Trianon és a zsidók, avagy hogyan és miért lettünk bűnbakok?

2021. Június 29. / 11:15


Trianon és a zsidók, avagy hogyan és miért lettünk bűnbakok?

Szerző: Kácsor Zsolt

A Mazsihisz kezdeményezésére a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, valamint az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem  (OR-ZSE) összefogásával megalapított Goldziher Ignác Zsidó Történeti és Kulturális Kutatóintézet tegnap rendezte meg első nyilvános tudományos rendezvényét Trianon és a zsidók címmel. Az igen izgalmasra sikerült eseményen Novák Attila történész, az intézet főmunkatársa beszélgetett Hatos Pál történésszel, Karády Viktor szociológussal és Kelemen Ágnes történésszel, akik új történeti szempontok ajánlásával közelítettek a trianoni trauma megértéséhez. 


Idén ünnepeljük Goldziher Ignác halálának 100. évfordulóját. Intézetünk névadója a halála előtt nem sokkal, 1919-ben tett közzé A zsidóság lényege és fejlődése című művét, amelyben figyelemreméltó gondolatokat fogalmazott meg a zsidó vallásról – mondta bevezetőjében Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója, a Goldziher Ignác Zsidó Történeti és Kulturális Kutatóintézet kuratóriumának elnöke. Ebben a művében – fejtette ki Toronyi – Goldziher azt állította, hogy a zsidó vallás azon új szakaszába érkezett, amikor a vallási kérdések megértéséhez, vizsgálatához már a tudomány módszereit is elkezdte alkalmazni. 

Ezt az üzenetet értette meg a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), amikor elhatározta, hogy az általa fenntartott Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár együttműködésében olyan alapítványt hoz létre, amely képes egy kutatóintézet fenntartására.

– A célunk ugyanaz, ami Goldziheréké volt több mint száz éve: a zsidó kultúra, művészetek, filozófia vizsgálata a zsidóságtudomány keretében – tette hozzá Toronyi Zsuzsanna –, kiegészítve olyan tudományágakkal, amelyek annak idején még gyerekcipőben jártak.

Képernyőkép 2021-06-28 170906.png

Az internetet közvetített rendezvényen Novák Attila történész, az intézet főmunkatársa Hatos Pál történésszel, Karády Viktor szociológussal és Kelemen Ágnes történésszel beszélgetett, a tudósok először Novák azon kérdését járták körbe, hogy Trianon idején miképpen fonódott össze a zsidóság sorsa a magyar államéval. 

Hatos Pál válaszában többek között azt mondta: Trianon és a holokauszt fogalmi párharca szerencsétlen módon ma is él, ezért először érdemes dekonstruálni e fogalmakat, hogy egyáltalán beszélni tudjunk róluk. Ő maga szimbólumot lát Trianonban, amely egy olyan, érzelmileg telített, sőt, túltelített fogalom, amely mai emlékezetpolitikai újraértelmezéseket is nyer. Szerinte Trianon a maga történelmi súlyával „eltakarja” az első világháborút, így a korszakban Nagy Háborúnak nevezett világtörténelmi eseményről a valódi jelentőségéhez képest kevesebbet foglalkozik a magyar társadalom. Ha többet foglalkoznánk vele, akkor tudnánk: ez volt az a háború, amelynek szembenálló frontjain jelentős számban vettek részt egymás ellen harcoló zsidók; tudnánk azt is, hogy a zsidóság már akkor sem volt homogén tömb, továbbá ismert volna a közvélemény előtt az a tény, hogy Horthy Miklós egyik első fővezéri parancsa 1919-ben az volt, hogy a nemzeti hadseregbe nem lehet zsidókat és munkásokat besorozni. 

Hatos Pál beszélt arról is: sokan a zsidókat hibáztatták az őszirózsás forradalom kirobbanása miatt, holott a forradalom után éppen a zsidó származású egykori miniszternek, Vázsonyi Vilmosnak is el kellett menekülnie. Nem beszélve a Tanácsköztársaságnak a  vallásellenes intézkedéseiről, amelyek nem kímélték  a zsidóságot, holott sokan a Tanácsköztársaságot is valamiféle zsidó összeesküvésnek tartották.

Karády Viktor Hatos Pálnak azon megjegyzésére reflektált, miszerint a zsidóság messze nem volt egységes abban a korban sem. Mint mondta, 1919 jelentős cezúra volt a zsidóság számára, hiszen a zsidóságon belül a trianoni korban alakultak ki olyan törésvonalak, amelyek korábban, az emancipáció korában nem léteztek. Ilyen új jelenség volt például  a zsidó értelmiség nagy számú emigrálása, amelyre ilyen méretekben korábban soha nem volt példa.

Karády Viktor hozzátette: ebben a korszakban történik meg az ortodox-neológ fordulat is, azaz az ország területének feldarabolása vezetett ahhoz, hogy a kárpátaljai és erdélyi országrészek elveszítésével az anyaországban a neológ, asszimilálódott, városi zsidók kerültek többségbe. A szociológus szerint ugyancsak az 1919 utáni korszak egyik fő jellemzője, hogy az állami szintre emelt antiszemitizmus mellett megjelenik a sajtóban történő, rendszeres uszítás a zsidóság ellen. Karády ugyancsak vízválasztónak nevezte a trianoni időket abból a szempontból is, hogy ekkor kezdődött meg a zsidó értelmiség politizáló rétegének balos és liberális radikalizálódása.

Kelemen Ágnes arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar zsidóság számára Trianon, majd az azzal szinte egy időben meghozott numerus clausus törvény voltaképpen egybetartozó, egymástól elválaszthatatlan, kettős tragédia volt. A numerus clausus törvénybe iktatása után 1938-ig bezárólag Magyarországról legkevesebb 5 ezer, legfeljebb 10 ezer zsidó diák ment külföldre tanulni, s közülük voltak olyan nemzeti érzelmű fiatalok, akik valamiféle „megértéssel” közelítettek az őket elűző numerus clausushoz.

Kutatásaiból megemlítette egy zsidó diáklány esetét, akit olasz vendéglátója arról faggatott, hogy miért Olaszországba ment egyetemre. Amikor azt válaszolta, hogy zsidóként ezt nem tehette meg a zsidókat korlátozó limit miatt, a vendéglátója azt felelte: micsoda barbár ország! A zsidó lány azonban védeni kezdte az országot, azt magyarázta, hogy Magyarország nem barbár hely, de hát megcsonkították Trianonban, ez az oka annak, hogy a magyar származású diákokat próbálja előnybe hozni. 

A beszélgetés – amelyet több mint 130 követtek figyelemmel az interneten – teljes terjedelmében visszanézhető itt:

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek