Az eltakart szemű áldás: milyen a felszabadult hála? – Jó szombatot!

2022. Június 10. / 16:20


Az eltakart szemű áldás: milyen a felszabadult hála? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 21 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 21 óra 42 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Nászó (Mózes 4. 4:21–7:89.) olvassuk fel a zsinagógákban.

A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

Önzetlenül segíteni nagyon nehéz, mert aki képes segíteni, fölényben van, óhatatlanul, azzal szemben, aki éppen segítségre szorul, de a hálának nem múltja kell legyen, hanem jövője. Nem annak tartozunk vele, aki lehetővé tette, hogy „visszaadjuk”, nem vissza kell adnunk, hanem előre.

A Nászó hetiszakaszában, a héten kell elolvasnunk a Tórában a kohanita áldást, azt az áldást, amelyet maga az Örökkévaló tanított meg a kohanitáknak, Izrael papságának, hogy megáldják vele a népet: áldjon meg az Örökkévaló és őrizzen meg, ragyogtassa Rád arcának fényességét és teremtsen számodra békét. Vigyázzon Rád, éreztesse Veled jelenlétét és találjál óvó tekintetének fényében nyugalmat. Ezzel a pár sorral áldjuk meg pénteken este a gyerekeinket, így bocsátjuk őket az ismeretlen jövőbe, oldani próbálva a saját szorongásainkat is.

Amikor a kohaniták mondják el ezt az áldást az ünnepek kiegészítő imái alatt, befedik fejüket az imasállal, nem is látják azokat, akikhez szólnak, akikre áldást kérnek, ahogy a közösség tagjai sem néznek rájuk ilyenkor. Akik érezték már valamiféle megfoghatatlan jelenlét intenzitását bárhol, bármikor életük során, tudják, miért. Hagyják a jelenlévők, hogy ez az intenzitás belülről átjárja őket. Másfelől az, aki áldást oszt, kitüntetett helyzetben van, a papi arisztokrácia része, az áldás „edénye”. Olyan segítő, akinek figyelnie kell rá, hogy ne ő legyen az esemény középpontjában, hogy ne az ő személyre, hanem az Örökkévalóra irányuljon az áhítat. Aki segít, ne figyelje, kinek segít, hogy ne érvényesítse, akár öntudatlanul, a fölényét, aki elfogadja a segítséget, ne nézze, kitől kapta, hogy ne verje bilincsbe a rossz hála késztetése, a szégyen. A legfelszabadítóbb segítséget éppen abban segít, hogy megszüntesse a kiszolgáltatottságot és a segítő fölényét, a jó segítő legnagyobb sikere, ha feleslegessé válik, ha nem lesz rá többé szükség. Vagyis időről-időre mind rászorulunk a segítségre és erős közösségekben nem sokat számít, éppen ki ad és ki kap. Ezért is takarják el az arcukat a kohének, ezért csukják be a szemüket azok, akik az áldást kapják. Mert a hála tulajdonképpeni iránya nem a „visszaadás” kell legyen, hanem az előreadás. Ha felnővünk, a partnerei leszünk a szüleinknek, tanárainknak, egykori „mestereinknek”, áldásuk felszabadít és enged szülővé, tanítóvá, „mesterré” válni, és akkor azt, amit kaptunk, nem visszaadjuk, hanem előre, tovább.

Békés szombatot kívánunk!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Hírek, lapszemle
Az USA antiszemitizmus elleni megbízottja a Közel-Keletre látogat
Megemlékezések
A holokauszt áldozataira emlékeznek vasárnap Békéscsabán
Hírek, lapszemle
Szijjártó: Magyarország szövetségesként tekint Izraelre