Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (23. rész) – Zoli bohóc (Hirsch Zoltán)

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Hirsch Zoltán 1885. február 5-én született egy ötgyermekes dombóvári kereskedő-család harmadik gyerekeként. Törpe volt, 110 centi magasságú. Az aprótermetű fiú családja Pécsre költözött, ahol őt az apja bádogosinasnak adta. Pécsen került először kapcsolatba a cirkusszal. Így írt erről 1942-ben megjelent, Kis ember nagy élete című könyvében.

„Egész nap ott őgyelegtem a sátrak körül, valóságos kis bennfentes lettem az artisták világában. Szinte mágikus erővel vonzott magához ez a különös, festett világ és én boldog voltam, ha bármi áron is az artisták közelében lehettem.”

1907-ben kerül Pestre, majd Bécsbe ment, mindenhol artista-állást keresve. Az első ajánlat Amszterdamból érkezett, a Schumann-cirkuszból. És innen kezdődik egy elképesztő világ-karrier: Hirsch Zoltán, de most már Zoli bohóc 30 évig járta a világot bohóc-artistaként. A Schumann cirkuszból a Hat Senez nevű artistacsoporthoz szerződött, amely így Hat és fel Senez néven lépett fel a továbbiakban. Artista neve ekkor Fips volt. Beutazta az egész világot, Európa országain kívül járt Észak-Afrikában, fellépett Dél-Amerikában.

1914-ben, a háború kitörésekor, angliai szereplését megszakítva sikerült hazajönnie, Magyarországra. Egy év múlva szerződést kapott a városligeti Beketow-cirkuszban, ahol azután – ha megszakításokkal is – 15 évig szerepelt. Egész további működése alatt ragaszkodott a Városligethez. Ennek nem mond ellen, hogy játszott némafilmekben is.

A Pesti Hírlapban 1926-ban jelent meg Kosztolányi Dezső interjúja Zoli bohóccal. Ebből egy részlet, amelyben Kosztolányi a termetéről kérdezi:

„Miért maradt törpe? 

Angolkór (Zoli szakszerű. Inkább a tudományban hisz, mint a régi babonákban, melyek szerint a törpék hátgerincét denevérhájjal, vakondzsírral kenik meg a rossz szellemek.) Meg azután púpos is vagyok. Igen, igen. Ez valamikor fájt. De mostan. (Kitárja a karját és úgy kacag, fölszabadultan, boldogan, gúnyosan is, mint a lángész, aki a hibájából él. Szinte megnő, legalább öt centiméterrel.) Ez egészen más. Az apám ellenezte a pályámat, de később ő is örült.) Íme egy ember, akinek a mindenkori tömegek ősi kívánsága, a ’panem et circenses’ egyszerre teljesült be, mégpedig úgy, hogy a cirkusz mindjárt kenyeret is adott neki.)”

1925-ben lépett fel a híres londoni Olympia cirkuszban, amelynek sztárja lett. Ezt követte számos fellépés Európa nagyvárosaiban. Mindezt a háború (most már a második) kitörése akasztotta meg. Hazatérve, itthon a Fényes-cirkuszban lépett fel, magi tehette. Az itthoni szakma szeretetéről tudósított 1935-ben a Friss Újság:

„Ötvenedik születésnapja alkalmából barátai és tisztelői: artisták, színészek, művészek ünnepelték a kis Zolit, aki hatalmas ezüst koszorút kapott ajándékba. Életnagyságú koszorút, valamivel nagyobb is volt, mint maga az ünnepelt.”

1943 februárjában és márciusában lépett fel a Művészakcióban, Lakner bácsi: A kis csavargó című gyermekoperettjében.

1944 júniusában számolt be néhány napilap, hogy Zoli bohócot toloncházba vitték és internálták. Az ok egyrészt könyvének tiltott árusítása volt, másrészt a rendeletben előírtnál kisebb méretű sárgacsillagot vart fel a kabátjára. A városi legenda szerint, amikor erre figyelmeztették, búsan válaszolt: „Azt hittem kérem, hogy törpének kisebb csillag is elég.”

Auschwitzban vesztette életét, feltehetően 1944-ben.

A képek önéletrajzi könyvében – Zoli: Kis ember nagy élete… Önéletrajz. A szerző sajátja. 1942. – jelentek meg