"Isten megáldja az orvost ebben a világban és a következőben is"

Szeptember 21-én avatták Dr. Deutsch Zsuzsanna, a Mazsihisz Szeretetkórház néhai főigazgatójának sírkövét, aki mintegy négy évtizeden át szolgált a Mazsihisz Szeretetkórházban, 21 évig vezette az intézményt, munkájával pedig több ezer embernek segített a 40 év alatt. Családja és kollégái részvétele mellett Dr. Prof. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke, Keszler Gábor, a Maoih elnöke, valamint Dr. Verő Tamás főrabbi idézte fel szakmai és személyes emlékeit a doktornőről.

„Mint kolléga és mint Zsuzsa nagy tisztelője, meleg viszony volt közöttünk” – emlékezett Prof. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke egykori kollégájára. „Zsuzsa a közösség meghatározó tagja volt. Miután leköszönt a Szeretetkórház éléről, akkor is napi szinten figyelemmel kísérte az intézmény mindennapjait. Ő is, én is olyan vidéki zsidó családokból származunk, amelyek keményen megsiratták a holokausztot, mindkettőnk családjainak nagy részét elpusztították, alig maradt élő családtagunk a világháború után. A 40-es években szüleinknek arról kellett dönteniük, hogy előre néznek, családot alapítanak, és megélik a ’normális’ hétköznapokat, vagy belevesznek fájdalmukba. Szülei az életet és ezzel együtt őt választották. 

Ő pedig mindvégig kötődött ahhoz a helyhez, ahonnan jött, ahol a családja élt. Ahogy a zsidósághoz is.”

Prof. Dr. Grósz Andor

„Zsidó orvos volt. A kifejezés minden pozitív jelentését magában hordozva. A betegeinek élt. Negyven évig dolgozott a Szeretetkórházban, amelynek 21 éven keresztül főigazgatója volt. Hivatástudata meghatározta a mindennapjait is.” – emlékezett kollégájára Prof. Dr. Grósz Andor.

„Ebben az évben befejezzük a Mazsihisz Szeretetkórház teljes felújítását, amiben Zsuzsának óriási része volt. Ő alakította ki azt az intézményi alapállást, azt a szemléletet, amelyben a betegek bizalommal fordulhatnak az ott dolgozókhoz, ahol a családtagok jó érzéssel hagyhatják ott hozzátartozóikat, mert tudják, hogy maximális figyelemmel vigyáznak rájuk!”

„Köszönet jár neki mindazért, amit tett, nem csak a kórházért, hanem a közösségért, mindannyiunkér” – zárta személyes hangú beszédét Prof. Dr. Grósz Andor.

Keszler Gábor, a Maoih elnöke elmondta, számtalan élmény fűzi Zsuzsához, a sírkőállítás alkalmával azonban egy tórai tanítással emlékezett rá. „A tórában az van írva: és ha pörlekednek férfiak, és az egyik megüti a másikat, és az nem hal meg, de ágynak esik, vagy felkel és jár az utcán mankóján, akkor büntetlen legyen, aki megütötte, csak mulasztását téríttesse meg, és gyógyíttassa meg. A tóra öt kártérítési esetet sorol fel. Egyik ezek közül az orvosi költség. Az orvosnak pedig engedélye van a gyógyításhoz.”

Keszler Gábor, a Maoih elnöke

„Ahogy a fa sem nő meg, ha a földet nem trágyázzák, és nem szántják, ahogy a fát locsolni és gondozni kell, hogy éljen, úgy az ember teste is olyan, mint egy fa. Az ember trágyája a gyógyszer, és az ember földművese az orvos. Micva-e gyógyítani? Igen, része az életmentésnek. Az orvos az Isten küldöttje. Isten megáldja az orvost ebben a világban és a következőben is.”

„Orvos és gyógyító volt, a szavak legnemesebb értelmében. Nagyon sokan vannak, nagyon sokan vagyunk, akik valamilyen módon hálával tartozunk neki, és hálával is emlékezünk rá. Gerontológiai és geriátriai központ jött létre a kezei alatt. A Szeretetkórházban töltött közel négy évtizedes pályafutása alatt ezreknek adatott meg a gyógyulás vagy a méltó alkony Zsuzsa munkájának, szakmai és emberi hozzáállásának köszönhetően. Barátai és tisztelői mostantól nem tudnak úgy elmenni a temetőből, hogy ne tegyék le az emlékezés követit.

Dr. Verő Tamás főrabbi személyes emlékeket idézett fel a sírkőállítás alkalmából. „Az örökkévaló küldöttjéről beszéltünk. Rá gondolunk, egy orvosra, aki rengeteget tett ezért a közösségért. Aki egy modern, ortodox, vidéki, belső budapesti, szekularizált életet élő, polgári zsidó közegben élt, nyitott, értelmiségi attitűddel – Zsuzsa a hétköznapjait eszerint, ebben a világban élte élete minden napján."

Dr. Verő Tamás főrabbi "Nem volt színházi premier, operaelőadás, vagy éppen művészfilm fesztivál, amelyet Zsuzsa kihagyott volna. A Pozsonyi úti Lángtékában is jól ismerték őt, minden olyan könyvet félretettek neki a megjelenés pillanatában, amiről azt gondolták, hogy érdekelheti. Minden közéleti és kulturális folyóiratot is folyamatosan olvasott. Tavaly augusztus-szeptember fordulóján családja azt vette észre, hogy nem törik az újságok gerince, olvasatlanul hevernek a folyóiratok padlón, látták, hogy baj van. Hogy Zsuzsának is végesre rendelte az Örökkévaló a földi létet. A sírkőavatással ma megálltunk egy pillanatra. Aztán folytatódik az utunk, és ezen az úton ő mindig ott lesz szeretteinek, egykori betegeinek a gondolataiban, a szívében. Ezért is imádkoztunk ma valamennyien."

Fotók: Ritter Doron / Mazsihisz