Az Avraham Bogatir hét napja című, ma már méltatlanul keveset emlegetett, de ötven évvel ezelőtt világsikert aratott regény szerzője 1997. november 22-én hunyt el 72 éves korában. Hihetetlenül eredeti, szellemes, kivételes egyéniség volt, akit – legalábbis az írásaiban – nem hagyott cserben a veleszületett derű.
Újságíróként és dramaturgként dolgozott, de voltaképpen regényíró volt, nem is akármilyen. Igaz, ahogyan ő mondaná, az anyaggyűjtésben kezére dolgozott az élet: tizenkilenc éves volt, amikor a bori munkatáborba hurcolták 1944-ben, onnan a partizánok szabadították ki, majd egynesen Palesztinába ment, ahol beállt a hadseregbe. Azokban az években szerzett tapasztalait írta meg később az Avraham Bogatir hét napja című regényben. A könyv 1968-ban jelent meg, a folytatása az 1971-ben megjelent Hová tűntek a katonák? című regény volt, a harmadik rész pedig 1977-ben jött ki a nyomdából A történet vége címmel.
Kardos G. György 1951-ben tért haza Magyarországra, de nem találnák ki, hogy mivel foglalkozott: nem, nem író volt, s akkor még nem is újságíró, se nem dramaturg, hanem kőműves. Néhány kanyarral vezetett hát az útja az Állami Bábszínházig, ahol hosszú éveket töltött, majd az Élet és Irodalomhoz, később pedig a Kurírhoz.
Hihetetlenül eredeti, szellemes, kivételes egyéniség volt, akit – legalábbis az írásaiban – nem hagyott cserben a veleszületett derű. Alakja nem csak a mindennapokban, de a magyar sajtóból is fájón hiányzik: sajátos, fanyar humorral átszőtt írásai a magyar hírlapírás remekművei közé tartoznak.
Legyen neki könnyű a föld!
(Kardos G. György a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, művei és a róla szóló értekezések ide kattintva elérhetők.)
(A címlapkép Csigó László fotóművész munkája)