Évforduló: 100 éves lenne Komlós Juci, a Szomszédok bölcs és derűs Lenke nénije

A Szomszédokban mindenki sóhajtozott és panaszkodott, kivéve Lenke nénit és Taki bácsit, akik ugyan szintén panaszkodtak, de közben folyton jókedvűek voltak: azzal vigasztalták az országot, hogy ugyan van baj csőstül, de azért nem kell kétségbeesni.

A Szabadkán született Komlós Juci (80-90 évesen is Juci) fejcsóválva belemondta a végén, a tanulságlevonós részben a kamerába, hogy felment a tej ára megint, hogy a nyugdíjból nem lehet kijönni – és közben derűsen mosolygott. Komlós Juci arcberendezése valahogy olyan volt, hogy nem tudott nem mosolyogni akkor sem, amikor neheztelt. Mindent tudott a mesterségről, ura volt a mimikájának, de ezzel nem tudott mit kezdeni. Játszott egész életében és nagyon szeretett játszani – mitől ne mosolygott volna?

Három éves korában futott először keresztül a színpadon „egy gyönyörű kis ruhácskában”. Amikor idős asszonyként mesélte, még mindig felcsillant a szeme, még akkor is örült a kis ruhácskájának – nem tudott betelni élete első játékos boldogságával még a számára adatott hosszú élet, 92 év alatt sem.

A színpadra született: édesapja, Komlós Vilmos és édesanyja is komédiás volt. Talán Komlós Juci volt az utolsó igazi „amatőr” színész, aki otthon tanulta a csepűrágó mesterséget (nem járt három éves kori fellépése előtt főiskolára), aki vándorolt még a családjával kisgyerekként szerte az ország színházaiban, az éppen születésekor széteső Magyarország városaiban Szegedtől Marosvásárhelyig. A színház nem vált el az élettől egy percre sem, nem volt külön színház, amit tanulni kellett, mint a profiknál, játék és élet egy volt és egy maradt a pályáján.

Komédiás szülei, persze, azt akarták, hogy gépírónő legyen, úgyhogy gyorsan megnyert egy gyorsíró-versenyt, aztán ment Rózsahegyi Kálmán bácsi színiiskolájába: szülei remélték, hogy ő majd végre „eltanácsolja”. Csalódniuk kellett: már születésekor színésznő volt.

A színház volt a legigazibb közege (Hamlet Ophéliája, a Koldusopera Pollyja, Nyilas Misi), de azért foglalkoztatta a film (Aranyember, Rokonok) és igazán híressé természetesen a tévé tette: a Különös házasság, vagy a Mire megvénülünk tévéfilm-feldolgozása – a szocialista kultúrpolitika nagy klasszikus-adapátciói –, a Bors őrmester és persze, mindenekelőtt az évtizedes időskori jutalomjáték, a Szomszédok.

Amely nem ért véget a kilencvenes évekkel és nem ért véget még akkor sem, amikor Komlós Juci 2011-ben, 93. évében meghalt. Mém lett belőle, elképesztően népszerű mém, szinte minden nap kommentálja a facebookon Lenke néniként az aktuális eseményeket a Szomszédok forever (Mindörökké Szomszédok)-oldalon. Legutóbb, tegnapelőtt a Moszkva-téri óra és a budapesti olimpia és az olimpia összefüggéséhez szólt hozzá.

A legmosolygósabb magyar színésznő, aki nyolc éve távozott az eljövendő világba, már 100 éves lenne.