érdemes! – tanítja írásában Szerdócz Ervin rabbi a Semini hetiszakasz kapcsán.

A „Smini” hetiszakasz kezdő sorai a hét napon át tartó folyamatot követő, nyolcadik nap eseményeit írják le. Mire vonatkozik a kezdőmondat? Elvonatkoztatva ettől, térjünk vissza a világ teremtésének kérdéséhez. Ezt olvassuk: 

„Befejezte Isten a hetedik nap művét (értsd a világ teremtését), melyet alkotott, és nyugodott a hetedik napon minden művétől, melyet alkotott.” (I.M. 2/2) 

Isten tehát hét nap alatt teremtette a világot, hetedik napon megpihent, megszentelte azt. Zsidó vallási értelmezésben a szent, megszentelt nem az átlagoshoz mért felülrendeltségi fogalom, hanem az attól való elhatárolódás. A hét hat napja az ember, az őt körülvevő világgal való fizikális viszonyára vonatkozik. A hetedik nap, a Sábesz, spirituális. Az Istenhez közeli szellemi emelkedettség napja. Ilyen értelemben a teremtés hetedik napját követő nyolcadik nappal kezdődik el a világtörténelem.

A tórai szakasz indító mondatának megértéséhez vissza kell térnünk a korábbi tórai szakaszok eseményeihez. Isten utasítására felépül a Szentély, „hogy közöttük lakozzam…”, (II.M.25/8) hogy a nép tudatában legyen annak, hogy Isten - a népet és világot óvó és felügyelő - jelen van.

Megtörténik a Szentély és a papok felavatása, majd következik Áron főpap és fiaira vonatkozó utasítás: 

„..a gyülekezés sátrának bejáratából pedig ne menjetek ki hét napig, amely napig betelnek fölavatásotok napjai, mert hét nap alatt avatnak föl benneteket”(II.M.8/33). 

Niszán hónap elsejére esett az Áron főpap fiainak felavatását követő nyolcadik nap, amikor elkezdhették papi feladatuk tényleges végrehajtását. Elkezdődött tehát egyrészt a világ, másrészt a zsidó vallási történelem.

A Midrás (Vájikrá Rábá 11/8) szerint Mózes titkon remélte, hogy ő kapja meg a főpapi tisztséget, ám a választás nem rá esett. Csalódottságát magába fojtotta. Az avatás hét napját követő nyolcadik napon az Örökkévaló így szólt Mózeshez: 

„Ne hidd, miután hét napon te áldoztál és végeztél szolgálatot a Frigysátorban, te leszel a főpap. Erre Áron van kiszemelve".

Ebben a vallástörténelmi pillanatban nyilvánult meg Mózes tanítómester emberi nagysága. Meghajolt Isten akarata és ez együtt a rá kiosztott sors kihívása előtt.

***

1827-ben Jákob Jichák Rabinowitz rabbi váratlan halálával vezetőségi válság alakult ki Pzysha városában. Az idős tudós, Abele Neustadter rabbi, aki kabbalára oktatta az eltávozott rabbit, azt remélte, hogy őt ültetik a megüresedett rabbiszékbe. Az új rabbi megválasztásának gyűlésén kikérték a nagytudású, de kissé különc, világi életet élő, világi ruhát viselő, előbb fakereskedővé, majd patikussá lett Szimcha Bunim Bonhardt véleményét is. A felkérésre ezt mondta a közösségnek: 

Egy pásztor birkákat legeltetett a határban. Fáradt volt, elaludt és csak éjfélkor ébredt fel. Rettegés fogta el, hogy mi lett bárányaival. Ekkor látta, hogy az állatok ott feküdtek sorban előtte. Felkiáltott: Istenem! Hogy fogom én neked meghálálni, hogy hiányomban Te tartottad össze nyájam!? 

Ezt hallva Abele Neustadter rabbi kézen fogta Szimcha Bunimot és a rabbi székébe ültette. A történet tanulsága: az életben nem minden lehet, nem minden szabad és nem minden érdemes!