Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (64. rész) – Ladányi Ilona

2021. Május 26. / 12:14


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (64. rész) – Ladányi Ilona

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Ladányi Ilona_Álarcosbál 1933 Opera Archivum (002).jpg

1970 júliusában, az Új Életben jelent meg egy cikk egy sokkal korábbi, 1945-ös beszélgetés részleteivel, a következő címmel: „Operaénekesnő a koncentrációs táborban”.

„– Énekelt-e ott a megsemmisítő táborban is? – kezdte a beszélgetést a szerkesztő. Felcsukló zokogás a válasz.

Ott … nem tudtam, hiába kértek sorstársaim s én is hiába szerettem volna vigasztalni őket a muzsika, a dal szépségével. Elfulladt a lélegzetem, hang nem jött ki a torkomból. Úgy éreztem nem csendül fel dallam többé az egész világon. De éjszaka, amikor a sötétség takarója borult ránk és elfedte előlem a borzalom világát, beburkolóztam a nagy sötétségbe s magamban magamnak énekeltem a takarónak nevezett rongydarab alatt.”

Az operaénekesnőt, aki 1901 szeptemberében született Miskolcon, Ladányi Ilonaként ismerték az opera világában. Még Lichtmann Ilonaként adott először hírt hangverseny-fellépéséről a miskolci Reggeli Hírlap 1921 júniusában. A Miskolci Izraelita Nőegylet támogatásával tanulhatott énekelni, miközben gépírónőként dolgozott. Az őt foglalkoztató biztosítóintézet vezetőségével, egy a cég által rendezett ünnepségen elért ragyogó fellépés sikere után – mint azt később, 1941-ben A Képes Családi Lapok írta – Budapestre helyeztette magát. Felvették a Zeneakadémia III. évfolyamára. Az 1932–33-as évadban lett az Operaház ösztöndíjasa. 1932. október 25-én debütált a Figaro lakodalma első leányaként, ekkor már Ladányi Ilonaként. Néhány hónap múlva már sokkal jelentősebb szerepről számoltak be az újságok. A „Hoffmann meséi” Olimpiájának szerepében mutatkozott be, a megbetegedett Szabó Lujza helyett. A Budapesti Hírlap így elemezte a beugrást: „Nemes hangja kissé fátyolozottan csengett, amit azonban az első fellépés izgalmának tudhatunk be. Technikájának csiszoltságával ellenben mindenkit meglepett.”

ladányi ilona Színházi Élet 1933. 46_ (002).jpg

Az operaházi egyre sűrűbb és fontosabb fellépései – az Álarcosbál Oszkárja, bravúros beugrás a Varázsfuvolában, mint Éj királynője, majd pedig mint Pamína, a Rigoletto Gildája, a Sába királynőjének Asztarotja, a Sevillai borbély Rozinája, a Bűvös vadász Annuskája, stb. – mellett. 

Az 1930-as években viszonylag sokat hangversenyezett, továbbá sokszor szerepelt a rádióban is. A Színészkamarába 1938 végén felvették ugyan, de 1939-ben szerződése lejártakor 36 társával együtt elbocsátották az Operaházból, utolsó fellépése június 7-én volt, ugyancsak a Figaróban, de már Barbarinaként.

Az OMIKE Művészakcióban 1939 és 1944 között rengeteg szerepet játszott és, énekelt el. Az első hónapokban vidám esteken, irodalmi műsorokban énekelt a repertoárjából. Az első operaszerep Beethoven Fideliojából Marcellináé volt 1940 őszén. azután sűrűn, szinte hetente: Lammermoori Lucia, Hoffmann meséi, Szöktetés a szerájból, Rigoletto, Bohémélet és szinte a teljes operairodalom. 1944-ben azután a Sába királynője, majd az utolsó jelenlét a Goldmark-teremben, néhány nappal a németek bevonulása előtt, a Figaró lakodalmából Susanne szerepe.

Ladányi_Ilonka_003 (002).jpg

Ahogy a Demokrácia 1945 szeptemberében beszámolt: „Ladányi Ilona az Operaház művésznője a héten jött vissza a deportálásból.” Szinte rögtön – betegen – aláírta szerződését az Operaházzal. Néhány hónap múlva a Világosság hosszabb cikkben méltatja visszatérését a színpadra – a Sevillai borbélyban. A bevezető mondat után ez volt olvasható: „Ilyen közelmúlt után és ilyen emlékektől megterhelten Rosina pajzán szerepét végig huncutkodni, kacagni, duzzogni: már magában véve is tiszteletreméltó lelkierő tanújele. Őszintén be kell vallanunk, hogy minket mélyen meghatott, sőt megrendített ez a szereplés…” Nemsokáig tartott az operaházi pályafutás. 

1947 nyárvégén adták hírül a lapok, hogy Tóth Aladár az Operaház igazgatója egy sor művésszel nem kötött szerződést, közöttük a holokausztban is sokat szenvedett, de kitűnő művészekkel (Farkas Sándor, Lendvay Andor, Ladányi Ilona, Sík Olga, Mikóssy Irén). A botrány óriási volt, Ortutay miniszternek kellett közbe avatkoznia. A kiigazítást követően Ladányi Ilona számára, ahogy a Szabad Nép 1947 szeptemberében közölte: „előbbi szerződésénél előnyösebb feltételek mellett a Szegedi Állami Operánál való elhelyezkedése nyújt alkalmat.”

Ladányi Ilona Sznház 1945. augusztus 25_ (002).jpg

Bemutatkozása Szegeden nagy siker volt. „Egész Szeged ünnepelt” – írta A Reggel. A következő időkben a színházon kívül is sokat szerepelt hangversenyeken, rendezvényeken és a rádióban. Budapesten hunyt el 1952. december 21-én.

Képek:

Portré. Magyar Állami Operaház Archívuma
Színházi Élet, 1933. 46.
Színház, 1945. augusztus 25.
Az Álarcosbál Oszkárjaként, 1933. Magyar Állami Operaház Archívuma

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek