A túlélés hangja – Pauk Anna emlékezete

Tanár, művész és holokauszttúlélő: Pauk Anna élete a 20. századi magyar zsidó sors egyik megrendítő lenyomata. A deportálás és a veszteségek után is a zene, az emberi méltóság és a felelősség szolgálatában élt. Emlékét a Nagykanizsai Zsidó Hitközség 2026-ban emléktábla állításával őrzi meg szülővárosában.

Pauk Anna

Pauk Anna 1910. december 30-án született Nagykanizsán, értelmiségi zsidó családban. Édesapja Pauk Vilmos mérnök, édesanyja Hahn Mária volt. Testvérei: Pauk Miklós és Pauk Magda. A város szellemi közege és családja kulturális háttere már gyermekkorában meghatározta érdeklődését és pályaválasztását.

Zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol ének- és zongoratanárként diplomázott. Tanárként és művészként generációkat nevelt a zene, az emberi méltóság és a felelősség tiszteletére.

A második világháború idején családjával együtt a nagykanizsai gettóból deportálták Auschwitz–Birkenauba, majd további táborokba. Szüleit elveszítette, testvérei közül is csak kevesen maradtak életben. A háború után vőlegényével, Galló (Gottlieb) Józseffel házasságot kötött; előbb Nagykanizsán, majd Budapesten kezdtek új életet.

Pauk Anna életének egyik legfontosabb öröksége A 12539-es számú fogoly: Birkenau – Auschwitz – Sömmerda 1944–45 című visszaemlékezése, amelyben részletesen megörökítette a deportálás és a lágerélet tapasztalatait. Ebben így vallott életéről és hitvallásáról:

„Lelkem mélyén soha be nem gyógyuló sebekkel, de emelt fővel és tele jó szándékkal dolgozom, amíg erőmből telik, mindig törekedve arra, hogy hasznos és jó munkát végezzek.”

Rokonai között találjuk Polgár László világhírű operaénekest és Pauk György hegedűművészt, akik nemzetközi hírnevükkel öregbítették a magyar kultúrát.

A Nagykanizsai Zsidó Hitközség 2026-ban emléktáblát állít szülőháza falán, hogy méltó módon őrizze meg Pauk Anna életének, tanúságtételének és szellemi hagyatékának emlékét.