Szerdócz J. Ervin rabbi: Vágyni kell a fényre és törekedni kell elérésére

Az ember természete olyan, hogy a rászabott szigorú előírásokat is saját habitusa szerint hajtja végre, olyan értelemben, hogy hozzá kíván tenni, változtatni szeretne részletében, saját személyiségének megfelelően – írja az újpesti főrabbi az aktuális Beháálothá hetiszakaszunk kapcsán.

„És Áron így cselekedett, a lámpa előrésze felé tette föl mécseseit, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek” (Mózes 4. 8.3.)

Áron főpap, Mózes testvére, szolgálatának eleget téve, meggyújtja a Menóra mécseseit. Érdekes annak kihangsúlyozása, hogy – egyébként a rituálisan őt megillető – feladatát isteni utasításra végezte. Az ember természete olyan, hogy a rászabott szigorú előírásokat is saját habitusa szerint hajtja végre, olyan értelemben, hogy hozzá kíván tenni, változtatni szeretne részletében, saját személyiségének megfelelően. A kérdés, hogy miért szerepel a mondatban, hogy „így”, vagyis Isten parancsa szerint cselekedett.

Rabbi Slomo ben Jichaki, (1040-1105 Troys), Rási néven ismert Szentírás kommentátor és Talmudtudós, kihangsúlyozza, hogy a főpap cselekedete „dicséretes”. Vajon miért nevezhető dicséretesnek tette? Azért mert pontosan úgy tette, ahogyan azt elvárták tőle? Tudta mit kell tennie, és úgy is tette ahogyan azt elvárták tőle!

Rabbi Jákov Kranz a Dubnói Mágid (1741-1804) magyarázata: Egyszer három ember, ugyanolyan betegségben szenvedett. Panaszukkal felkereseték ugyanazt az orvost. Az orvos megvizsgálja őket, elmondta panaszuk okát, betegségük lényegét, majd mindhármuknak ugyanazt a kezelést javasolja. Az első, aki értelmileg alacsonyabb szinten volt társainál, bár nem fogta fel az orvos magyarázatát, nem értette mi okozta betegségét, minden utasítást betartott és rövidesen meggyógyult. A másodiknak is volt némi fogalma a betegség mibenlétéről. Ismerte a gyógyszer hatóanyagát. Így, az orvos által felírt gyógyszerekből néhányat bevett, néhányat meg nem vett be. Ő nem gyógyult meg. A harmadik, akinek szintén volt némi fogalma a gyógyszerekről, szintén szigorúan követte az orvos instrukcióit és ő is felépült.

Rabbi Jákov Kranz szerint a Tóra ismerete gyógyszer a panaszokra, melyek az ember rossz természetéből (jecer hárá) erednek. A zsidók között, akik ismerik és életvitelükben követik a Tóra előírásait, maguk módján teljesítik a parancsokat (micvákat) is, megvan a fenti három típus.

Van olyan, aki nem tanult, nem rendelkezik széles Tórai ismeretekkel, de törekszik teljesíteni a micvákat. Van olyan, aki meg van győződve, hogy érti a parancsok lényegét, ebből kifolyólag jogot formál válogatni az előírások közül. Van olyan is, aki értelmes, tudása több az előbbieknél, és ragaszkodik a Tóra parancsainak szigorú betartásához.

Nos ez utóbbinak, mint Áron főpapnak, jár dicséret, mert tudással teljesítette a parancsot, értette is a mögötte húzódó spirituális tartalmat. 

Bölcseink szerint Mózes négy dolgot nem értett és ezért Isten „segítséget kérte”. Ezek: a Menóra, a hat ágú arany lámpa elkészítése, az áldozatok módja, a fél sékel alakja és a hold megszentelésének módja.

A Menóra az Ősfény szimbóluma. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. (Mózes 1. 1.1.) Majd: „És mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság!” (uo.1.3.) Ez az Ősfény!

Rabbi Mose ben Maimon, (Maimonidész, 1137-1204) Tóratudós, orvos, filozófus szerint az embernek meg kell tenni mindent, hogy az Ősfény ragyogásából részesüljön. Ha valaki mindent megtesz, és megpróbál felkészülni a „fény” fogadására, nem biztos, hogy sikerrel jár, hogy részesül annak ragyogásából.

Mózes, „Isten embere” (90. Zsolt.) mindent megtett, többször próbálkozott, hogy megértse a Menóra elkészítésének isteni parancsát. Végül mégis, a különleges isteni bölcsesség birtokosa Becálél készíttette el azt. Mózes tanítómesterünk életében mégsem ért el mindent, amit szeretett volna. Mennél inkább mi, egyszerű halandók! Semmi és senkinek sem garantált, hogy rávilágít az Égi Fény! De vágyni kell a fényre és törekedni kell elérésére.