„Ekkor eléje lépett Jehuda”

– Vitában a szelíd szó csillapítóan hat az ellenfélre, de ehhez az embernek késznek kell lennie a békés egyezkedésre, a jogos védelemre és a akár a harcias fellépésre is – írja a VÁJIGÁS hetiszakasz kapcsán Szerdócz Ervin rabbi.

Józsefet – Jákob szeretett, különös természettel és adottságokkal rendelkező fiát – eladják irigy testvérei. Egyiptomba kerül és az ország második legbefolyásosabb embere lesz. Sok viszontagság után a testvérek találkoznak. Józsefnek, de testvéreinek is bűntudatuk van, ami megváltoztatja József és testvérei „természetét”. A történet hátterében ott lebeg a szembesülés, elszámolás drámaisága.

Júda és József párbeszédéből bölcseink a királyok dialógusát olvassák ki. Miért pont királyokét? A király (melech) szó három fogalmat takar: „moách”: agy (ész); „lév”: szív; „koved”: tisztelet. A hatalom gyakorlásához ész, szív és tisztelet kell. Mindezek megvannak a két vitapartnerben és ez biztosít békés kiutat látszólagos áthidalhatatlan ellentétükben.

„Ekkor eléje lépett Jehuda.” A jelenetben a Kabbala (205b) két „világ” találkozását véli felismerni.

A József név jelentése: „növekedés”. József a vegetáció világa, a növényeké, melyek növekedésükben az eget célozzák meg. Növekedésük természetes volta egyben Isteni akarat, cél, tehát Istenszolgálat teljesítése. József a  „növekedése" során tanul hibáiból: növekszik. „Tanul”! Személye a zsidó „ideál” prefigurációja: Tóratanulás, és elmélyülésből kibontakozó, folytonos szellemi gyarapodás.

A Jehuda név jelentése: „dicséret”. (A Kabbala értelmezésében beletörődés.) A földi materiális, élettelen dolgok világa. A környezet elfogadásának világa. Teret ad az örök és megváltoztathatatlan isteni törvényeknek való engedelmességnek és megfelelésnek.

„Menjünk le, nézzük meg a bika (József attribútuma) és az oroszlán (Júda attribútuma) beszélgetését” - mondták a szolgálatot teljesítő angyalok.

Szerepelnek Jehezkiel próféta trónszekér-látomásában is, ami által részeseivé válnak az Isteni jelenlétnek, Isten hatalmának. A két entitás, József és Jehuda ebben a kontextusban a párbeszéd, dialektika dinamikája. Csak az ember rendelkezik a beszéd képességével. Az emberi gondolat „ÉN”-jének megnyilvánulása a karakter tükörképe. Az emberi gondolat eszköze a kimondott szó, mely a verbalitásban nyilvánul meg.

„Ekkor eléje lépett Jehuda.” Szelíd szava, a „kérlek, uram” megszólítás csillapítóan hat Józsefre. Valójában mindenre fel volt készülve: békés egyezkedésre, jogos védelemre, de harcias fellépésre is.

* * *

Egyszer az aptai Avráhám Jehosuá Hesel és a rymanowi Menachem Mendel, a mesterüknél, a lublini Jaakov Jichák rabbinál, a „Látónál” tartózkodtak. Ellenségeik hamis vádjai miatt mindhármukat őrizetbe vették. Megegyeztek, hogy a kihallgatáson a rymanowi Menchem Mendel szól mindhármuk nevében, miután ő jól beszélte a hivatalos német nyelvet.
A bíró megkérdezte:
– Mi a hivatásotok?
– A király szolgálata – válaszolta a rymanowi.
– Miféle királyé? – kérdezte a bíró.
– A Királyok Királyáé.
– És ti, két idegen, mi okból jöttetek?
– Hogy ettől az embertől – mutattak a „Látóra” –, a szolgálat iránti buzgóságot megtanuljuk.
– És miért hordotok fehér köntöst?
– Tisztségünk színe a fehér – hangzott a válasz.
Erre a bíró kihirdette: semmi probléma ezekkel az emberekkel, majd szabadon bocsátotta őket.