Natalie Portman alakítja majd a zsidó tudóst, Rosalind Franklint

Az izraeli születésű Natalie Portman fogja alakítani a zsidó tudóst, Rosalind Franklint egy készülő filmben. A színésznő már számos történelmi nőalakot megformált – például Boleyn Annát és Jackie Kennedyt –, most pedig egy erőteljes zsidó nőt fog játszani: Rosalind Franklint. A zsidó származású brit tudós munkája kulcsfontosságú volt a DNS szerkezetének felfedezésében.

Neve talán ma nem mondana semmit számunkra, ha nem lettek volna olyanok, akik halála után rávilágítottak a tényre, miszerint a körülötte dolgozó férfiak kisajátították eredményeit, elhallgatva Franklin valódi érdemeit.

Rosalind Franklin (kép: Vittorio Luzzati)

Portman, aki Natalie Hershlag néven született Jeruzsálemben, változatos szerepeiről ismert: az Oscar-díjas Fekete hattyú főszerepe, Padmé Amidala a Csillagok háborújában, Jane Foster a Thor-filmekben, Amos Oz édesanyjának megformálása rendezői debütálásában (A szerelem és a sötétség története), valamint legutóbb egy összetett és lebilincselő zsidó anya szerepében a Lady in the Lake-ben. Úgy tűnik, az utóbbi időben egyre inkább előtérbe helyezi zsidó identitását a szerepvállalásaiban.

Natalie Portman és Rosalind Franklin (kép: Getty Images)

Az új filmet Tom Hooper fogja rendezni, aki olyan életrajzi filmekkel vált ismertté, mint A dán lány és A király beszéde. Hooper rendezte a Macskákat és a Nyomorultakat is, ez a projekt pedig szintén egy színdarab adaptációja (bár ezúttal nem musical): az 51-es fénykép (Photograph 51), amelyet Anna Ziegler írt, és ő adaptálja filmre is.

A darab Rosalind Franklin híres felvételéről kapta a címét, amelyet röntgendiffrakcióval készített. Ez a fotó világított rá minden korábbinál egyértelműbben a DNS kettős spirál szerkezetére. James Watson és Francis Crick, akik Nobel-díjat nyertek a felfedezésért, Franklin fényképét és adatait használták fel – anélkül, hogy ő ehhez kifejezetten hozzájárult volna. Amikor 1962-ben Maurice Wilkins – Franklin elégedetlen kollégája a londoni King’s College-ból, aki megmutatta a képet Watsonnak és Cricknek, és segített nekik a Franklin által is jegyzett tanulmányok értelmezésében – velük együtt Nobel-díjat kapott, egyikük sem említette meg Franklint. Watson 1968-as könyvében (A kettős spirál), amely az addigiakhoz képest egyel nyíltabban ismerte el Franklin valódi hozzájárulását, mégis kegyetlen és szexista képet festett a tudósról, akinek munkája az ő szakmai útját is megváltoztatta. (Később az utószóban árnyaltabb véleményt fogalmazott meg róla.)

Franklin 1958-ban petefészekrákban halt meg, és akkoriban a Nobel-díjat posztumusz nem lehetett odaítélni – így még ha el is ismerték volna érdemeit, akkor sem kaphatta volna meg a kitüntetést. Évtizedekbe telt, mire a világ elismerte, milyen meghatározó szerepet játszott a felfedezésben, és hogy milyen kivételes történelmi alak volt.

Franklin egy jómódú brit zsidó családba született, amely banki és kiadói tevékenységből gazdagodott meg. Nagyapja vidéki házának kapuján héberül az „ahavat hager”, vagyis „fogadd be az idegent” felirat állt – ez a mondat tökéletesen tükrözte a család zsidó-brit értékrendjét – mesélte Rosalind unokahúga. A jótékonyság fontos szerepet játszott a Franklin család életében – a második világháború idején például két zsidó menekültet is befogadtak. Franklin tudományos tanulmányai idején a nyarakat a Német–Zsidó Menekültügyi Bizottságnál (German-Jewish Refugee Committee) töltötte önkéntesként a londoni Woburn House-ban.

