Milyen (és mitől ilyen) a magyar-zsidó azonosságtudat?

Gyáni Gábor történész és Turán Tamás hebraista mutatja be a Magyar-zsidó identitásminták című tanulmánykönyvet a Bálint Házban szeptember 11-én, szerdán 18 órától. A Dénes Iván Zoltán által szerkesztett könyv két kivételes teljesítményű magyar-zsidó tudós, Alexander Bernát filozófus és Marczali Henrik történész tevékenységét és magyar-zsidó önazonosságát közelíti meg, esettanulmányokkal teremtve viszonyítási keretet az értelmezésükhöz. 

Azt, hogy zsidónak lenni sokszor és sok helyen megbélyegzettséggel járt és jár, tudjuk. Azt is, hogy a megbélyegzettség kényszerpályákat és kényszerszerepeket teremt, így a pária, a parvenü, az áldozat, az elkövetővel azonosuló és a megmentő szerepeit. 

Mi van ezeken kívül? 

Azok a zsidók, akik istenfélők, zárt rítusközösségben élnek, a halacha előírásait követik, és az isteni gondviselésben bíznak? Vagy inkább azok, akiket a Soá traumája határoz meg, és a túlélők sokadik emlékmécses-nemzedékeként gyászolják elveszett vagy/és traumatizált felmenőiket, maguk is belső sebeket hordoznak, és így mindenekelőtt emlékezeti és gyászközösséget alkotnak? Vagy sokkal inkább azok, akik szolidárisak Izraellel és zsidó jövőképük van? Netán azok, akik kulturális kötődésében erőteljes a zsidó témák iránti érdeklődés? Netán mindezek együtt? Vagy ki-ki maga dönti el, hogy az önmeghatározások mintáiból mit vagy miket választ? 

Amennyiben szekularizált világunkban el akarjuk kerülni a tértől és időtől független kérdéseket és válaszokat, érdemes megismernünk azoknak a tudósoknak és íróknak a hovatartozás-tudatát, önazonosságát, akik magyarok és zsidók, magyar-zsidók voltak. Erre kínál alkalmat a Magyar-zsidó identitásminták című könyv, amely az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) támogatásával, a Ráció Kiadó gondozásában jelent meg pár hónappal ezelőtt Dénes Iván Zoltán történész, akadémikus, a Marczali Henrik Kutatócsoport vezetőjének szerkesztésében. A kötet két kivételes teljesítményű magyar-zsidó tudós, Alexander Bernát filozófus (1850–1927) és Marczali Henrik történész (1856–1940) tevékenységét és magyar-zsidó önazonosságát közelíti meg, esettanulmányokkal teremtve viszonyítási keretet az értelmezésükhöz. 

Ebben a keretben tárják fel, elemzik és értelmezik a szerzők Marcali első rabbija, Morgenstern/Marczali Mihály identitásának tényezőit és kapcsolati hálóját; Marczali Henrik magyar-zsidó identitását; Ormódi Bertalan, Kiss József és Makai Emil magyar-zsidó írók önazonosságá;, a magyarországi zsidók helyzetére vonatkozó kortárs zsidó értékeléseke; a 19–20. század fordulójának zsidó integrációs stratégiáit; két magyarországi rabbi egyesület szervezését, programjait és kezdeményezőit; Alexander Bernát múlt század eleji oktatáspolitikai előadását; Alexander Bernát és Marczali Henrik az első világháború idején tartott előadásait, publicisztikáját, háborús propagandáját; Alexander Bernát és tanítványai filozófiai tájékozódásának egyik lehetséges, de kifuttatatlan – fenomenológiai – fejlődési irányát. 

A vizsgált magyar-zsidó identitásminták feldolgozása során – szerzők és szerkesztő – el kívánták kerülni az esszencializmust, a közösségi metafizikát, azt tehát, hogy valamilyen tértől és időtől független kollektív lényeget feltételezzenek, és azt illusztrálják: az asszimiláció apologetikáját, kritikátlan eszményítését, továbbá az ortodox visszahatás idealizálását és ahistorikus projekcióját. Továbbá azt, hogy a Soát és a cionizmust vetítsék vissza az asszimilációs eszmére, s a magyar-zsidó identitás mintáinak a könyvben vizsgált változataira.

A könyvet Dénes Iván Zoltán szerkesztette, a szerzők: Huszár Mihály, Dénes Iván Zoltán, Peremiczky Szilvia, Konrád Miklós, Zima András, Schweitzer Gábor, Zóka Péter, Turbucz Péter és Varga Péter András. A könyvbemutatót a Ráció Kiadó támogatja, a helyszínen a kötet megvásárolható. A program ingyenes.

(Forrás: Bálint Ház)