Gefilte fish – halvacsora Zájin Ádár estéjén

A zsidó naptár egyik különleges, mégis kevésbé ismert napja Ádár hónap 7-e, Zájin Ádár. A hagyomány szerint ez a nap egyszerre jelöli Mózes születését és halálát. Ez az egyedülálló egybeesés a zsidó gondolkodásban az élet teljességét és a küldetés beteljesítését szimbolizálja. A polgári időszámítás szerint idén február 24-ére, keddre esik az ünnep, így ezen a napon emlékezünk a nagy próféta alakjára és örökségére. Rubin Eszter írása.

Külön jelentőséggel bír, hogy Mózes temetkezési helye ismeretlen maradt. Ez a körülmény az alázat, az egyenlőség és az emberi méltóság hangsúlyozását szolgálja, hiszen így sírja nem válhatott kultikus zarándokhellyé.

Zájin Ádár különösen fontos a Chevra Kadisa, a zsidó temetkezési egylet tagjai számára. Számos közösségben ezt a napot a Chevra Kadisa szellemi évfordulójaként tartják számon. A temetkezési egylet munkája a zsidó vallás egyik legnagyobb micvája, az igaz szeretet cselekedete, mivel olyan szolgálat, amelyért az elhunyt már nem tud viszonzást adni.

Egyes közösségekben a Chevra Kadisa tagjai ezen a napon böjtöt tartanak, majd este közös étkezéssel, szeudat micvával zárják a napot, amelynek központi eleme a halas fogások, mivel ádár hónapja a halak csillagképben van.

A hal az áldás, a bőség és az isteni gondviselés jelképe. A halak a víz alatt élnek, rejtve a szem elől, ami az isteni védelem és a rejtett áldás gondolatával kapcsolódik össze. Mózes életének kezdete szintén a vízhez kötődik, hiszen csecsemőként a Nílus vizében találták meg.

Az ünnepi asztalon a hal mellett fontos szereplő a barhesz, az étkezés egyszerre emlékezés és közösségi együttlét.

Ez a nap különösen alkalmas arra, hogy felidézzük a közösségért végzett csendes szolgálat fontosságát , és tisztelettel emlékezzünk azokra, akik másokról gondoskodnak életükben és haláluk után egyaránt.

A zsidó hagyomány gazdagsága éppen az ilyen napokban mutatkozik meg, amikor az emlékezés, a szimbolika és a közösségi élet egymást erősítve ad mélyebb értelmet az idő múlásának.

Egy hagyományos halas fogás erre az alkalomra a gefilte fish.

Hozzávalók:

 • 25 dkg lazacfilé
 • 3 csapott ek liszt
 • 2 tojássárgája
 • 1 mk őrölt vagy frissen reszelt gyömbér
 • só
 • bors
 • 1 fél citrom leve
 • 1 sárgarépa
 • 1 fehérrépa
 • 1 hagyma
 • 10 cm zellerszár
 • 1,5 l víz
 • 8 db zselatinlap, vagy annyi, ahány dl a lé
 • 2 keménytojás

Elkészítés:

 • A lazacot aprítógépbe teszem, majd összekeverem a tojássárgájával, liszttel, gyömbérrel, sóval.

 • Egy lábosban felteszem főni a vizet, beleteszem a karikára vágott répákat, a hagymát, a zellerszárat, és a lazacos masszából formázott kis gombócokat.

 •Sózom, borsozom a levest, felforralom, és még pár percig főzöm, míg megpuhul a répa, majd belefacsarom a citrom levét.

 • Leszűröm, a hagymát és a zellerszárat kiveszem, arra nem lesz szükség, a levére viszont igen, úgyhogy ne öntsük ki!

 • Mérőphárban lemérem a lé mennyiségét, és annyi zselatinlapot áztatok hideg vízbe, ahány deci a lé. Amikor megpuhultak a lapok (1-2 perc) kifacsarom, és egyenként, habverővel gondosan elkeverem a lében.

 • Felszeletelem a keménytojásokat.

 • Két tálkát kibélelek folpackkal, és elrendezem benne a keménytojást, lazacpogácsát, répát, végül ráöntöm a meleg levet.

 • Hűtőben dermesztem ki, majd tálalásnál tányérra borítom, és apróra vágott, nyers szárzellert és frissen őrölt borsot szórok a tetejére.