Binjomin rabbi: Tu BiSvát nem attól különleges, amit mondunk, hanem attól, amit nem

– Ha megnézzük az imáink rendjét, akkor az egyetlen eltérés, amit Tu BiSvát napján tapasztalunk, az az, hogy nem mondjuk el a Táchánunt, vagyis a csendes imánk után mondott fohászkodó szakaszt – írja Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda körzet rabbija az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin legújabb számában.

Ellentétben a széles körben elterjedt elképzeléssel, Tu BiSvát különleges napja nem sorolható sem a tórai, sem a rabbinikus ünnepnapok közé. Akkor miért is „ünnepeljük”? 

„Négy újév van. 

Niszán hónap 1-jén van a királyok és ünnepek új éve. 

Elul hónap 1-jén van az állatok tizedelésének új éve. Rabbi Elázár és Rabbi Simon szerint Tisri hónap 1-jén. 

Tisri hónap 1-jén van az évek, a hetedik évek [smitá], az ötvenedik évek [jovél], az ültetés és a zöldségek új éve. 

Svát hónap 1-jén a fa új éve Bét Sámáj szavai szerint. Bét Hilél azt mondja: 15-én.”
(Misna, Ros Hásáná 1:1)

Tu BiSvát szó szerint nem más, mint Svát hónap 15-e (a tu szócska a 15-ös szám leírása héber betűkkel). Ez tehát az egyetlen az itt felsorolt „újévek” közül, ami nem a hónap 1-jére esik. 

Ez azért is érdekes, mert ha megnézzük az imáink rendjét, akkor az egyetlen eltérés, amit Tu BiSvát napján tapasztalunk, az az, hogy nem mondjuk el a Táchánunt, vagyis a csendes imánk után mondott fohászkodó szakaszt. 

Ez a kérésekkel és érzelmes panaszokkal sűrűn ellátott rész általában azokon a napokon szokott elmaradni, amik valamivel ünnepélyesebbek a többinél. Tórai vagy rabbinikus ünnepnapokon azonban nem ez az egyetlen változás.

A jelentősebb ünnepnapokon mind az Ámidában, mind az étkezés utáni áldásban megjelenik a Jáále vejávo („szálljanak fel imáink”) betoldás, míg Chanuka és Purim napjaiban szintén e két imában Ál hániszim betoldást mondunk („a csodákért és a megmenekülésért”). 

Szintén gyakran jelzi egy nap ünnepi jellegét a Hálél, vagyis a dicsérő zsoltárok (113-118. zsoltár), melyeket a reggeli ima hangos ismétlése után szoktunk elmondani. 

Tu BiSvát azonban (akárcsak például Lág BáOmer) nem attól válik különlegessé, amit mondunk, hanem attól, amit nem mondnunk. Ha megnézzük a fenti misnát a négy újévvel, azt láthatjuk, hogy a négy újév egyikén sem mondjuk el a Táchánunt. Hiszen az összes többi nap a hónap 1-jére esik, amikor – újhold révén – egyébként sem mondanánk. 

Így lényegében azáltal, hogy Tu BiSvát napján sem mondjuk el, azt mintegy egy szintre hozzuk a többi újévvel.

Binjomin rabbi magyarázatát teljes terjedelmében az Omek magazinban olvashatják el.