11.22. 15:42, kimenete: 11.23. 16:50 
Mint korábban beszámoltunk róla: a Mazsihisz és a Magyar Gyermekorvosok Társasága (MGYT) emléktáblát helyezett el a Bródy Adél Izraelita Gyermekkórház tiszteletére a budapesti Szabolcs utcában. Az eseményen dr. Grósz Andor Mazsihisz-elnökön kívül beszédet mondott Farkas Zsófia művészettörténész, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár munkatársa és dr. Harmat György, a MGYT vezetőségi tagja is.
A Bródy Adél Izraelita Gyermekkórház fordulatos történetét Prof. Dr. Harmat György, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának vezetőségi tagja elevenítette fel. Elmondta: Bródy Zsigmond, az ismert laptulajdonos és irodalmár azután kezdeményezte, majd finanszírozta meg az intézmény megépítését, hogy 1893-ban elvesztette feleségét, Bródy Adélt. Azt szerette volna, ha az intézmény örökre megőrzi hitvesének emlékét, ezért róla nevezte el a pavilonos szerkezetű épületegyüttest. A mecénás a működtetést a pesti zsidó hitközségre bízta, de azt kérte, hogy felekezeti hovatartozás nélkül minden gyermeket lássanak el. Harmat professzor kiemelte: a kórházban később felnőtteket is gyógyítottak, az ellátás pedig olyan sikeres volt, hogy az 1930-as években a betegforgalom meghaladta az évi 70 ezret, a rendelések száma pedig a 300 ezret. Az intézmény két világháborút is túlélt. Gyermekosztálya egészen 2006-2007-ig működött.
Középen Farkas Zsófia, mellette dr. Grósz Andor és dr. Kunos Péter
Az alábbiakban Farkas Zsófia művészettörténésznek, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár munkatársának a rendezvényen elhangzott, fényképekkel illusztrált előadásának szövegét közöljük.
Fotók: MGYT
Farkas Zsófia: Orvosok és orvosnők a Bródy Adél kórházban
Dr. Königsberger Lea (1875–1968)
„Az első orvos kisasszony és Self-Made women”
Erdélyben, Déván született ortodox, szegény kereskedőcsaládban. Lea már gyermekkora óta orvos akart lenni. Testvére, Ábrahám (Ábris) is sikeres ügyvédi pályát futott be.
Az 1895-ös Vallás- és Közoktatási Minisztérium decemberi rendelkezése szerint a közoktatási kormányzat megnyitotta a nőknek a tudományos pályára lépés lehetőségét, ugyanakkor a női hallgatók egyetemre csak kiváló érettségivel jelentkezhettek. A gimnáziumba való tanulásuk is e rendelet-csomag egyik része volt, így a rendelet megjelenésétől a következő év májusi felvételi vizsgához csupán öt-hat hónap maradt az érettségi vizsga letételéhez, hogy aztán felvételi vizsgát tehessenek az egyetemen.
Königsberg Lea volt az első érettségiző lány Szászvárosban. 1901-ben avatják kitüntetéses doktorrá, harmadik nőként Magyarországon.
A Korányi Klinikán dolgozik 1902-től és ugyanezen évben ő lesz az első nő, akit beválasztanak a Budapesti királyi Orvosegyesületbe új, rendes tagnak. A professzori cím azonban még csak távoli cél lehet női kollegák számára, először komoly ellenállás övezi kezdődő tudományos eredményeinek publikációit is.
1906-ig tart a díjazás nélküli gyakornoki ideje, ekkor kerül a Pesti Izraelita hitközség Bródy Adél – ekkor már csaknem 10 éve létező – gyermekkórházába, segédorvosként. Itt nemcsak szakmailag inspiráló a környezet, hanem kitűnő, baráti közösségre is talál.
1908-ban magánpraxist is kezd a Lipót (ma: Szent István) krt. 10 alatt, haláláig ez lett magánpraxisának egyetlen helyszíne, később lakása is.
Jelentős társadalmi munkát végez, számos szociális munkában részt vesz, majd bekapcsolódik a diplomás nők választójogért folytatott küzdelmekbe. Az első világháború befejezése után a Feministák Egyesületének tagja lesz.
Állandó gyermekorvosa volt a Weiss és a Chorin családnak, de minden héten egy vagy két napot ingyen rendelt a fizetni nem tudó gyerekeknek. Az 1945. márciusi népösszeírás ugyanabban a Lipót körúti lakásban találja, mint ahol 1920 óta lakott, így valószínűleg bujkált a zsidóüldözés alatt.
Az Új Élet 1968. augusztus elsejei számában megjelent nekrológ szint ekkor, azaz 92 éves korában halt meg. A megemlékezés szerint 90 éves korában még dolgozott, árvaházi orvosként.
Dr. Décsi Imre (1881–1944)
orvos, ideggyógyász, szakíró, szerkesztő
Nevét 18 évesen változtatta Deutschról Décsire. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1904-ben, és már egy évvel ezután alorvos a Pesti Izraelita Hitközség Bródy Adél Gyermekkórházában.
Érdeklődése hamar az ideggyógyászat, a korszerű pszichológia és pszichiátria felé fordult. Pár év múlva már Jung környezetében találjuk Svájcban, fél évig itt tanulmányozza és alkalmazza is a tanult módszereket. Később Freuddal is kapcsolatba került.
dr. Décsi Imre művei
A szociális problémák iránti érzékenységét jelzi, hogy egyrészt 1918-ban megbízták a pestújhelyi Munkáskórház idegosztályának főorvosi teendőivel, illetve s a Kereskedelmi Segélyegylet orvosaként is dolgozott. A Tanácsköztársaság alatt felelős szerkesztője lesz a mindössze egy számot megérő Az Orvos című lapnak.
Nem csupán kitűnő orvos, hanem nagy műveltségű rendkívül tehetséges és eredeti gondolkodású újságíró, író. Már fiatalon foglalkozott a szabadkőműves és polgári radikális eszmékkel, és 1910-től, alapításától állandó munkatársa a Világ című napilapnak. Könyvei mellett esszéi, elemzései is megjelentek, a korabeli irodalmi élet kiemelkedő személyiségeivel, elsősorban Kosztolányi Dezsővel került szoros kapcsolatba, aki így jellemzi az orvos-írót: „(a)kik édes anyanyelvünkön is talpraesettek, s úgy beszélnek a tudomány bonyolult kérdéseiről, hogy a köztűzoltó is megértse, viszont a berlini és londoni egyetem tanára se találjon benne hibát”.
Tudományos igényű, de mégis rendkívül olvasmányos könyveivel rendkívüli népszerűségre tett szert.1919-ben házasságot kötött Ringer Lívia újságíróval. 1923-ban született fiuk Décsi Péter. Sokáig nem lehetett pontos adatokat találni Décsi Imre és családjának sorsáról, csak annyit, hogy a holokauszt áldozatai lettek.1949-ben a Magyar Közlönyben jelent meg a halottá nyilvánításról szóló határozat 1944. május 15-i dátummal.
Mindez arra enged következtetni, hogy valószínűleg mindhármukat együtt, még Budapesten gyilkolták meg, két hónappal a németek bevonulása után.
Dr. Strausz Imre (1909-2000)
A Zsidó Kórház belgyógyászati osztályán dr. Lévy Lajos főorvos mellett kezdett dolgozni. 1944-ben, amikor a Szabolcs utcai zsidó kórházat megszállják a németek, a Wesselényi utcai szükségkórházba kerül.
dr. Strausz Imre
A szükségkorház mindennapjairól, a felszabadulásig tartó időszakról írt naplója, a magyar holokauszt-tényfeltárás egyik legfontosabb – irodalmi értékű – dokumentuma.
„A kórház szobái megteltek, ezért felfelé, a padlásra terjeszkedett. Ott már csak szalmazsákok szolgáltak fekvőhelyül. Ekkor kaptam a megbízást, hogy mentőautóval menjek az Aréna úti zsinagógába, Löw Immánuel szegedi főrabbiért és hozzátartozóiért. A zsinagóga belsejének látványa megdöbbentett, a meggyalázás módja szinte elviselhetetlen volt. … A zsinagógában munkaszolgálatosokat zsúfoltak össze. Néhány katona őrizte őket. Lőw Immánuel szalmán feküdt, két nő volt vele. Behoztuk őket a Wesselényi utcai kórházba. Lőw kilencvenéves elmúlt, vak volt, csont-bőrre lefogyott. Próbáltuk etetni, itatni. Kiemeltük az ágyból, akkor tűnt fel, milyen magas termetű. Beszélni alig tudott, inkább nyöszörgött, hozzátartozói fölébe hajoltak, igyekeztek megérteni, amit mondott. Nehezen lélegzett, tüdőgyulladása volt. Néhány nap múlva meghalt.”
Löw Immánuel a halottas ágyon
Gedő Ilka 1944 nyarától 1945 januárjáig az Erzsébet körút 26. szám alatti csillagos házban élt, amely eleinte ahhoz a Wesselényi Miklós utca 44. alatt működő szükségkórházhoz tartozott, s később az elhagyott gyermekek menhelye lett. Kártyázókat, árva gyerekeket, öregeket, utcai jeleneteket rajzolt – szinte egy oknyomozó vagy egy haditudósító szerepét öltve magára.