A Franklin család vacsoraasztala mellett zajló beszélgetések alakították ki Rosalindben a viták iránti szeretetet – gyakran került szópárbajba határozott apjával, Ellisszel. Wilkins nem jött ki vele, mert Franklin szeretett kérdezni, vitatkozni és szellemi kihívásokat keresni. Öt testvér közül az egyik volt – három fiútestvére is volt –, és szívesen töltötte az idejét akkoriban fiúsnak vélt elfoglaltságokkal, például kirándulással, olvasással, rajzolással, fotózással és különféle szerkezetek építésével. Ezek a készségek később nagy szerepet játszottak a karrierjében. Ph.D.-tanulmányai alatt a Brit Szénhasznosítási Kutatási Egyesületnél dolgozott, ahol a háborús erőfeszítéseket segítette, és alapvető jelentőségű, sokat idézett tanulmányokat írt. Később éveket töltött Párizsban Jacques Méring laboratóriumában, ahol elsajátította a röntgendiffrakciós technikákat – ezekkel a módszerekkel később a DNS-sel kapcsolatos kutatásait végezte.

Angliában Franklin hozzászokott ahhoz, hogy férfiak ellenállásával kell szembenéznie, és szenvedélyéből, a tudományból épített karriert olyan közegben is, ahol a nők nem voltak egyenrangúak. A King’s College-ban, ahol dolgozott, a nőket például még mindig nem engedték be az oktatói és kutatói szenior ebédlőbe (Senior Common Room), ami Franklinben mély felháborodást keltett.

A szexizmus és antiszemitizmus jelentős hatással volt Franklin pályájára – ahogy azt az 51-es fénykép című darab is ábrázolja. Wilkins, aki ragaszkodott hozzá, hogy „Dr. Wilkinsnek” szólítsák (és később Watson is), mindketten következetesen „Rosy”-nak hívták Franklint. Ez a gúnyos becenév egyszerre vonta kétségbe tudását és képzettségét, és utalt arra is, mennyire „nem nőies” – vagyis nem „rózsás”. A név emellett arra a sztereotípiára is utalt, amely szerint a zsidó nők kevésbé vonzók, kevésbé nőiesek, szigorúbbak és „nyűgösebbek”. Franklin végül otthagyta az intézményt, és a londoni Birkbeck College-ban folytatta munkáját.

Bár Rosalind a munkájában kemény, komoly és néha nehéz természetű volt – talán érthető okokból –, a magánéletében barátai és kollégái nagyon szerették. Imádta a természetet, a kirándulásokat és az utazást, bár nem a felsőosztálybeli stílusban. Annak ellenére, hogy sokan a „molekuláris biológia Sylvia Plathjának” tartják, Franklin szórakoztató és kedves társaság volt.

A tudomány iránti szenvedélyén túl – állítja unokahúga – munkásságának középpontjában egy zsidó érték állt: a tikkun olam, vagyis a világ jobbá tétele.

 Franklin nem a hírnevet vagy dicsőséget kereste, hanem a tudomány előmozdítását. Kutatásai és felfedezései – legyen szó a DNS-ről, a dohánymozaik-vírusról (TMV) vagy az RNS-ről, amelyeket a King’s College elhagyása után tanulmányozott és publikált egészen haláláig, 1958-ig – mind a gyógyászat fejlődését, és ezáltal emberek ezreinek életét segítették. Rosalind Franklin valóban jobbá tette a világot.

Igazán különleges élmény lesz látni, ahogy Natalie Portman – korunk egyik legelismertebb és legkedveltebb zsidó színésznője – életre kelti őt a filmvásznon.

A kveller cikkje alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla