Az 1851-ben Pesten született Basch Gyula főleg remekbe szabott arcképei, portréi által lett ismert és népszerű. A festőművész – aki kétszer is betöltötte a Műcsarnok elnöki tisztét – 1928. január 8-án halt meg. Az ő fia volt Basch Andor festőművész, aki a zsidóüldözések elől az öngyilkosságba menekült 1944-ben.
Basch Gyula jómódú pesti zsidó családban született, édesanyja Wodianer Jozefa (1828–1883), édesapja pedig az a Basch Fülöp (1821–1901) volt, akinek a neve az első budapesti gőzmalom részvénytársaság elnökeként lett ismert.
Basch Gyula a zürichi műszaki főiskolán szerzett mérnöki diplomát 1872-ben, makd két éven át a párizsi École des Beaux-Arts (képzőművészeti főiskola) hallgatója volt. Először a Műcsarnok 1886-iki őszi tárlatán állított ki. Ismertebb életképei: Hapták; Elhagyottan; Kis makacs; Miből éljünk?; Bűnhődés. 1928-as halála után a Nemzeti Szalonban rendeztek emlékkiállítást műveiből.
Az ő fia volt Basch Andor (1885-1944), aki apja tehetségét örökölve festőművész lett. A nagybányai festőiskola egyik jelentős egyénisége volt, majd sokáig élt Párizsban, ahonnan 1932-ben tért haza. A vészkorszakban önkezével vetett véget az életének – mint S. Nagy Katalin írta róla: „öngyilkosságba menekült a zsidó sors elől”.
(Címlapkép: Basch Gyula önarcképe 1921-ből)